Egyelőre viszont Közel-Keleten egy újabb háborús helyzet alakult ki, Irán „visszalőtt”, több szomszédos arab állam ellen indított drón- és rakétatámadást. Az Irán elleni támadás oka az, hogy az atomfegyver fejlesztésével kapcsolatos diplomáciai tárgyalások kudarcba fulladtak, ám az elmúlt hetek háborús előkészületei mellett érdemes visszapillantani a pénteki nyilatkozatokra is: a csapást megelőzően Donald Trump amerikai elnök elégedetlennek bizonyult az Iránnal zajló tárgyalások hangvétele miatt s újra rögzítette: Irán nem kerülhet atomfegyver birtokába. „Mi rendelkezünk a világon a leghatalmasabb hadsereggel – hangsúlyozta –, szeretném nem használni, de néha igénybe kell vennünk, meglátjuk, mi történik”…
Megláttuk. Az iráni urándúsítás aggasztó mértékére, a csapásmérő eszközök tökéletesítésére – mely nemcsak Izraelt fenyegeti, hanem összességében a közel-keleti térséget – következett az Irán elleni támadás. Sokasodnak tehát a világban a háborús konfliktusok, katonai összecsapások, és ezzel együtt növekvőben a bizonytalanság is. Mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Persze azoknak sem lehet igazuk, akik szerint nézőkként kellene szemlélni, miként erősödik egy teokratikus és diktatórikus rezsim, mint amilyen az iráni. Ahol az elmúlt hetekben az Iszlám Forradalmi Gárda pribékjei a rendszer ellen tüntetők ezreit végezték ki.
Mi várható, remélhető-e rendszerváltás Iránban, véget érhet-e a vallási fanatikusok rémuralma, végeznek-e még ki ártatlan embereket? E nyugtalanító kérdéssorra egyelőre nincs válasz.
E súlyos konfliktusból mifelénk annyi érzékelhető, hogy a hatóságok nagy erőkkel dolgoznak a Közel-Keleten rekedt állampolgárok – turisták és térségben dolgozók – biztonságos hazaszállításán. Az itteni kedélyeket ez borzolja leginkább, hiszen a bukaresti külügyminiszter hétfőn már 14 ezer, az Egyesült Arab Emírségben lévő állampolgárt említett, míg vasárnap „csak” ezernyi, a térségben maradt személyről, főként turistákról szóltak a hírek. Hazatelepítésük megszervezése, lebonyolítása óriási kihívás elé állítja a hatóságokat, miközben aggódó családok ezreit is nyugtatgatniuk kell. És ehhez társul az olajár emelkedése is – az irániak lezárták a hajóforgalom elől a Hormuzi-szorost, amelyen a világ tengeri olajforgalmának mintegy ötöde halad át –, a dráguló üzemanyag pedig újabb drágulást indíthat el.
Hát ezekért nem lehet legyinteni az iráni fejleményekre, azok gazdasági és társadalmi hatása hozzánk is begyűrűzik. Ízlelgethetők a hangzatos szavak is, igaza lehet például a francia kormányszóvivőnek, aki szerint csak örülhetünk annak, hogy meghalt az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah, mert „egy véreskezű diktátor volt”; mégis, egyértelművé vált, hogy egy újabb összetett, nehezen megoldható problémahalmazzal szembesül a világ. És így Háromszék is, mert térségünk is része a világnak, és itt sem mellékes, hogy mennyibe kerül az üzemanyag. Ám eközben minden viszonylagos is: e háborús kisugárzásban, ebben az iráni gyökerű, áldatlan helyzetben ez talán még valamiképpen átvészelhető nehézséget jelent, csak nagyobb bajunk ne legyen…
A szombati teheráni légitámadásban életét vesztette Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője is. A felvételen Hamenei beszédet tart egy vallási ünnep alkalmából Irán fővárosában, 2026. január 17-én. Fotó: Agerpres / The Office of the Supreme Leader in Iran / Handout via Xinhua
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
