Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.
Alapvetően kétfajta imamódot használunk: dicsőítés és hálaadás. Ismerünk más imaformákat is, de ez a kettő a leginkább elterjedt. Dániel megmutat egy harmadikat: szégyenkezve imádkozik. Népe nevében szégyelli a múltbéli bűnöket. Korunk embere, ha szégyelli magát, vajon imádkozik-e? Vagy azért nem imádkozik szégyenében, mert sosem szégyelli magát? Jó kérdés. A szégyen igencsak gyötrő érzés, teljes lelki megsemmisüléssel jár együtt. Aki szégyelli magát, már nem magyarázkodik. Manapság mindig mindent megmagyarázunk, mert még mindig van jogunk ehhez-ahhoz. A jogosultságot pedig meg kell magyarázni. Azt gondolom, nem árt, ha az igazi bűnbánat időnként eljut a szégyen szintjére. Ilyenkor nem marad semmi emberi támaszunk, egyedül a felemelő és gyógyító Isten.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
