Mátraverebély-Szentkúton találkoztak az európai diaszpóraközösségek azon vezetői, akiknek február 9. és 13. között egyéb elfoglaltságai lehetővé tették, hogy nemzeti kegyhelyünkön részt vegyenek egy háromnapos lelkigyakorlaton.
Csehországból, Ausztriából és Németországból jöttek össze, hogy Mohos Gáborral, a szórványmagyarság lelkipásztori ellátását koordináló püspökkel, esztergom-budapesti segédpüspökkel a nagyböjti szent időt megelőzően a közös imádságból, elmélkedésből, beszélgetésből merítsenek erőt.
A csoporthoz csatlakozott Tóth Péter is, aki diakónusszentelésére készült ezekben a napokban.
A külhoni szolgálat különleges terhet ró egy lelkipásztor életére: idegenben kell otthont teremtenie, idegen földön kell a hit lángját ébren tartania, és közben önmagát is táplálnia, hogy másokat táplálhasson. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír, hogy ez a töltekezés egy nemzeti kegyhelyen történt. Mátraverebély-Szentkút nemcsak egy zarándokhely, hanem a külhonban élő és ténykedő magyar papok számára a gyökerekhez való visszatérés helye is, ahol a nemzet lelki örökségéből lehet erőt meríteni. Aki messze van otthonától, és napról napra a szórványban élő magyarok lelki gondozásán fáradozik, annak szüksége van arra, hogy időnként ő maga is megteljen – azzal a forrással, amelyből közösségeit is itatja.
A lelkigyakorlatos előadásokat Barsi Balázs atya tartotta, akit egy, a bécsi Collegium Pazmaneum 400. évfordulóját is idéző tortával köszöntöttek 80. születésnapja alkalmából. Balázs atya első elmélkedésében egy Aquinói Szent Tamásról és Szent Bonaventuráról szóló történetet idézett fel: Bonaventura meghívta Szent Tamást magához. Tamás kérésére, hogy mutassa meg neki a könyvtárát, bevezette őt a majdnem teljesen üres cellájába, rámutatott a feszületre, és azt mondta: „Haec est bibliotheca mea”, azaz „Ez a könyvtáram”. Ezután Bonaventura látogatta meg Szent Tamást, aki a kápolnába vitte, letérdelt az Eucharisztia előtt, és azt mondta: „Haec est bibliotheca mea”. E kettő ugyanaz, abban az értelemben, hogy ugyanarra utal – tisztázta Balázs atya. Majd következő nap Szent Pált idézte, aki másképpen ugyan, de ugyanennek ad hangot: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) A résztvevők épp ezért jöttek össze e zarándokhelyen, hogy az Eucharisztia közös ünneplésében, a zsolozsma imádságában, az elmélkedésekben figyelmüket ismételten Jézus Krisztusra irányítsák, aki „bibliotheca nostra” – a mi könyvtárunk: minden gazdagságunk forrása.
Fontosnak tartották, hogy az elmélkedések, imádságok, délutáni csendes órák után legyen idő a megosztásra, kötetlen beszélgetésre is. Így esténként ennek jegyében gyűltek össze, és a diaszpóra lét, az Egyház különböző területein megjelenő kihívások, a világ helyzete mellett könnyedebb és vidámabb témákat, történeteket, személyes élményeket is megosztottak.
„Jó volt megtapasztalni, hogy a közös élmények különbözőképpen erősítenek meg minket és a köztünk lévő kapcsolatot. A töltekezés – legyen az imádság, elmélkedés, csend vagy testvéri beszélgetés – nem öncél, hanem a szolgálat feltétele. Aki kiürül, nem tud adni; aki nem tölt időt a forrás mellett, előbb-utóbb maga is szomjazni kezd. Ez a felismerés is ott volt közöttünk ezekben a napokban, a nemzeti kegyhely csendjébe ágyazva, ahol a magyar egyháztörténelem évszázados imái szinte kézzelfoghatóvá teszik: nem egyedül állunk, és nem egyedül szolgálunk. Visszatérve szolgálati helyünkre ugyanezt a tapasztalatot akarjuk megteremteni a ránk bízott közösségekben is, melyre az előttünk álló szent idő különösképp is jó alkalmat ad.” – írta beszámolójában a Frankfurtban szolgáló Belényesi József és a Berlinben szolgáló Urbán Ilona Anna.
Forrás és fotó: Szent Erzsébet Magyar Katolikus Egyházközség, Berlin-Brandenburg
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
