Udvardy György érsek hathetes nagyböjti lelkigyakorlattal segíti a Veszprémi Főegyházmegye híveit a közös lelki elmélyülésben és a keresztény beavatás útjának újragondolásában. A lelkigyakorlat második alkalmára, melynek címe Exorcizmus: Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért volt, február 26-án került sor a veszprémi Feltámadt Üdvözítő-templomban.
A lelkigyakorlat központi gondolata: „Döntésem Jézus Krisztus mellett”, a főpásztor ezen az estén a küzdelem valóságára irányította a figyelmet:
A nap evangéliuma, Jézus szavai – „Nagyobb valaki van itt, mint Jónás” – arra emlékeztetnek bennünket, hogy nem újabb bizonyítékokra, nem kényszerítő jelekre van szükségünk, hanem arra, hogy felismerjük: maga a Feltámadott Krisztus áll előttünk, aki személyes döntésre hív. Az evangéliumban a jelet követelő tömeg áll szemben azzal a hittel, amely nem bizonyítékot kér, hanem bizalommal válaszol Isten szeretetére.
Az érsek prédikációjában hangsúlyozta:
Ha nincs feltámadás, nincs remény – de mivel Krisztus él, ezért van jövőnk, és ezért van értelme a megtérésnek.
Fontos hangsúly volt, hogy nem két egyenrangú hatalom harcáról van szó. Krisztus győzött. Az Egyház ezért imádkozik a gonosz lélek hatalmának megtöréséért – nem félelemből, nem látványosságként, hanem annak tudatában, hogy Jézus Krisztus az Úr minden hatalom fölött.
A lelkigyakorlat központi gondolata, hogy
A katekumenátus gyakorlatából ismert „scrutinium” – a lelki megvizsgálás – azt jelenti: Isten szeretetének világosságában nézünk rá életünkre, és az Egyház imádságos közössége segít bennünket ebben a folyamatban.
Az exorcizmus ebben az értelemben nem rendkívüli jelenség, hanem az Egyház könyörgése azért, hogy Krisztus ereje szabadítson meg bennünket mindattól, ami eltávolít az Atyától: a reménytelenségtől, az öröm elvesztésétől, az önzés és a közöny uralmától.
Az érsek különösen megragadóan beszélt arról a jelképes mozzanatról, amikor az Egyház az érzékszerveket is megkeni: fejünket, szemünket, fülünket, szánkat, kezünket, lábunkat és szívünket – jelezve, hogy egész életünket Istennek akarjuk átadni. Ez a méltóságunk: Isten gyermekei vagyunk, a Szentlélek templomai.
A szentmise végén a főpásztor így buzdított: az Úr az üdvösség elnyerésére hívott meg bennünket. Van erőnk változtatni az életünkön, mert Krisztus nevének ereje van, és a Szentlélek működik bennünk.
A lelkigyakorlat második állomása így a bátorság ünnepe lett: bátorság a szembenézéshez, bátorság az imádsághoz, bátorság ahhoz, hogy Krisztus mellett döntsünk – örömmel, derűvel, reménységgel.
A homíliát teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
