A Budapest-Békásmegyer-Ófalui Szent József Plébánia közel kétszáz éves épülete födémét a beszakadás fenyegeti. Egy emberként mozdult meg a közösség a veszély elhárítására. Február 21-én óriási mennyiségű agyagot távolítottak el a tetőtérből.
Több mint száz ember gyűlt össze a munkálatokra. A nagy többség a gerendázat agyagtapaszának eltávolításán dolgozik az épület padlásán. Óriási a por, az emberek maszkkal védekeznek ellene. Főként férfiak alkotják a csapatot, de nagyon sok nő is beállt az élő láncba. Agyaggal megrakott vödrök járnak kézről kézre végig a tetőtéren, majd le a lépcsőn, a földszintre. Lenn már várakozik a talicskások sora, hogy elszállítsák az agyagot a plébániakert végében álló konténerekbe.
Eközben egy másik társaság ebéddel készül, palócgulyást főznek bográcsban az udvaron, sokan pedig süteménnyel megrakott tálcákkal érkeznek. Ez már a második ilyen alkalom. December 20-án tartották az első úgynevezett vödörnapot. Akkor mintegy hetven négyzetméterrnyi területet tisztítottak meg az agyagtól, körülbelül hetven ember segítségével. Eredetileg úgy tervezték, a többi feladatot a leendő kivitelező végzi majd el, de miután a plébániához tartozó hívek átélték a közös munka örömét, és felmérték a tetemes költségigényt, úgy döntöttek, önerőből tisztítják meg a fennmaradó részt is.
Szili András plébániai kormányzó szerint
Az emberek szeretik ezt a plébániát, magát az épületet is – mondja, és hozzáteszi: plébánosként az a feladata, hogy a közösség a lelki erejét se veszítse el. Táplálni kell a lelkesedést – hangsúlyozza.
A Szent József-plébánia számos közösség otthona: szentségi felkészítésre, felnőtt hittanra járnak ide a hétköznapokban, házascsoportok, idősklub, cserkészek tartoznak ide, és a Pueblo, a nagy létszámú ifjúsági csapat. „Zajlik az élet, folyamatosak a programok a plébánián, az épület csak este tíztől reggel hat-hét óráig pihen – mondja Szili András. – Ez komoly kihívást jelent, és olykor nehézséget is okoz. Nagy igazság, hogy közös lónak túrós a háta. Egyes vendégek bizony sokszor megfeledkeznek arról, hogy mivel tartoznak ennek a háznak. Szeretnénk egy szép plébániát, és azon dolgozunk, hogy önfenntartásra képes otthonunk legyen. Ebben kell segítenem a közösségeket” – fogalmaz a plébános.
Szili András meggyőződése, hogy a közösségépítéshez elengedhetetlen a pap jelenléte. Ezért azonban küzdenie kell, mert sok a kötelezettsége: ezen a napon is lelkigyakorlatot tart. Nem mellesleg pedig két plébániát lát el, mellette a spanyol ajkúak lelkipásztora és a Szent Erzsébet Karitász Központ lelki igazgatója is.
Détári György építészként vesz részt a közös munkában. Gyerekei és felesége is ott vannak a munkások között. Mint mondja, a közel kétszáz éves épületben a födém a tető rossz állapota miatt több helyen elkorhadt, a mennyezet megroggyant, aládúcolás védi a beszakadástól. Szükségessé vált a faanyagvédelmi vizsgálat, a feltáráshoz azonban el kell bontani a gerendázat agyagtapaszát, amit annak idején két rétegben raktak le. Csak így végezhető majd el az állapotfelmérés, azután pedig a gombamentesítés. Ehhez összesen kétszázhetven négyzetmétert kell megtisztítani, azaz mintegy ötventonnányi agyagtapaszt kell lehordani a tetőtérből. Így lesz megállapítható, hogy valójában mekkora a baj. „Két födémmező tavaly már a leszakadás határán volt, alá kellett dúcolni, amit a főegyházmegye anyagi segítségével tudtunk megoldani. Ezúton is köszönjük a gyors segítséget” – mondja az építész.
„A közösségben megkezdődött az együtt gondolkodás arról, mit és hogyan oldjunk meg, hogy majd a leghatékonyabban üzemelhessen a plébánia. Szeretnénk energia-megtakarítást elérni, és az is fontos, hogy jobban használható tereket alakítsunk ki” – magyarázza Détári György, a tervezést vezető építész.
Jelenleg minden munkálathoz saját forrást biztosítanak. A plébánián a hívek körében karácsonykor gyűjtés kezdődött, eddig három és fél millió forint adomány jött össze. Ebből két és fél millió forintot költöttek, önerőből kijavították néhány helyen a fedélszerkezeti károsodást. A plébánia támogatási kérelemmel fordult a főegyházmegyéhez, ezt a közeljövőben bírálják majd el.
Gallai Máté, a Boldog Salamon Kör Kulturális Egyesület elnöke szerint a közösség most egy régi, harminc-negyven éves adósságát törleszti. Elhanyagolt állapotba került a plébánia épülete, aminek sok oka van – mondja. „Jelentős közösségi összefogással igyekszünk tenni ez ellen. Elképesztő lelkesedéssel, száz ember hordja az agyagot. Szeretjük a plébániánkat, Ófalut. megkezdődött egy több éves munka, messzire mutató álmunk van a plébániáról.
Kutassy Jenőt is lelkesíti az összefogás. „Magunkénak érezzük ezt a plébániát. Örülök, hogy nemcsak várjuk a segítséget, hanem mi magunk is beleállunk a felújításba. Hozzuk a talicskát, vödröt, csákányt, ásót. A padláson igazán keményen dolgoznak az emberek. Én vezettem a jelentkezők táblázatát. Amikor az atya meghirdette a munkát, tízen jelentkeztek, aztán újabb tízen, majd tizenöten, húszan. Mindenki meghallotta a kérést, és nagyon jó így együtt itt lenni”.
Gifló Ágnes, a Szent József-házascsoport tagja szervezte a közös főzést. Palócgyulyás készült, több mint száz főre. Ágnesnek két fia is együtt dolgozik a padláson a többiekkel. Úgy érzi, Isten áldása van ezen a munkán, hiszen egy emberként mozdultak meg a hívek.
A közösség helyzetének és eltökéltségének hírére váratlan segítség is érkezett a munkálatokhoz. Mivel a plébánia épülete a török idők után idetelepült dunai sváb lakosság öröksége, így Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a német nemzetiségi önkormányzaton keresztül támogatást nyújtott a felújításhoz. Jelentős az összeg, de a plébániához tartozó hívek saját erejére, a kétkezi munkára és az adományokra továbbra is nagy szükség van.
Szerző és fotó: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 1-jei számában jelenik meg (nyomdába küldve február 23-án).
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
