Az Apostoli Palota Szent Pál-kápolnájában, a Szentatya és a Római Kúria tagjai jelenlétében tartotta meg február 23-án, hétfőn délelőtt második lelkigyakorlatos elmélkedését Erik Varden püspök, trappista szerzetes, ezúttal „az idealista” Szent Bernátról.
Clairvaux-i Szent Bernát megtérésről szóló tanítása „személyes küzdelemből fakad, abból, hogy megtanulta, nem veheti magától értetődőnek, hogy az ő útja mindig a helyes út, és hogy a tapasztalatok, a sebek és a kihívások arra tanították, hogy megkérdőjelezze saját feltételezéseit/biztosra vett igazságát, és rácsodálkozzon Isten irgalmas igazságosságára” – magyarázta Erik Varden a pápának és a Római Kúria tagjainak tartott nagyböjti lelkigyakorlat második elmélkedésében.
Szent Bernát „kiváló társ mindazoknak, akik nagyböjti exodusra indulnak, hogy elforduljanak az egocentrizmustól és a büszkeségtől, hogy az igazságot keressék önmagukról, tekintetüket a mindent megvilágító Isten szeretetére szegezve”.
A ciszterci rend: újítás és reform
A ciszterci püspök elmagyarázta, hogy Bernát a 12. században kiemelkedő szerepet játszott a rend életében nagy karizmája és munkabírása miatt, de nem ő volt a rend alapítója: 1113-ban, 23 évesen érkezett a cîteaux-i apátságba harminc társával együtt. A cîteaux-i apátság – amelyet 1098-ban Robert de Molesme bencés szerzetes alapított – „ugyanolyan mértékben volt újítás, mint reform. Az alapítók novum monasteriumnak nevezték el otthonukat”.
A püspök hozzátette: ez a kezdeményezés „nem valamire vagy valakire adott válaszlépés volt – és szerencsére, mert a pusztán válaszként születő projektek előbb-utóbb semmivé foszlanak”.
Szent Bernát: alázatos, szelíd és hűséges barát
Bernát bízott saját ítéletében, és gyakran rugalmas volt „bizonyos eljárások betartásában, amelyeket egyébként védeni igyekezett”, de az Egyház igényeiről alkotott felfogása „néha arra késztette, hogy merev álláspontot képviseljen”, olykor „erős részrehajlás” jellemezte. Azonban – hangsúlyozta a trappista szerzetes – „nem volt képmutató”, hanem „őszintén alázatos, Istennek elkötelezett, képes a gyengédségre és szelídségre, hűséges barát – olyan, aki egykori ellenfeleivel is képes volt barátságot kötni – és Isten szeretetének meggyőző tanúja. Lenyűgöző személyiség volt, és az is marad”.
Szent Bernát és Thomas Merton
A Pápai Ház szónoka rámutatott egy bizonyos „jellembeli hasonlóságra” Clairvaux-i Szent Bernát és Thomas Merton (1915–1968) között, aki amerikai íróként és trappista szerzetesként főként az ökumenizmus, a vallásközi párbeszéd, a béke és a polgári jogok kérdéseivel foglalkozott.
Erik Varden szerint Bernátnak nem volt meg az a fajta szellemi energiája, az a bizonyos „elektromosság”, amely Mertont jellemezte – ahogyan azt James Fox, a kentucky-i Getszemáni Miasszonyunk-apátság apátja meghatározta –, „de ő is változékony természetű volt, akinek nagy belső feszültségekkel kellett megküzdenie”. „Merton gyakran felingerelte Foxot az ötleteivel, intuícióival és kitartó sürgetéseivel, de Fox tudta, hogy Merton őszinte volt”.
Erik Varden püspök végül hozzátette: Bernát megtérésről szóló tanítása „páratlan bibliai műveltségből és gondosan átgondolt teológiai ismeretekből fakad”.
Forrás: Vatican News
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
