A szerző orvos és pszichoterapeuta. A Garda-tó közelében, Sirmione mellett létrehozott egy intézményt, ahol az emberek elvonulhatnak, hogy elgondolkodjanak életükről. A Bosco delle Emozioni (Az Érzelmek Erdeje) Egyesület elnökeként iskolás csoportokat, pedagógusokat és az életben helyüket kereső embereket segít abban, hogy megtalálják és kifejezzék legjobb önmagukat.
Könyvében a szerző arra hív, hogy életünket úgy lássuk, mint amit határtalan gyengédség és szeretetteljes érzések hatnak át. Ezeket az érzéseket a Teremtő Isten fejezi ki, akinek egyetlen vágya, hogy segítsen teljessé tenni az életünket. Egy keresztény gondolkodó szerint a teremtő Isten a mindennapi tapasztalatokon keresztül formál bennünket, és folyamatosan jelenlétének tudatosítása felé vezet. Arra buzdít, hogy ebben a jelenlétben találjunk erőt a nehézségek, konfliktusok, belső feszültségek, korlátok, szenvedések és gyengeségek leküzdéséhez. Egy világi kutató szerint viszont „szeretetteljes, táguló Univerzum öleli át az életünket, ahol minden dolog és személy összekapcsolódik egy végtelen kvantummezőben, hullámokban, frekvenciákban és információval teli energiában, vagy a tiszta potenciál állapotában, készen arra, hogy valami megnyilvánuljon belőle”.
Giuliano Guerra leszögezi: életünk hol örömteli és kreatív, hol fájdalmas, kihívásokkal teli fordulatokon és eseményeken keresztül bontakozik ki és fejlődik. Olyan pillanatok váltják egymást, amelyek veszteséget, konfliktust, elszakadást, különválást, gyászt, betegséget hoznak, míg máskor az élet szentségét ünnepeljük örömteli békében.
aki „szeretettel tart minket a kezében, és gondoskodik a létezésünkről”– ahogyan Arturo Paoli fogalmaz Biztonságban a kezében című versében. Isten mindezt sokféleképpen teszi: nehéz próbákon és kríziseken keresztül, amelyek megerősítenek és új utakat mutatnak, értékes lehetőségeket kínálva a megújulásra, fejlődésre és kiteljesedésre.
A kötet írója több évtizedes gyógyító hivatásának tapasztalatai alapján állítja: az igazi mosoly olyan életszemlélet, amely nem csupán külsőséges, az arcon megjelenő gesztus, hanem sokkal több annál: testileg, lelkileg, belsőleg, viselkedésben és kapcsolatainkban is megnyilvánul. „A szívből fakadó mosoly energiája pozitivitást és derűt áraszt. Ragyogó, határtalan teremtőerővel bír, kapcsolódik isteni lényegünkhöz, és azonnal összekapcsol az élet Teremtőjének szerető terveivel.” Ez a mosoly arra ösztönöz, hogy kilépjünk az emberi lét korlátjaiból, megoldjuk az egzisztenciális nehézségeket, és megtaláljuk a spirituális felemelkedést és az élet igazi értelmét.
pozitív gondolatokat kell ápolnunk, és önzetlenül kell cselekednünk. Meg kell békülnünk mélyen eltemetett, elfeledett vagy elutasított érzéseinkkel, csendes helyeket kell teremtenünk, hogy kilépjünk a zűrzavarból és meghallhassuk bensőnk üzeneteit.
A szerző reménykeltőnek nevezi, hogy egyre többen fordulnak mosolyogva mások felé, és hagyják el az arroganciát. „A kedvesség és a nyitottság váltja fel a hideg, kifejezéstelen arcot.” Világszerte ismert emberek mosollyal kapcsolatos szavait hozza: „Soha nem fogjuk megtudni, mennyi jót tehet egy egyszerű mosoly (…) Ne a boldogságra várj, hogy mosolyoghass, inkább mosolyogj, hogy boldog legyél!” (Kalkuttai Szent Teréz). „A mosoly által létezik a lélek” (Fabrizio Caramagna). „Aki kiraboltatása után is képes mosolyogni, valamit visszakap a rablótól” (William Shakespeare). „A mosoly nélküli nap elveszett nap” (Charlie Chaplin).
Külön fejezetben ismerteti a kötet szerzője a fent említett Arturo Paoli (1912–2015) gondolatait. Ő az Evangélium Kis Testvérei rend szerzetespapja volt, és misszionárius. A holokauszt idején üldözött zsidó embereket mentett, ezért később kitüntették a „Világ Igaza” címmel. Egész életében segítette a legszegényebbeket és a legelesettebbeket. Paoli testvér hirdette, hogy az evangélium „mindent tartalmaz”. Ahogyan Szent János írja első levelében: „Isten a szeretet” (4,6); kimeríthetetlen és egyedülálló forrása a szeretetnek. „A létezésnek, az életerőnek, amely lehetővé teszi a gondolkozást és a szeretetet, egyetlen forrása van. A kínaiaknak, az európaiaknak, az araboknak, a törököknek, a keresztényeknek… mindannyiunknak egyetlen, közös a forrása” – írja Arturo Paoli.
Mindezt így szemlélteti:
Nekünk kell tehát elzarándokolnunk a forráshoz, hogy hazavigyünk a vízből, és olthassuk a szomjunkat. „Ez olyannyira magától értetődő, mint a napfény ragyogása. Ugyanígy Isten szeretete sem jut el magától az emberhez… nem talál ránk… Ezért Isten kizárólag arra számíthat, hogy mi merítünk a forrásból, és elvisszük másoknak.”
Ha nem megyünk el a forráshoz, és saját függetlenségünket mindenek fölé helyezzük, akkor elveszítjük létezésünk igazi értelmét. Ha azt mondjuk: nem a szeretet továbbadása az egyetlen okom az életre, életem célja nem az üdvösség, akkor „fertőzést” hozunk a világra, „pestist” terjesztünk.
Arturo Paoli emlékeztetett Alessandro Manzoni A jegyesek című regényére, amelyben a „kenőcsösök” terjesztették a pestist, „jó szándékból”. „Aki nem érti meg, hogy értelmet kell adnia az életének, aki nem törekszik a fejlődésre, önmaga építésére, aki nem törekszik arra, hogy helyesen éljen, az az ember fertőz, mint a kenőcsösök: gyűlöletet és gonoszságot terjeszt.” Soha ne mondjuk azt, hogy azt teszünk az életünkkel, amit akarunk, mert „ez istenkáromlás (…)
Arturo Paoli egyúttal arra is figyelmeztet: Jézus kitépte a gonosz gyökerét, de tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy Jézus mindent megtett, nekem már nem kell tennem semmit. Krisztus a példa arra, hogy mit tegyünk mi, hogyan szabaduljunk meg a bűntől. Segít nekünk, kegyelmet ad, de egyedül, nélküle semmire nem megyünk.
Giuliano Guerra hozzáteszi:
pontosabban ki kell ürítenünk, és valami egészen mással kell megtöltenünk, hitelessel, igazzal. Arturo Paoli szerint: a Szentlélekkel.
A könyvet Szabó Miklós fordította.
Giuliano Guerra: A mosoly varázsa – A szívből jövő pozitív szemlélet
Agapé Kiadó, 2025
Fotó: Lambert Attila (kiemelt kép, archív); Agapé Kiadó
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
