Egyéni és közösségi imaszigetek böjtben, avagy a digitális függetlenedés „lelki technikái”

Egyéni és közösségi imaszigetek böjtben, avagy a digitális függetlenedés „lelki technikái”

Mindenfajta emberi filozófiát, pszichológiát, élettanácsadást, couchot messze felülhalad tartalmában, létezési idejében pedig ezredévekkel megelőz a hit bölcsessége, vagy a bibliai bölcselet. Ezt a megállapítást gyönyörűen igazolja ma három Ige. Invokavit vasárnapján, a böjt, a passió időszak kezdetén.

Ennek igei Auftaktja, felütése a Zsoltárokban: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan”. Az invokavit, az Istenhez kiáltás vasárnapján még két Ige jön segítségünkre: „A halál és élet a nyelv hatalmában van” (Példabeszédek 18,21) és: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulás” (Példabeszédek 12,18). Utóbbi Igék a kimondott szó teremtő vagy romboló erejére utalnak.

Amire ma olyan kevesen gondolnak, vagy éppen tudatosan alkalmazzák a médiában, a közbeszédben, a mindennapi kommunikációban, a személyes beszédben, családban, utcán, a beszéd szóbeli, képi, nyomtatott, digitalizált változataiban.

Vagy jaj, jaj, a nemzeti közbeszédben. E két mondat a bibliai bölcseleti irodalom egyik legfontosabb sarokköve. Az ószövetségi gondolkodásban a szó nem csupán információközlés, hanem esemény (dabar), amelynek súlya és következménye van.

 Azt sugallja, hogy a beszéd olyan eszköz, amellyel aktívan beleavatkozunk a valóságba. Igaza van Jakab apostolnak (3,6), amikor a nyelvet apró szikrához hasonlítja, amely képes felgyújtani egy egész erdőt. Hány népromboló diktátor gyújtotta fel egy-egy nemzet életét megszállott beszédével! Ellenkezőképpen: hány aranyszájú prédikátor segített az adott kor népeinek a túlélésben egész kultúrák békességre, szelídségre hangolásával (Augustinus, Assisi Ferenc).

Organikusan biblikus emberszemléletünk szerint „a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat” (Máté 12,34-35)

„Csend-Rodostó” ajándéka

A Megváltó Urunk által ígért Szentlélek elvezetett a boldogság belső szigetére, a digitális eszközöket, külső befolyásolást kizáró csend-Rodostóba. Ott a fenti Igék áldó harmatozása közben olyan felismeréseket kaptam, amiket böjti útravalóként örömmel osztok meg az Olvasókkal.

Minden félreértést és félremagyarázást megelőzően, szeretném egyértelművé tenni:

a nyelvi szigetek, a digitális eszköztelenség puritán belső tereinek a kialakítása nem kivonulás, nem illúziókergető robinzonád, hanem megélhető, éltető valóság.

Annak a Kálvin óta használt képnek és tanításnak az értelmében: még a fergeteges viharban is békén szunnyad a gyermek az atyai kézben. Így tehát a hívő embernek korunkban sem kell kivonulnia a világ már alig létező digiteszköz-mentes zónájába, hanem egész személyiségével lehet, szabad odafordulnia belső, hitben tágas istenterében az Úrhoz. Ennyi elég.

Hírdetés

Eleink istenes beszéde nem az agyoncitált Bibliából, hanem az Isten előtt megtisztult szívből, nyelvből, gondolkodásból és a közbeszéd tisztaságának a tudatos, etikus megőrzéséből épült föl. Ide kellene visszajutnunk, vagy előre eljutnunk oda, ahol intenzív belső lelki életterünkben ima, Ige által megtisztul a beszédünk. Régiek szerint: megszentelődik a szívünk és a szavunk.

A digitálisan eszközmentes és a nyelvi züllést megelőző nagyböjti időszakért

Van egy fogalom, amit érdemes megtanulnunk, ízlelgetnünk és tartalma szerint gyakorolunk böjti hitéletünkben. Ez a reziliencia szó.

A pneumatikus, Szentlélek hívásban, ihletésben megvalósuló reziliencia ennyi: egész személyiségünk lelki ellenálló képességének és rugalmasságának növelése a belső Szentlélek térben imával, csenddel, igeolvasással, mély hallgatással.

Szinte organikus-testi létezésünk mélyhangjainak a meghallásáig, és ebben Isten magas, mennyei üzeneteinek az átélt meghallásáig. Táblázatban foglaltam össze, melyek a pneumatikus reziliencia mindenki számára elérhető, használható egyszerű eszközei.

A pneumatikus reziliencia eszközrendszereTechnikaLeírás és célMegvalósításDigitális böjt (Sabbath)Rendszeres, teljes lecsatlakozás a hálózatról.„A csend nem űr, hanem az Isten-képűség helyreállításának tere.”

ISTEN REKREÁCIÓS TERESzelektív éberségTudatos szűrés a hírforrások között; az algoritmusok irányításának megtagadása.Kerülni kell a „hangyaboly-logikát”, amely félelemmel és függőséggel etet.Analóg közösségépítésSzemélyes, hús-vér kapcsolatok ápolása a virtuálisak helyett.A képernyő nem helyettesítheti a „szemtől szembe” közösség erejét.Belső archívum építéseSzentírás-részek és imák memorizálása (offline tudás).„Amit a szívünkbe írtunk, azt semmilyen algoritmus nem törölheti ki.”Transzcendens fókuszA napi események örökkévalóság szempontjából való szemlélése.A hírek okozta pánik ellen az imádság és a liturgia ad szilárd talajt. Pneumatikus, Szentlélek formálta napirend nagyböjtben

Javasolt napi menetrend, nem előírás, csak ritmusfelvétel, begyakorlás, „digitális Rodostó”, ami olyan pneumatikus napirendet körvonalaz, amely segít megőrizni az emberi méltóságot és a hívő ember belső egyensúlyát, vagy ennek gyors visszanyerését a technológiai ostrom idején:

IdőszakTevékenységCél és „lelki haszon”Reggel (Ébredés után)Digitális csend (min. 3 perc)Ne a hírek vagy az algoritmusok, hanem az Isten szava (ima, Ige) határozza meg a nap alaphangját.DélelőttFókuszált munka / SzolgálatAz Imago Dei (Isten-képűség) megélése az alkotó munkában, elkerülve a párhuzamos digitális figyelemelterelést.DélbenAnalóg horgonyzásRövid elcsendesedés offline; emlékeztető a „boldogság szigetre”, ahol nem a gép, a mobiltelefon, a laptop az úr.DélutánSzemélyes találkozásLegalább egy hús-vér beszélgetés; a digitális kapcsolattartás „hűtött” világa helyett a személyesség melege.EsteDigitális amnesztia (Napzárás)A képernyők kikapcsolása lefekvés előtt 1 órával; a nap eseményeinek transzcendens Ige mérlegre tétele.ÉjszakaTeljes lecsatlakozásA „napi hangyaboly” elengedése; a lélek pihentetése az Isten gondviselésére bízva.

A pneumatikus reziliencia napi hozadéka, hogy ez a „lelki gyakorlat” megtöri a függőséget, hiszen az algoritmusok célja a folyamatos reakciókényszer. A tudatosan beiktatott szünetekkel visszavesszük az irányítást a személyes időnk felett.  „Belső szobánk” védelmét („menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz” – Máté 6,6) segíti a lelki ritmusra járó napirend, így hívő életünknek marad egy olyan szférája, ahová a digitális zaklatás nem ér el.

Ez az egyéni és közösségi mentális túlélés alapja. A közösségi reziliencia segítségével egy közösség tagjai (család, gyülekezet, kiskörök, anya-szent-egyház) hasonló pneumatikus ritmust követhetnek.

Érdemes böjtben újra átgondolni ezeket. Így kialakul egy láthatatlan pneumatikus védőháló, amely ellenáll mindenféle pánikkeltésnek, lejtőre került közbeszédnek, mediális propagandának.

Az Isten szerinti élet nem propagandakövetés, hanem a Lélek gyümölcseinek érlelése, ízlelgetése, és környezetünk, népünk megkínálása ezekkel: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5,22-23).

Mi lenne ennél szükségesebb, hasznosabb? Áldott böjti rezilienciát, Magyarország, Kárpát-haza!

BL/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »