Begipszelt karú házbéli lakótársammal sétára indultunk a minap. Nem volt hozzá nagy kedve, kereste a kibúvókat: hogy fáradt, lehangolt, nincs semmi kondija… Na, mondtam neki: éppen ehhez kell egy jó kiadós séta! Arra azért nem volt hajlandó, hogy az erdőbe menjünk, de a lakótelep parkjai is megtették. Végül hat kilométert gyalogoltunk. Igaz, majdnem két órán át róttuk a gyalogösvényeket és járdákat, mert a társam minden alkalommal, amikor megszólalt, megállt, és vigyázzállásban kezdett bele mondókájába. Egy-két mondat után – szerencsére – továbbindult, de így is sok időt vesztettünk az álldogálással. Sebaj! Valójában már megszoktam, hiszen majdnem mindennap járkálunk egy jót, és a kezdeti tiltakozás ellenére a séta végén mindig azt hallom, hogy milyen jót tett neki a kis csavargás.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
