Udvardy György érsek hathetes nagyböjti lelkigyakorlattal segíti a Veszprémi Főegyházmegye híveit a közös lelki elmélyülésben és a keresztény beavatás útjának újragondolásában. A lelkigyakorlat első alkalmára, melynek címe Befogadás: Mit kérsz az Egyháztól? volt, hamvazószerdán, február 18-án került sor a veszprémi Feltámadt Üdvözítő-templomban.
A szentmise elején Takáts István általános érseki helynök, plébános köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a nagyböjt meghívás arra, hogy életünk megújuljon, hogy örömtelibb emberekké és a remény embereivé váljunk. Kiemelte a szentgyónás lehetőségét is, amely különösen a nagyböjt elején segít „letenni a terheket”, hogy tiszta szívvel tudjuk befogadni Isten kegyelmeit.
Udvardy György köszöntőjében arra emlékeztetett: Isten meg akar újítani bennünket, könyörülni akar rajtunk. Isten időt ad, hogy felismerjük gyengeségeinket, és örömmel készüljünk húsvét szent titkának megünneplésére.
Ebben azonban egyedül Isten kegyelmére támaszkodhatunk.
Lelkigyakorlatos prédikációjában az érsek az idei nagyböjt vezérgondolatát mutatta be: a felnőtt megtérő ember útját szeretné végigkísérni, mégpedig úgy, hogy ez mindannyiunk személyes útja is. Az Egyház nagyböjti vasárnapjain a keresztény beavatás állomásait tárják elénk: a kísértés, az élet forrásának felismerése, a döntés, a Krisztus melletti elköteleződés és az üdvösség reménye. Ez azonban nem pusztán a keresztelendők útja – hanem mindannyiunké.
„Én is megtérek. Engem is megszólít az Egyház: hagyd el bűneidet, és rugaszkodj az istenes gondolatok után” – emelte ki a szónok.
A főpásztor külön hangsúlyozta: a legtöbben gyermekkorunkban részesültünk a keresztség szentségében. Ez felmérhetetlen ajándék. Olyan kincs, amelyet gyakran természetesnek veszünk: otthon vagyunk az Egyházban, bátran lépünk be a templomba, ismerjük a hit nyelvét. Ugyanakkor milyen frissességgel éli meg hitét az, aki felnőttként kopogtat az Egyház ajtaján!
A kereső ember kérdése így szól: „Lehetek én is ilyen? Tartozhatok ehhez a közösséghez?” És amikor az Egyház ajtaja megnyílik, a kérdés így hangzik: „Mit kérsz az Egyháztól?”
„Hitet kérek.” „Mit remélsz a hittől?” „Üdvösséget.” Ez a két szó – hit és üdvösség – a nagyböjt mély üzenete.
Az érsek arra is figyelmeztetett: a hit képes fejlődni, de képes elgyengülni is. Ha nem tápláljuk imával, Isten igéjének olvasásával, a szentségekkel, akkor más erők kezdik irányítani életünket.
Ferenc pápa gondolatára utalva hangsúlyozta: nem a programok osztják be időnket, hanem a hitünk. Ami valóban fontos, az az üdvösséget szolgálja.
Az üdvösség reménye azt jelenti: nem veszítjük el a reményt, nem félünk a haláltól, hisszük, hogy Isten irgalma újra és újra felemel – tette hozzá.
A hamvazószerdai evangélium az imára, a böjtre és az alamizsna gyakorlására hív. Ezek nem külső látványosságok, hanem a szív szabadságának útjai. A böjt nem öncélú lemondás, hanem annak gyakorlása, hogy Krisztustól várjuk szabadságunkat. Udvardy György arra buzdított, hogy a következő hetekben vizsgáljuk meg:
A szentbeszéd után került sor a hamvazás szertartására, amikor a pap a hívek homlokára hamuval keresztet rajzolva ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” Ez a gesztus egyszerre figyelmeztet földi mulandóságunkra és hív a megtérésre, hogy életünket az örök értékek szerint rendezzük.
A szentmise végén az érsek így búcsúzott: „Imádkozzunk egymásért! Ne engedjük, hogy bárki kedvét veszítse vagy a szomorúság eluralkodjon rajta, mert meghívásunk az üdvösségre szól, meghívásunk a húsvéti reményre szól.
Olyan idő, amikor szívünket megnyitva készülünk arra, hogy húsvétkor méltó módon ünnepelhessük Krisztus feltámadásának örömét.”
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
