Curryország, cukitáj. Mire készüljön, aki Sri Lankán kirándul? Veres István2026. 02. 20., p – 12:05
Az elmúlt pár hónapban Sri Lankáról inkább a Ditwah ciklon által okozott pusztítások miatt hallottunk, mintsem természeti szépségei vagy történelmi emlékei miatt. A Ditwah több száz halálos áldozatot szedett, és gyakorlatilag hetekre megbénította az országot. Azonban, ha Ázsia felé vesszük utunkat, Sri Lankát nem szabad kihagyni.
A helyiek egyik jelentős bevételi forrása a turizmus, még ha az ember a helyszínen úgy érzi is, a turisták még nem fedezték fel Ceylont. Az időjárás novemberben ideális, nappal 30 fok, éjjel 25. S mivel ilyenkor keveset süt a nap, elviselhető a magas páratartalom, de így is szénné éghetünk az óceán partján.
Szépséges Colombo
Colombóban viszont hatalmas monszun fogadott. Szerencsére itt véget is ért a monszuntörténet, legközelebb az utolsó éjszaka esett. Sri Lankán szinte minden hotelben átvilágítják a csomagokat, ahányszor csak belépünk.
Tuk-tuk ország tuk-tuk fővárosában megnézzük a mindenhonnan látható Lotus-tornyot, szembejön velünk az első ezer Buddha-szobor, sétálunk a jobb sorsra érdemes központi tó partján nem éppen csinos pelikánokat kémlelve. Bátraknak ajánlott a régi piac Petah városrészben, amely maga a káosz, kicsit hasonlít a Simon-Júdához, csak sokkal rosszabb. Sűrű a forgatag, a tapasztalatlan szemlélőt elsodorja magával a tömeg.
De Colombo nemcsak a kalandos, hanem a szépséges arcát is meg tudja mutatni. Kolonialista kormányépületek, a világ egyik legszebb mecsete és a Galle Face Green, a béke szigete, egy hatalmas sétány az óceánparton.
Fernando, a keresztény vezetőnk 50 pluszos, még soha nem járt külföldön, de jövőre nagy útra készül, a szomszédos Indiába megy. Sokszor kérdezték tőlünk, honnan vagyunk. Hungary, gondoltuk, egyszerűbb, mint Szlovákia. Kérdik, az hol van? Europe. Akadt, aki erre a válaszra is feltette a kérdést, hogy az hol van. Ennyit a mi fehércentrikus világunkról.
Elefántok és curry
Körutunk elején megtapasztaljuk, hogy Sri Lankán minden étel curry. Céklacurry, okracurry, halcurry, csirkecurry, currycurry, és mindnek ugyanolyan az íze, mind pikáns, csak az állaguk más. Jó hír, hogy meg lehet oldani curryországot curry nélkül, ha valaki nem rajong érte. Elefántkalandhoz a Kaudulla Nemzeti Park ajánlatos, mert vannak helyek, ahol láncra verik az állatokat. Kaudullát dzsippel lehet megközelíteni. Minden olyan, mint a filmeken: áll az ember a dzsipben, és elefántokat vizslat. Akár 200-at is egyszerre. Nagy hímet, anyákat, kicsit, lükét, mindenfélét. Le se fütyülik az embert. Persze, nagyobbak, mint a turisták dzsippestül.
Szigirija, Dambulla, Kandy
Körutunk csúcsa mindjárt az elején vár: Szigirija, az Oroszlán-szikla. Egy ősi sziklavár a világörökség tengerében, napkeltében fürödve. 1200 lépcső vezet a csúcsra. A lépcsőket majomsereg veszi körül, akik olykor-olykor kedvet kapnak magukra vagy egymásra. Órákat lehet eltölteni a szikla tetején, melynek közepén egy minibarlangban freskók vannak fedetlen keblű hölgyekről, amiket Kásjapa király festetett az 5. században.
Innen az út automatikusan a dambullai barlangtemplomba vezet. Mondani sem kell, világörökségi helyszín. Újabb ezer Buddhát láthatunk. Az emberek áldozati virágokat hordanak a szobrokhoz, amiket aztán a majmok megzabálnak. A majmok cukik, de nem annyira jó fejek, bár még mindig nem olyan agresszívek, mint Thaiföldön.
Dambullából Kandybe, az ország régi fővárosába vezet utunk. Az egész belváros és a híres fogtemplom is világörökségi helyszín. Kandy szemrevaló teremtény, de a halstandok környékét nem árt elkerülni, ha van minimális szaglásunk. Reggel szertartásra mehetünk a fogtemplomba, ott őrzik Buddha fogát. Szegény Buddhát annak idején szétszedték, mert Colombo egyik templomában meg a haját őrzik. A templom szép, a tömeg kissé elviselhetetlen. Mindenki meg akarja tekinteni a Buddha fogát rejtő arany urnát. A templomegyüttes egy másik terme az ország legszentebb elefántjának állít emléket, amelyik pár évtizeddel ezelőtt múlt ki. De a friss szent elefánt is eltávozott, úgyhogy most keresik az utódot. A feltételeknek nem könnyű megfelelni: óriási hím hatalmas ormánnyal, legnemesebb szervének a talajt kell súrolnia.
Nuwara Eliya, Ella
Az utak az egész országban szűkek, de néha négy jármű is elfér egymás mellett. Minden arra van predesztinálva, hogy vérfürdő legyen az utakon, de ritka a baleset. Vigyáznak egymásra a sofőrök. A buszok a hatvanas években sem voltak már újak, csicsásak, és indiainak néznek ki. Nincs ajtajuk, ablakuk is csak ritkán. Ők az utak kalózai.
Nuwara Eliya a hegyekben van. Tele a környék teaüzemekkel, az út mentén mindenhol teaültetvények vannak (Ceylon, ugye). Mindegyik neve úgy van kiírva a domboldalba, mint Hollywoodé. Megtudjuk, mitől fehér, mitől zöld, mitől fekete a tea. A leveleket csakis nők szedik, mert ők finomak. Az államnak 80 százalékos opciója van a teára, csak 20 százalék marad a gyártóknál. Így azok a ceyloni teák, amiket itthon veszünk, teakeverékek, nem kimondottan az egyes gyártóktól származnak.
A hegyekben kellemetlenül hideg lehet, persze a 12 fok most nagyon jól jönne. A fő attrakció a vonatút Nuwara Eliyából Ellába a Colombo-Badulla vasútvonalon. Ella 64 kilométerre van, az út három óra. Fernando sajnálkozik, hogy a vonat húsz percet késik, ami az ország tempójához képest másodperces pontosság. Mondjuk neki, nyugi, mi onnan jövünk, ahol többet késnek a vonatok. Az út spektakuláris. Az ember csak kapkodja a fejét, hegyek, völgyek, dzsungel, jobbra-balra látnivaló. Ellát a Lonely Planet találta ki. A hetvenes években azt írta róla, a hátizsákosok Paradicsoma lehet. Az lett. Erre épült rá és ki a város. Nincs ott semmi a szép kilátáson túl, csak kávézók, bárok, diszkók, bulik. Ami az ország nagy részéből hiányzik.
Leopárdok
A Yala Nemzeti Park az ország legrégebbi és második legnagyobb nemzeti parkja. Leopárdszafarizhatunk, vagy párducszafari, kinek hogyan tetszik. Ötvenszázalékos esélye van annak, hogy leopárdot lássunk egy, a Csallóköznél valamivel kisebb területen, ahol negyven-ötven példány él. Hármat láttunk. Az egyik egy bivalytetem felett lamentált, de aztán kifakasztotta a felfúvódott dögöt. Mindent megesznek. A parkban krokodilok ólálkodnak, bivalyok dagonyáznak, ázsiai pettyes szarvasok legelnek, majmok majomkodnak, madarak rikácsolnak, olyan a hangzavar, mint egy iskolában.
Galle, cunami
Galle ékszerdoboz az óceánparton. A portugálok letelepedtek, a hollandok megépítették, az angolok beleültek. Sok helyen volt ez így arrafelé. Kolonialista épületek, katolikus, buddhista, hindu templomok, mecset, iskola rohadt hangos kölykökkel, egy négyasztalos kávézó négy pincérrel, minden elfér ebben a kis cukiságpatronban.
Srí Lanka volt az az ország, amely Indonézia után a leginkább megsínylette a 2004-es cunamit, pedig majdnem kétezer kilométerre van onnan, ahol Indonézia partjainál megmozdult a tenger alja. A probléma, hogy több hullámban kapták. Majdnem negyvenezer áldozatot szedett a hatméteres hullámhullám, Galléban 4500-an haltak meg. A hollandok által épített erőd mentette meg az óvárost, amely természetesen a világörökség része. De az emberek nem a belvárosban élnek.
Weligama Bay
Coconut Tree Hillről pazar a kilátás az óceánra és Weligamára, ahol az óceán olyan hangosan morajlik, mintha egy oroszláncsorda kollektíven elcigizte volna a hangját.
Dél felé nézve a legközelebbi szárazföld az Antarktisz. 8 300 kilométerre. Csak valamivel van távolabb, mint Pozsony. Hat fokra vagyunk az Egyenlítőtől, a nap hatkor kel, hatkor nyugszik.
Akkorák a hullámok, hogy az óceánban gyakorlatilag nem lehet úszni. Kegyetlenül bánnak az emberrel, permanens háborúban vannak a fehér homokos parttal és lakóival.
Ajánlatos az esték nagy részét az óceánparton tölteni, hallgatni, hogyan üvöltözik az Indiai-óceán. A parton rákocskák táncolnak és bújócskáznak a homokban. Méretesek, félénkek és viccesek.
Úgy általában
Állatok, amikről még nem írtam: pávák, mókusok, gekkók, kaméleonok, jégmadarak, hatalmas denevérek, varjak, varánuszok, bivalyok, szúnyogok, rovarok, bálnák, delfinek, repülő halak, legyek, kutyák.
Mindenki kedves és segítőkész ebben az országban. Mindenki beszél legalább egy kicsit angolul. Igyekeznek rendet tartani az utcán, ami nem mindig sikerül, a csatornázás is itt-ott döccen, de nincsenek olyan kellemetlen szagok, mint bármelyik ázsiai nagyváros kínai negyedében. Itt nincs kínai negyed. Pure Ceylon.
A pénzváltás sima, minél nagyobb a címlet, annál jobb az árfolyam. De a legtöbb helyen működik a kártyás fizetés is.
A dohányosoknak gondjai akadhatnak. Szinte senki sem cigizik, trafikok sincsenek szem előtt. Vigyünk magunkkal elég cigarettát.
A kisebb településeken probléma lehet boltot találni, ott leginkább a piacok működnek.
Közlekedjünk tuk-tukkal, ezzel a háromkerekű, motor elejű, hátul utasszállítóvá alakított, taxiszerű járművel, amely mindenhol jelen van. Rendkívül olcsó, de működik a nálunk is használatos Über-applikáció.
Sok a szúnyog és a rovar. Olyan rovarriasztót szerezzünk be, amely egzotikus helyeken is hatásos.
Ezekre figyeljünk Sri Lankán! Kapcsolódó cikkünk
Úgy akarom megélni, ahogy van, nincs szükségem arra, hogy valaki megszépítse – mondja utazásairól Rajko Márta, aki beutazta Ázsiát, tavaly ősszel pedig kiadott róla egy színes, fotókkal gazdagon illusztrált, szlovák nyelvű könyvet. Beszélgetésünk második részében szó esik Mongóliáról, buddhista kolostorokról és arról is, mire költ a turista a legtöbbet Ázsiában.
A mongóliai cátan törzshöz vezető útról írod, hogy utazásaid talán legnehezebb napjai voltak. Ezt azóta is tartod?
Nagyon megterhelő volt olyan hosszú utat lóháton megtenni, kilenc napig mentünk, és nem hagytak minket pihenni, szinte végig ügetésben haladtunk, nagyon fájt a térdem. Ezt tetézte, hogy beleestem a mocsárba, aztán jött a vihar, amelyet a társammal sátorban próbáltuk átvészelni, a mongol fiúk pedig bőrig áztak, majd a tűznél megszáradtak, és abban a ruhában voltak végig.
Közben Szuhe, a vezetőtök elmondta, hogy szeret titeket, mert nem panaszkodtok. Sosem panaszkodsz vagy tiltakozol, ha úgy érzed, nem azt kapod az út során, amiért fizettél?
Nem úgy neveltek, hogy panaszkodjak, másrészt nekem ez is kaland. Úgy akarom megélni, ahogy van, nincs szükségem arra, hogy valaki megszépítse. Mint a helyiek. De persze sosem lesz ugyanaz, mert jövök a kis nyugati felszerelésemmel és gondolkodásommal, de azért mégis.
Egy-egy kihívásokkal teli túra után nem pihenni mentél, mint ahogy talán a legtöbb turista tette volna, hanem kolostorokba, ahol további megpróbáltatások vártak, mint a beszédtilalom, a koplalás, a hajnali kelés vagy a hosszú meditációk. Ez személyes vágy volt, vagy egyszerűen az extrém utazó profiljára akartál ráerősíteni?
Nekem ez pihenés volt. Persze most már én sem bírok annyit, mint korábban, érzem magamon, hogy nagyobb komfortra van szükségem, már nem járok például hostelekbe, ahol tíz ágy van egy szobában. De azt hiszem, azt, hogy nekem nem kell luxus, a családomból hoztam. Anyukám volt velem a Himalájában is.
Hogy viselte?
Egyszerű hotelszobában laktunk, ahol volt egy ágy, hideg volt, mínusz fokokban keltünk, és reggelre a vizünk is megfagyott, de nem volt semmi gond. Ha az ember felkészíti magát lelkileg, hogy ez most így lesz két hétig, akkor ki lehet bírni. Nem mindegy az sem, milyen hozzáállással, lelkiállapotban megyek oda. Legutóbb Indiába úgy mentem, hogy egy nehezebb időszakon voltam túl, le voltam törve, és bizony nehezebben viseltem az indiai megpróbáltatásokat is, a koszt, a szmogot, ezek is jobban megviseltek. Aztán persze két hét után már mindegy, mert megszokod.
Mire költ a legtöbbet a turista Ázsiában?
A legköltségesebb módszer az, ahogy a legtöbb ember nyaralni jár: megveszi a drága repülőjegyet, ott tölt egy hetet vagy kettőt, és a másik drága jeggyel hazajön. Ázsiában például sokkal olcsóbb az étkezés. Szóval, ha valaki csak egy odautat vesz, és ott van pár hónapig, akár még spórolhat is.
Ha ennyire szereted Ázsiát, nem gondoltál rá, hogy odaköltözz?
Igazából nem. Talán, ha a könyvben szereplő kilenc országból választanom kéne, Szingapúrban maradnék, de ott is csak legfeljebb egy évig, mert aranykalitkában érezném magam. Ha pedig nagyon bátor lennék, akkor Mongóliában… de ez azért egy elég vad elképzelés.
Mi riaszt el tőle?
Mongoliában nehéz az élet, főleg, ha nomád vagy. Télen hihetetlenül zord körülmények között élnek, időnként előfordul, hogy -50 °C van, ez az úgynevezett dzud, szélsőségesen hideg időjárás. Amúgy meg gyönyörű tájak vannak ott, a szabadság érzését nagyon meg lehet élni. Mongólia az utolsó igazán nomád ország, a földterület nagy része is állami tulajdonban van, hogy a nomádok folytathassák a hagyományos, vándorló életmódjukat. A kirgizek, kazahok és a tádzsikok is szeretnek a nomád életmódjukkal dicsekedni, de ott ez már inkább csak hagyomány.
Jártál buddhista kolostorokban, itthon pedig jógát oktatsz, ami a hinduizmushoz kötődik. Milyen vallásúnak tartod magad?
Keresztényként neveltek, és bár nem vagyok egy szuperaktív keresztény, szeretem ezt a kultúrát, és nincs rá okom, hogy ebből kilépjek. Próbálom mindenből kiemelni azt, ami számomra hasznos, amiből tanulni tudok. A buddhizmusban sok praktikus dolgot találtam, amit a mindennapi életben használni tudok, és érzem, hogy segít. Lehet, hogy ugyanezt megtaláltam volna a kereszténységben is, ha elég sokáig keresem, nem tudom. De kereszténynek tartom magam akkor is, ha van Buddha-szobrom és meditálok.
Európában is vannak kedvenc úti céljaid, vagy egy ennyit látott utazónak Európa már unalmas?
Az utóbbi években megszerettem Spanyolországot, elkezdtem spanyolul tanulni. Szeretnék többet újságírással, televíziózással foglalkozni. Azért is hangsúlyozom a megvalósításra váró álmokat, mert ahogy az idő telik, egyre több dologról derül ki, hogy elúszott a lehetőség, késő van már rá. Hiába szerettem volna, én sem fogok már akrobatikus rock and rollt táncolni, mert öreg vagyok hozzá.
Mit gondolsz a turizmus fejlődéséről?
Csak akkor van vele gond, ha már túl nagy méreteket ölt. Sok hangulatos kisvárost láttam, amely éppen azért veszített sokat az elmúlt tíz évben a hangulatából, spirituális kisugárzásából, mert szálloda szálloda hátán épül. Említhetném az indiai Risikesht. De végül is én is turistaként utazgattam, és az embereket is erre biztatom a könyvemmel. Mindenből megárt a sok, nem csak a turizmusból.
Kapcsolódó cikkünk
Rajko Márta beutazta Ázsiát, ráadásul kiadott róla egy színes, fotókkal gazdagon illusztrált, szlovák nyelvű könyvet. Szerinte sok előnye van, ha valaki egyedül utazik. Interjúnk első részéből kiderül, mi az előnye annak, ha valaki egyedül utazik, miért időutazás Banglades, és miért tilos Szingapúrban a rágógumi.
Komáromban magyar gimnáziumba jártál, majd Pozsonyban tanultál jogot. Könyved előszavában azt írod, gyerekkorodban állatorvos, kém és apáca szerettél volna lenni. Hogy lett belőled szlovák nyelven publikáló, utazó blogger?
A gyerekkori álmaikat a legtöbben elfelejtik, de van, aki nem teljesen. Kém ugyan nem lettem, de mondjuk egy kém nyelveket beszél, sokat utazik, és én ezt megkaptam az utazásaim során. Szeretek elvegyülni az emberek között idegen környezetben, hogy lássam, hogyan élnek. Ami pedig az apácákat illeti, mindig érdekeltek a vallások. Utazásaim során is próbáltam tanulmányozni őket, Indiában vagy Nepálban kolostorokban is jártam meditációs kurzusokon, mindezt pedig jógaoktatóként is hasznosítani tudom.
Mindez már elég volt, hogy az egyetem elvégzése után évekre útra kelj? Miből éltél?
Amikor befejeztem az egyetemet, azt éreztem, hogy nem egy ügyvédi irodában szeretnék ülni. Szerencsémre találtam egy olyan munkát, ami lehetővé tette, hogy bárhonnan a világból dolgozhassak. Ez egy fordítói állás volt, az európai bíróságnak fordítottam. Tíz éve az ilyesmi még nem volt annyira természetes, mint ma. Aztán fokozatosan eltávolodtam a jogtól, a média felé sodródtam, mert szerettem írni. De bloggernek már nem tartanám magam, ez egy időszak volt, azóta továbbléptem.
A tavaly megjelent, szlovák nyelvű könyved címe Utazz szívvel, az alcím pedig az, hogy Szőke nőként hátizsákkal Ázsia 9 országában. Nem volt veszélyes egyedül utazni?
Szeretek egyedül utazni, mert akkor kevesebb kompromisszumot kell kötnöm. Ha társakkal utazol, együtt vagytok a nap 24 órájában, és mindenki máshogy viseli az út nehézségeit, előjöhetnek problémák, súrlódások. Ha egyedül utazol, sokszorosára növelheti az önbizalmadat, hogy magad mindent képes vagy megoldani. Megtanulsz önállóan és gyorsan dönteni különféle helyzetekben. Ázsia egyébként sokkal biztonságosabb, mint mondjuk Afrika vagy Dél-Amerika.
Eszedbe jutott, hogy a könyvet esetleg magyarul is kiadd?
Ezt gyakran kérdezik, de egyelőre nem látom ezt valószínűnek. Egy ilyen színes kiadvány szerzői kiadásban költséges befektetés, az én célközönségem pedig nagyrészt szlovák nyelvű, mert az utazóblogomat is szlovák nyelven írtam, Magyarországon szinte semennyire nem ismernek. Megfordult a fejemben egy többnyelvű kiadvány ötlete is, de itt már az angol változat is felmerül, mert sok ismerősöm angolul tudná csak elolvasni. Egy indiai barátom kedvéért le is fordítottam angolra egy fejezetet a könyvből.
Jártál Kínában, Thaiföldön is, de a könyvben mégsem írsz minden ázsiai országról, amelyet meglátogattál.
Kínát nem szerettem meg annyira, ráadásul az ott készült képeim is elvesztek. Úgy éreztem, nem alakítottam ki mélyebb kapcsolatot vele, talán nem is sikerült úgy beolvadni a helyiek közé, mint máshol. Kimaradt Kambodzsa, Laosz, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Kirgizisztán is.
Bekerült viszont Banglades, a vonatkozó fejezetben pedig többször is megemlíted, hogy egy látogatás elég is volt.
Nem szeretnék senkit megsérteni, de Banglades olyan volt, mintha visszautaztam volna kétszáz évet a múltba. Nevezetesség nemigen akad, már az egy kész attrakció, ha az utcán látod, ahogy az emberek élnek.
Okostelefont azért használnak ők is?
Simán kijönnek a kunyhókból a meztelen gyerekek okostelefonnal a kezükben, közben mások a sáros vízben mossák a hajukat vagy a lábukat. A helyiek számára ráadásul mi voltunk az attrakció. Az ott töltött két hét alatt talán három turistát láttam. A helyiek közül egy nő odajött, és megfogta a vállamat, és csak fogta, nem értettem, miről van szó, egy férfi pedig konkrétan kiesett egy riksából, mert engem bámult. Valószínűleg sosem látott még szőke nőt. Szingapúr pedig hozzájuk képest a másik véglet, mert ott olyan érzésem támadt, mintha a jövőbe érkeztem volna, különösképp mivel Indiából repültem.
A könyvedből tudtam meg, hogy ott be van tiltva a rágógumi. Ezt betartja valaki?
Turistaként magaddal vihetsz egy csomaggal, de egyébként valóban tilos, ahogy a nyilvános helyen való köpködés is. Nagyon figyelnek a tisztaságra, és míg Indiában vagy Kínában nagyon gyakori, hogy az emberek az utcán vagy akár buszon is köpködnek, a fejlett Szingapúr indiai vagy kínai negyedében már mindenki számára egyértelmű, hogy ezt nem lehet. Több évtizede így van, megszokták, betartják, ez a normális.
Folytatása következik…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
