Az energetikai infrastruktúra a 21. században nem csupán gazdasági eszköz, hanem geopolitikai erőforrás. Egy tranzitország döntése vagy egy exportkorlátozás azonnal átrendezi a regionális erőegyensúlyt. A Barátság-ügy megmutatja, hogyan válik a fizikai összekapcsoltság kölcsönös sebezhetőséggé. A hosszú távú stabilitás kulcsa nem a konfrontáció, hanem a függőségek szerkezeti kezelése.
2026 január 27-én leállt a szállítás a Barátság kőolajvezetéken, mely több mint három héttel később, a cikkírás pillanatában sem szállít fekete aranyat Magyarországra és Szlovákiába. A felszínen politikai konfliktust láthatunk. A mélyben azonban egy összekapcsolt, kölcsönös függőségekre épülő energetikai rendszer feszültsége jelenik meg.
A Barátság vezeték ukrajnai szakaszának leállása, majd az erre adott magyar és szlovák válasz (az Ukrajnába irányuló dízelexport felfüggesztése) egy olyan hálózat működéséről árulkodik, ahol az infrastruktúra, a geopolitika és a stratégiai racionalitás elválaszthatatlan egymástól. A fő kérdés most Budapesten és Pozsonyban is az, hogy milyen stratégia maximalizálhatja a hosszú távú energiabiztonságot.
Átfolyás és befolyás, avagy a tranzit ereje
Magyarország kőolajellátása két fizikai útvonalra támaszkodik. A fő volumen a Barátság vezetéken érkezik, míg az Adria-vezeték tengeri alternatívát biztosít. A volumenarány önmagában beszédes, de stratégiai értelemben ennél fontosabb a szerkezet.
A tranzitországok (a mi esetünkben Ukrajna vagy Horvátország) nem tulajdonosai a rajtuk átfolyó kőolajnak, ám komoly befolyásuk van az áramlások nagyságára. A fizikai kontroll pedig geopolitikai jelentőséget ad az infrastruktúrának.
Ugyanakkor az ellátási rendszer nem pusztán mennyiségi kérdés. A finomítók technológiai beállítottsága meghatározza, milyen nyersolaj-típusok dolgozhatók fel hatékonyan. A különböző eredetű olaj eltérő kémiai paraméterekkel rendelkezik, ami hat a kihozatalra és a gazdaságosságra. Az alternatív útvonal léte tehát nem jelenti automatikusan a teljes kiválthatóságot. A kapacitás, a szerződések, az üzemeltetési prioritások és az EU-s jogi környezet együtt alakítják a mozgásteret.
Ki adja az alapot, ki viszi a hozamot?
A magyar és szlovák válaszreakció értelmezésénél fontos látni, hogy a nyersolaj és a finomított termék viszonya stratégiai szempontból nem szimmetrikus. A nyersolaj az értéklánc elején áll, azaz input. A dízel pedig már feldolgozott, magasabb hozzáadott értékű output.
Ha a nyersolaj-áramlás akad meg, az a teljes finomítói vertikumot érinti. Ha viszont a dízelexport szakad meg, az a lánc végén jelent beavatkozást. Ráadásul a nyilvános piaci információk alapján a Magyarországról érkező dízel nem tartozik Ukrajna legnagyobb importforrásai közé, részesedése valószínűleg egyszámjegyű. Ez azt jelenti, hogy a kölcsönös függőség mértéke eltérő.
Az aszimmetrikus függőség nem egyenlő az egyoldalú kiszolgáltatottsággal, de meghatározza az ösztönzőket. Aki erősebben függ, annak nagyobb a rövid távú kockázata. Aki kevésbé, az könnyebben alkalmazkodhat. Egy ilyen helyzetben a túl gyors eszkaláció könnyen vesztes-vesztes pályára sodorhatja a rendszert.
Amikor a tiltás visszavág, azaz az értéklánc ára
A 2014-es indonéz nikkelérc-exporttilalom jól mutatja, milyen következménye lehet az értéklánc mesterséges megszakításának. A cél a hazai feldolgozás ösztönzése volt, de rövid távon bevétel- és piacvesztést okozott, miközben a partnerek alternatív forrásokhoz fordultak. A globális árak ugyan emelkedtek, ám Indonézia ebből nem tudott profitálni, hiszen nem exportált. A piac alkalmazkodott, a kezdeményező pedig átmenetileg sérülékenyebbé vált.
A történet tanulsága minden nemzetközi szereplő számára megszívlelendő. Az infrastruktúra-politika nemcsak az ellenfélre hat, hanem visszaüthet a kezdeményezőre is. A globális, összekapcsolt világban minden lépésünknek ára van, melyet néha mi magunk fizetünk meg.
Visszavágás vagy visszatérés?
Játékelméleti keretben a mostani ukrán-magyar-szlovák helyzet ismételt játékként értelmezhető. A felek nem egyszeri döntést hoznak, hanem jövőbeli interakciókra tekintettel lépnek. Az együttműködés akkor stabil, ha mindkét fél számára költséges az eszkaláció.
Egy ilyen helyzetben a játékelmélet tankönyvei szerint a feltételes együttműködés az optimális stratégia. Magyarul kooperálni ajánlott egészen addig, amíg a másik fél is ezt teszi.
A magyar válaszlépés ebbe a mintázatba illeszkedik. A dízelexport felfüggesztése ráadásul nem azonnali reakció volt, hanem több hetes leállás után következett be. Ez jelzi, hogy a magyar kormány alapállapota az együttműködés, míg a nem kooperatív válaszlépés csupán reakció.
Együttműködés alapjáraton
Magyarország esetében az együttműködés fenntartása jól bevált gyakorlati stratégia. 2022 augusztusában, amikor pénzügyi-technikai okokból leállt a Barátságon az áramlás, a helyzet végül úgy oldódott meg, hogy a Mol átvállalta és rendezte az Ukrajna felé fennálló tranzitdíjat, ami után a szállítás újraindult. Ez tipikus depolitizáló megoldás volt. A magyar fél akkor is azért tett, hogy a konfliktus ne eszkalálódjon, hanem megoldódjon.
A 2024-es korlátozások idején a magyar reakció hangsúlya az EU-s fórumokra és a szerződéses keretekre helyeződött, nem az azonnali, maximális retorzióra. A mostani dízelstop tartós fennakadás utáni időzítése szintén azt üzeni, hogy az együttműködés az alapállapot, az ellenlépés pedig feltételes és visszafordítható. Ez a stratégiai hozzáállás az, mely a játékelmélet szerint hosszú távon sikeres lehet.
Több cső, több esély
A magyar energiastratégia másik fontos eleme a diverzifikáció. Ez nálunk nem csak egy politikai szlogen, hanem technológiai és infrastruktúra-beruházások, valamint nemzetközi szerződések által megvalósított kockázatcsökkentés.
A Mol évek óta növeli a százhalombattai finomító rugalmasságát, hogy nagyobb arányban tudjon nem-orosz nyersolajat feldolgozni. A cél a többféle minőség közötti választási lehetőség. Ez csökkenti azt az aszimmetriát, hogy egyetlen forrás dominálja a rendszert.
Az Adria-vezeték kapacitásainak tesztelése és a horvát féllel folytatott viták is ebbe a stratégiába illeszkednek. Az alternatíva akkor válik valódi opcióvá, ha műszakilag és szerződésesen is hiteles. Már önmagában az is javítja az alkupozíciót, ha a kiváltás reális lehetőség. A diverzifikáció természetesen költséges, ám a függőségből fakadó kockázat implicit költsége gyakran magasabb.
Redundancia mint a reziliencia eszköze
A konnektivitás azt jelenti, hogy a rendszer nem egyetlen vezetékre épül. Magyarország az elmúlt években több energianemben is erősítette a határkeresztező kapcsolatokat.
A gázpiacon létrejött a magyar–ukrán virtuális összeköttetési pont, amely kereskedelmi és operatív konnektivitást biztosít. A villamosenergia-kereskedelemben is fennmaradt az összekapcsoltság, még háborús környezetben is.
Minél több fizikai és piaci kapcsolat létezik, annál kisebb az esélye annak, hogy egyetlen csomópont döntse el a rendszer stabilitását. A hálózati redundancia nem pazarlás, hanem biztosítás. Egy sikeres energiastratégia központi eleme kell hogy legyen a konnektivitás.
Infrastrukturális szuverenitás
Az energia nem pusztán egy a számos árucikk közül, hanem az egyik legfontosabb erőforrás. Az energetikai infrastruktúra pedig az ország energiabiztonságának gerinchálózata. Egy összekapcsolt energetikai rendszerben pedig az optimális stratégia a fent is említett három pillér együttes érvényesítése:
Ez a kombináció csökkenti az aszimmetrikus sebezhetőséget, javítja az alkupozíciót, és növeli a rendszer stabilitását. Nem garantálja a konfliktusok elmaradását, de mérsékli azok strukturális kockázatát. Az infrastruktúra-politika végső kérdése nem az, hogy ki tud erősebb ellenlépést tenni, hanem az, hogy ki képes tartósan csökkenteni saját sérülékenységét egy kölcsönösen függő világban.
Ehhez természetesen partnerekre van szükségünk. Megbízható, korrekt, a kölcsönös előnyöket szem előtt tartó eladókra, szállítókra és vevőkre. A reményem az, hogy a fenti hármas alapvető voltát idővel egyre több szereplő fogja átlátni, és ezeket alkalmazni. Hiszen ez minden szereplő számára egyaránt optimális stratégia.
A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
