A katolikus papok futsal-Európa-bajnokságát 2003-tól rendezik meg – kezdetben kétévente, majd minden évben. A tavalyi kisvárdai tornán a magyar csapat bivalyerős ellenfeleket is legyőzve hajszállal maradt le a dobogóról. Idén február 9. és 12. között a lengyelországi Lublinban került sor a tornára, amelyre a mieink két kulcsfontosságú játékosa sérülés miatt nem tudott elutazni.
Ez talán nem mond sokat a papi EB eseményeit nyomon nem követőknek. Hogy jobban megértsük az erőviszonyokat, képzeljük el a következőket: a sorozat legjobbjai (lengyelek, horvátok, bosnyákok, portugálok) heti, napi rendszerességgel játszanak egymással, bajnokságban – a portugál papok csapata például a nemzeti bajnokságban is szerepel. Hivatalos szponzorokkal rendelkező, a nemzeti labdarúgó szövetségek támogatását élvező, összeszokott, már-már profi szinten játszó csapatokról beszélünk.
A magyar papok válogatottja ezzel ellentétben évente jó, ha kétszer-háromszor tud edzeni, netán valamilyen gálamérkőzést játszani. Nem csoda hát, ha egy nagy skalp begyűjtése óriási sikert jelent a mieinknek. Ilyen volt tavaly a bosnyákok fölött aratott 1–0-s győzelem. Papjaink ennek ellenére rendre a legjobbak mögött végeznek.
A bajnokságot ünnepélyes szentmise nyitotta meg február 9-én, hétfő este a lublini érseki székesegyházban, melyet Stanisław Budzik érsek mutatott be. A szentmisén az összes részt vevő játékos liturgikus öltözetben vett részt.
Minden reggel más templomban volt szentmise, ahova buszokkal szállították a csapatokat, a magyarok azonban sétálva tették meg a 40–50 perces távolságot a nagy hóban.
Ahogy tavaly, idén sem okozott különösebb problémát a mieinknek a csoportkör: 27 lőtt és 1 kapott góllal lettünk csoportelsők. Kazahsztánt 10–0-ra, a cseheket 4–1-re, Albániát 7–0-ra, Belaruszt 6–0-ra vertük.
A négy közé jutásért a bosnyákok ellen mérkőztünk, ehhez egy másik csarnokba kellett utaznunk. A fáradtság, a nagy hideg, az utazás mentálisan és fizikailag is megviselte a csapatot, amit sajnos könyörtelenül kihasználtak a bosnyákok, akik villámgyors, erőszakos, szép játékkal 4–0-ra vertek meg bennünket. Elúszott tehát az álom: nem sikerült idén is a legjobb négy közé jutni.
Szükség volt a szerdai pihenőre, hogy a csapatok regenerálódni tudjanak a csütörtöki helyosztókra. Az Európa-bajnokságok második napja szokás szerint pihenőnap, melyen a helyi nevezetességeket mutatják meg a vendégeknek, valamilyen kulturális programmal kiegészítve. A szervezők a lublini várat és az óvárost mutatták meg a résztvevőknek, mely a vár udvarán vidám hógolyócsatába torkollott.
Következő meccsünket február 12-én, csütörtökön a szlovákokkal játszottuk, akiktől egyetlen góllal kaptunk ki tavaly az elődöntőben – hazai közönség előtt. Talán a revans lehetősége is fűtötte a mieinket, akik az egynapos pihenő után fegyelmezett játékkal 2–1-re diadalmaskodtak. Utolsó perces győztes gólunkat ráadásul lázasan szerezte Gorcsa Péter nagyhalászi görögkatolikus parókus.
Az ötödik helyért Románia volt az ellenfelünk. A történelmi nehézségek ellenére a két csapat játékosainak baráti a kapcsolata egymással – de csak a pályán kívül. A mieink keményen odatették magukat, s vezérszurkolónknak hála, az egész stadion Ria-Ria-Hungáriától zengett a mérkőzés alatt. Meg is lett az eredménye: egy gyönyörű góllal legyőztük a románokat, megszervezve evvel az ötödik helyet.
Hátrébb végeztünk egy hellyel, mint tavaly, de két alapemberünk hiánya mellett nem rossz ez az eredmény. Tavaly fájt a negyedik hely, idén viszont két győzelemmel búcsúztunk, ráadásul a szlovákok és románok legyőzése marad az utolsó emlék erről az Európa-bajnokságról. Lengyelország megvédte címét, miután a döntőben 2–0-ra verte meg a tavalyi bronzérmest, a bronzmeccsen minket megverő horvátokat.
Jövőre Koszovóban rendezik meg az Európa-bajnokságot február 1–5. között.
Kranyik István, a válogatott szövetségi kapitánya így értékelte a tornát: „Hét meccsből hatot megnyertünk, de ezzel is „csak” ötödik helyezést értünk el. Úgy érzem azonban, ez az ötödik hely annak fényében, hogy két kulcsjátékosunk hiányzott, és mindössze háromszor találkoztunk a tavalyi EB után, óriási eredmény. Be kell látni, hogy az első négy helyezett egy polccal magasabb van, mint mi, de nincs okunk szégyenkezésre, főleg úgy, hogy utolsó két meccsünkön nagyon erős ellenfeleket vertünk meg. Gratulálok a fiúknak! Egyúttal szeretném megköszönni a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, a Hajdúdorogi Főegyházmegyének és a Nyíregyházi Egyházmegyének a részvételhez nyújtott anyagi támogatást.”
A 2026-os Európa-bajnokság végeredménye (zárójelben a tavaly elért helyezés):
1. Lengyelország (1.)
2. Horvátország (3.)
3. Portugália (7.)
4. Bosznia-Hercegovina (5.)
5. MAGYARORSZÁG (4.)
6. Románia (6.)
7. Szlovákia (2.)
8. Belarusz (-)
9. Szlovénia (11.)
10. Csehország (13.)
11. Ukrajna (-)
12. Szerbia (14.)
13. Olaszország (9.)
14. Ausztria (8.)
15. Kazahsztán (-)
16. Málta (-)
17. Koszovó (10.)
18. Albánia (12.)
A válogatott tagjai:
Czirják János (gk.) debreceni iskolalelkész
Fejes Csaba (rk.) dorogi plébános
Gorcsa János (gk.) zemplénagárdi lelkész
Gorcsa Péter (gk.) nagyhalászi parókus
Káplár Márton (gk.) esztergomi parókus
Magyar Richárd (gk.) diakónus, Nyírlugos
Mesics Richárd (rk.) budakeszi káplán
Pásztor Richárd (gk.) csengerújfalui parókus
Portik Lóránt Lukács OFM szécsényi ferences házfőnök
Rockenbauer Barnabás OFM testvér, Esztergom
Szikora Ede Szabolcs (gk.) nyíregyháza-huszártelepi szervezőlelkész
Tamás Ferenc (gk.) demecseri parókus
Varga Lóránt (rk.) demecseri plébános
Szöveg és fotó: Király András/Görögkatolikus Metropólia
Forrás: Görögkatolikus Metropólia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
