Azt már az említett tényfeltáró anyag közzétételekor látni lehetett, hogy ebben a harcban nem igazán fognak válogatni az eszközökben, emlékezzünk csak a Legfelsőbb Bírói Tanács, majd a Bukaresti Táblabíróság vezetőinek lépéseire, a tagadásra, cáfolatokra, illetve a már akkor elindított kompromittálási, lejáratási hadjáratra mindazok ellen, akik vállalták, hogy a Recorder filmjében megszólalnak, vagy megerősítették az ott elhangzottakat. A küzdelem pedig tovább folytatódott, egyebek mellett a kritikus hangok kiszorításával, az elégedetlenkedők mellékvágányra terelésével, illetve adott pillanatban már egyenesen nevetséges, groteszk fejleményekkel. Utóbbiak közé tartozott, hogy az Igazságügyi Felügyelet, azaz a belső ellenőrző szerv vizsgálatot indított, majd megállapította: semmi sem igazolja a Recorder által összeállított anyagban elhangzottakat. Nyilván senki sem várta, hogy a házon belüli csendőr nagy leleplező következtetésre jusson, de legalább a látszatra adhattak volna.
A saját udvaron való sepregetés természetesen nem volt elég a törvény ezen alázatos papjainak, és „irigylésre” méltó következetességgel folytatták a külső ellenséggel (a kormánnyal, törvényhozással) folytatott csetepatét a bírói és ügyészi nyugdíjak mentésére. Elképesztő az a találékonyság, ahogyan újabb és újabb kifogást találtak a jogszabály kapcsán, és amilyen szorgalommal terjesztették be ezek egy részét azon testület elé, mely viselkedésével sajnos többszörösen igazolta, hogy titkos szövetségesük, cinkosuk, legalábbis ebben a kérdésben. Igen, arról az alkotmánybíróságról beszélünk, mely az alaptörvény és jogállamiság legfőbb őre kellene hogy legyen, és amely pár hónap alatt elképesztő mélységekbe süllyedt már csak azzal, amit e kérdésben véghezvitt, ötödjére is elnapolva a döntést. A jogi, szakmai csűrés-csavarás még hagyján, viszont az olyan húzásokra, mint az apasági szabadságra vonuló bíró esete (aki végül mégis előkerült a szerdai ülésen, ahol az ötödik halasztásról döntöttek), már nehéz szalonképes jelzőt találni. Az pedig külön misét érdemelne, hogy milyen képet fest az országról, hogy a parlamentben olyan törvénykezdeményezéseket nyújtanak be, amelyek mint engedetlen diákokat reguláznák meg az alkotmánybírákat, és olyasmiket írnak elő, hogy tessék már részt venni az üléseken, illetve döntéseket hozni tűrhető időn belül.
A rendszer fogva tartói tehát nem adják meg magukat, a jelek szerint nemhogy nem könnyen, de sehogy. A belső megújulás lehetőségét el is felejthetjük, míg a kívülről (a döntéshozó, valamint a végrehajtó hatalmi ágak részéről) érkező reform lehetősége már nemcsak vágyálomnak, de egyenesen délibábnak tűnik. Mert valójában Justitia már rég kapitulált fogva tartói előtt, kiszabadulni pedig esze ágában sincs.
Fotó: Pexels.com
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
