A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal Hoss József A kaposvári plébánia története című munkáját ismerhetjük meg.
A mű szerzője, Hoss József (1881–1969), a veszprémi püspökség egykori papja változatos és magasra ívelő pályát futott be egyházmegyéjében: nagyprépostként, illetve általános helynökként a második világháború végétől több alkalommal a püspökség irányítójának számított az aulából 1951-ben történt eltávolításáig.
Kaposvárra 1923-ban nevezték ki plébánosnak, amely „historia domusának” megírására húsz év kutató munka után került sor. A könyv A Veszprémi Egyházmegye multjából sorozat 12. köteteként 1948-ban jelent meg, A kaposvári plébánia története címmel.
A szerző minden számára elérhető forrást felhasznált, munkája elöljárói és a történész szakma korabeli véleménye szerint is magas tudományos értéket képviselt.
A ma már püspöki székhelyként is funkcionáló Kaposvár az egyházi közigazgatás szempontjából 1993-ig a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. A hódoltság végére – a határvidéken lévő városokhoz hasonlóan – szinte teljesen elnéptelenedett, katolikus lakossága megszűnt.
A harcok végezetével először ferences és jezsuita szerzetesek kezdték el az itt élő hívek lelki gondozását.
Az első plébániatemplom építési éve nem maradt fent, de a levéltári források arról tanúskodnak, hogy 1701-ben már állt. Több lépésben indult meg a betelepítés: magyar, szláv és német etnikumú lakosság érkezett az újjászülető városba. A katolikus megújulás korának hitvitái és küzdelmei elkerülték a települést, mivel az újonnan betelepített népesség döntő többsége a katolikus felekezethez tartozott.
Az első kaposvári plébános, Vörös József 1716-ban foglalta el hivatalát. Hoss József kötetében ismerteti a kaposvári plébánosok neveit és működésük főbb eredményeit a kezdetektől a 20. század elejéig. Külön fejezetet szentelt a plébánia világi kisegítőinek: a templomatyák, kántorok felsorolásának is. Részletesen megismerkedhetünk a városban található három templom történetével, építésük körülményeivel; rajzokkal, illetve fotókkal illusztrált képet kapunk az épületek korabeli állapotáról. A szerző külön fejezetet szentelt a más egyházi tulajdonban lévő épületek bemutatásának és az egyházközség korabeli vagyoni helyzetének ismertetésének.
A kaposvári plébániatörténet a teljesség igényével és alapos szakmaisággal elkészített mű, a veszprémi egyházmegye történetét feldolgozó monográfiák egyik patinás darabja.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
