A 2026-os milánó-cortinai téli játékok előtti időszakban egy ókori szokás merült fel újra a társadalmi vitákban. A háborúk olimpiai játékok idején való szimbolikus felfüggesztésének gyökere az ókori görög világban található, ahol a szent idő és közös tér lehetővé tette a találkozást háborúban álló városok között.
Thuküdidész görög történetíró (Kr.e. 460–395 körül) megjegyzi, hogy az emberek szükség esetén a háborús időkben is megállapodásokhoz folyamodnak (A peloponnészoszi háború V, 26). A konfliktus nem töröl el minden szabályt: az athéni történetíró mintha azt sugallná, hogy még az erőszaknak is vannak határai. Ebből a kemény, konkrét, illúzióktól mentes felismerésből született meg az ókori görög világban az olimpiai fegyverszünet. Nem a béke ígéreteként, hanem mint egy határ elismeréseként:
Ősi kifejezés, amely ma is utat talál
A 2026-os milánó-cortinai téli olimpiai játékok kezdete előtt egy régóta ismert kifejezés bukkant fel újra a közbeszédben: az úgynevezett olimpiai fegyverszünet. Ez nem egy szlogen, sem egy pusztán szertartásos frázis.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára az olimpiai fegyverszünet a milánó–cortinai téli játékok esetében január 30-án kezdődött, hét nappal az ünnepélyes megnyitó előtt, és a téli paralimpia lezárása utáni hetedik napig tart. 2025 novemberében az ENSZ Közgyűlése elfogadott egy határozatot, amely arra szólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben ezt az elvet az olimpiai és paralimpiai játékok alatt. Ez a felhívás ugyan nem bír kötelező erővel, de nem is jelentéktelen: hiszen a kimondott szó erejére támaszkodik, és arra a képességére, hogy irányítsa az államok viselkedését.
A fegyverszünet a mai világban
Napjainkban az olimpiai fegyverszünet nem azonos egy formális tűzszünettel. Nem jár jogi kötelezettségekkel, sem szankciók alkalmazásával. Inkább szimbolikus felfüggesztésről, védelem kéréséről van szó – a sportolók, a delegációk és a civilek védelméről – a nyílt konfliktusokkal terhelt időszakban. Erőssége a gesztusban rejlik: emlékeztet arra, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a versenynek meg kell állnia, és hogy az erőszakot is meg lehet állítani, legalább egy korlátozott időre.
Görög eredet
Ez a kifejezés nem ma született. Gyökerei az antik görög világba nyúlnak vissza, ahol az olimpiai fegyverszünetet ekecheiria néven ismerték. A kifejezés a ἔχειν (échein, tartani) igéből és a χείρ (cheir, kéz) főnévből származik. Szó szerint: visszafogni a kezet, mozdulatlanul tartani a kezet. Nem a konfliktus hiányát jelöli, hanem egy konkrét gesztust: a látható jelet, a megállapodás szimbólumát, amely meghatározott időre megakadályozza a fegyverek kézbevételét. Ebben a képben sűrűsödik össze az olimpiai fegyverszünet legmélyebb értelme:
Az ókori hagyomány szerint az olimpiai fegyverszünet eredete a Kr.e. 8. századra nyúlik vissza, amikor a játékok már kialakultak és egész Hellaszt összefogó eseménnyé váltak. Pauszaniasz Periégétész (kb. Kr.u. 115–180) görög író, utazó elbeszélése szerint (Helladosz periégészisz, Görögföld leírása) az éliszi Ifitosz a delphoi jósdához fordult, és miután kikérte Apollón tanácsát, a spártai Lükurgosszal és a püszai Kleoszthenésszel együtt újjászervezte az olimpiai játékokat és bevezették a játékok idejére szóló fegyverszünetet. A megállapodást – írja Pauszaniasz – egy bronzkorongra vésték, amelyet az olimpiai Héra-szentélyben őriztek. A betűk körkörös elrendezése mintegy annak a szimbolikus képét adta, hogy ez az egyezség a közösséget körülöleli és oltalmazza.
Ókori források
A már említetteken kívül más ókori források – ha közvetve is – segítenek megérteni a játékok lényegét és jelentőségét. Ezek nem közvetlenül az olimpiai fegyverszünetről szólnak, de érzékeltetik azt a kulturális és szimbolikus közeget, amelyben az megszületett.
Pindarosz, az olimpiai győzelmek költője, a játékokat a mindennapokból kivont időként ünnepli. Az olimpiai játékokban a verseny soha nem puszta erőpróba, hanem egy tágabb, az isteneknek által kijelölt rendbe ágyazódik, amelyben
Az olimpiai ünnepség így mindenekelőtt az egyensúly pillanataként jelenik meg, még mielőtt a versengés terepe lenne.
Hérodotosz történelmi műveiben szintén utal olyan kötelékek létezésére, amelyek képesek ellenállni a konfliktusoknak. A perzsa háborúkról szóló elbeszélésében emlékeztet arra, hogy a közös gyakorlatok – nyelv, kultuszok, szokások – hozzájárulnak a közös látásmód fenntartásához (A görög-perzsa háború, VIII. 144.) Nem egy zárt identitás kialakításáról van szó, hanem arról a tudatosságról, hogy a közösségi élet olyan közösen elismert elemekre épül, amelyek közé a nagy pánhellén ünnepek is tartoznak.
Ezek a szövegek együtt olvasva nem adnak meghatározást az olimpiai fegyverszünetről, de rávilágítanak annak legmélyebb előfeltételére: arra a gondolatra, hogy léteznek olyan idők és terek, amikor a közösségnek – még a történelem konfliktusai közepette is – fel kell ismernie önmagát.
Közös szabály
Az ekecheiria nem elvont ideál, hanem elismert szokás volt, amelyet az olimpiai játékok előtt hirdettek ki, és amelynek a szentély vallási tekintélye adott alapot. Ebben az időszakban az olimpiai területre vezető utaknak szabadon járhatónak kellett maradniuk, és az erőszakot legalább ezeken az útvonalakon és a szent területen fel kellett függeszteni.
Thuküdidész felidézi, hogy a fegyverszünetet meg lehetett szegni – és éppen ez adta politikai súlyát. Az Élisz és Spárta városállamok közötti konfliktus elbeszélésében a történetíró megemlíti a spártaiak ellen felhozott vádat, miszerint katonai műveleteikkel megsértették az ekecheiriát az éliszi területen (A peloponnészoszi háború, V, 49–50). Maga a tény, hogy a megsértést be lehetett jelenteni és meg lehetett vitatni, azt mutatja, hogy
A szent idő
A fegyverszünetet maga a szentély tette lehetővé. Az olimpiai játékok mindenekelőtt vallási ünnepek voltak. Zeusz biztosította az idő és a tér rendjét, és kultusza korlátokat szabott az emberi cselekvésnek. Az ünnep ideje alatt a háborúnak „kívül kellett maradnia”: nem szűnnie, hanem visszahúzódnia. Ebben a körülhatárolt térben öltött testet a fegyverszünet:
A múlt öröksége, amely kérdőre vonja a jelent
Amikor ma az Egyesült Nemzetek Szervezete újra visszanyúl az olimpiai fegyverszünet gondolatához, nem egy illuzórikus harmóniát akar visszaállítani, hanem ősi gondolatot idéz fel: hogy az emberi együttélésnek szüksége van közösen elismert határokra.
A fegyverszünet nem ígér békét. Inkább arra kér, hogy ismerjünk el egy határt. És törékeny, ideiglenes, befejezetlen jellegében továbbra is valami alapvetőt mond el arról, miként próbálnak a társadalmak – régiek és modernek egyaránt – együtt élni a konfliktussal anélkül, hogy megadnák magukat neki.
Forrás és fotó: Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
