Február 11-én, a betegek 34. világnapján a Szent István király-székesegyházban Spányi Antal megyéspüspök mutatott be szentmisét Székesfehérvár papságával, amelynek keretében kiszolgáltatták a betegek kenetének szentségét. A város különböző plébániáiról egybegyűlt hívekkel együtt kérték az Úr kegyelmét a betegek testi-lelki gyógyulásáért.
A szentmisén részt vett Bakos Gábor, a Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója, Nyakas Eszter ápolási igazgató asszony, Gráczer Piroska ápolási igazgatóhelyettes, valamint orvosok, ápolók, segítő szakemberek és a kórházlelkészi szolgálat lelkigondozói.
„Adja az Úr, hogy megértsük, amikor betegség köszönt ránk, ha keresztünket Istennel együtt hordozzuk, Ő megsegít és erőt ad nekünk. Vajon készek vagyunk-e a betegségben is Istenhez kötődni? Észrevesszük a szenvedésben is az Ő jelenlétét? Tudunk vele együtt szenvedni?” – tette fel a nem könnyű kérdéseket a főpásztor a szentmise elején, majd a betegek világnapjának eredetéről beszélt.
Lourdes mára a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye lett, ahol sok beteg meggyógyul vagy szenvedéseit erős lélekkel hordozza tovább. Szent II. János Pál pápa 34 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a lourdes-i jelenések napja legyen a betegek világnapja. Így ezen a napon a világ minden katolikus templomában imádkoznak a betegekért, gyógyítóikért, gondozóikért és imádkoznak azokért, akik nem a testi gyógyulást, hanem a lelki egészséget keresik.
Erre a világnapra a pápák II. János Pál óta mindig egy üzenetet küldenek. Leó pápa üzenetének mottója: „A szamaritánus együttérzése: úgy szeressünk, hogy magunkra vesszük mások fájdalmát.” Mert nem érzelmi föllángolásra van szüksége egy betegnek, hanem sokkal inkább arra, hogy mellette legyünk, meghallgassuk, hogy szeretettel és türelemmel próbáljunk meg segíteni rajta.
„Azt kéri a Szentatya, hogy figyelmünket irányítsuk a szenvedőkre, a rászorulókra, azokra, akiket az isteni Gondviselés az utunkba helyezett. A hívő embernek meg kell értenie, hogy minden találkozás Isten ajándéka, a beteggel, a rászorulóval való találkozás is.
– hangsúlyozta a főpásztor, majd az irgalmas szamaritánus példáján keresztül a felebaráti szeretetről beszélt, amikor nemcsak kezet nyújtunk a rászoruló felé, hanem életet adó ajándékká válunk a másik számára.
Spányi Antal püspök azt is kiemelte:
Nem egyszeri cselekvésről van szó, mert ha szeretettel fordulunk a másik felé, az megérinti őt és ettől kezdve egy folyamat részesei leszünk, a többi emberrel közösségben kell szeretnünk. A szeretet így lehet a társadalmat átjáró és átalakító erővé.
Szükséges a tudomány segítsége, az orvoslás minden elért eredménye, de szükséges az a szeretet is, amely ugyanígy lehet gyógyító erő, életstílus és segíthet bennünket Istenben teljes életet elérni. Isten küldöttei leszünk ott, ahol vagyunk, akikkel találkozunk és a szeretet által, a remény, a fölemelkedés, a gyógyulás, a szeretet angyalaivá válhatunk” – buzdított a püspök.
Ezután köszönetet mondott az orvosoknak, az ápolóknak, minden segítőnek, a Szent György-kórház minden egyes dolgozójának, akik a betegek felé ilyen lelkülettel fordulnak.
„Köszönjük a kórházlelkészi szolgálat tagjainak is tevékenységüket, hogy türelemmel ott vannak a betegek mellett, apró-cseprő gondjaikban próbálnak segíteni, meghallgatják és vigasztaló szóval vannak irántuk. Bátran mondhatják, holnap is találkozunk, jövünk, mert a szeretet erre késztet bennünket. És köszönöm a családtagok szeretetét is, akik tudnak türelmesek lenni a családjukban lévő beteggel szemben, akik képesek megértő szeretettel vigaszt nyújtani, együtt érző szívvel erőt adni a másiknak. A szeretet közelségét kívánom minden egyes testvéremnek, akik itt vagyunk, akik a gyógyulást segítik. Az ilyen élet legyen jel a világ számára, legyen jel mindannyiunk számára” – zárta gondolatait a megyéspüspök.
A püspöki beszéd után a szentség felvételére gyónással felkészült hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd a főpásztor és a papság a megáldott olajjal megkente a betegeket és kézrátétellel imádkoztak értük.
A szentmisén a kórház Szent György Kórusa végezte a zenei szolgálatot.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Kovács Kornél és Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
