Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Kovács Zoltán, a budapesti Szent István-bazilika helyettes plébánosa ad útravalót.
Szöget üthet a fejünkben, vajon miért van az, hogy Jézus a dadogva beszélő süket embernek „fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét”. Egyszerűbben nem ment volna ez a gyógyítás? Persze, hogy Jézus előtt ez a gesztus nem a gyógyítás megkerülhetetlen feltétele. Ő sokszor a szándékosan legegyszerűbb jelek és gesztusok által vési e világban élő tanítványainak szívébe jelenlétét és a kegyelem hatékony működését. Vízzel keresztelünk, kenyér és bor lesznek Jézus Testévé és Vérévé, olajjal kenünk meg betegeket… Mindennapjaink legegyszerűbb jelei és eszközei lesznek a szentségek anyagává. Hiszen a Fiú az anyagvilágban való létezést is vállalta, éppen a mi üdvösségünkért!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
