A hűség nem a meg nem csalás! De akkor mi? címmel tartott online előadást Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője február 10-én. Gyökeresen új megvilágításba helyezte a hűség fogalmát, feltárva gazdagságát, mélységét – így kapcsolati minőségként határozta meg.
Az idei házasság hete mottója „A hűség szabadsága” – ehhez kapcsolódott Tapolyai Emőke pszichológus Facebook-eseményként meghirdetett online előadása február 10-én, amely a hűség fogalmát elmélyítve, kitágítva mutatott rá arra, mikor, miért és hogyan kerülhetnek válságba párkapcsolatok.
Elemzése segít felismerni ezt a mintázatot, és irányt mutat, hogyan léphet ki belőle az ember. Az előadó Istenre irányította a figyelmet: Isten hűsége a minta, a példa arra, hogyan tud a párkapcsolat élő maradni a házasságban.
Foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy hű maradjak
Mi a hűség? Tapolyai Emőke tapasztalata, hogy a hűség a párok számára alapvetően a nem megcsalást jelenti. „Van, aki szorong; van, aki fájdalmat érez; és olyan is van, aki szinte tombol ezen a szón” – írja le azt a dühöt, amely egyik páciense szavaiban felszínre tört.
Általános értelmezésben a hűség erkölcsi szabály, puszta önmegtartóztatás. A magyar nyelv szótára (Czuczor–Fogarasi, 1862–1874) szerint a hűség „az ígéret és a fogadás megtartásában való lelkiismeretesség”. Aquinói Szent Tamás pedig azt mondja: a hűség az igazságosság erényének egy része. A hűség tehát az ígéret, a „veled maradok” megtartása. Így a hűség nem egy hangulat, nem pusztán az „esküvői torta része”.
Veled maradok
Tapolyai Emőke értelmezésében a házastársak ígérete mögött ez a mélység van: „Akármi lesz, veled maradok – nemcsak a testeddel, hanem a lelkeddel is; a gondolataiddal, a küzdelmeiddel, a válságaiddal. Veled maradok a fejlődésedben.”
És a csodálatos az, hogy a másik is ezt ígéri. Így a pszichológus szerint a hűség kapcsolati minőség, kapcsolati viszonyulás, és a kapcsolat elromlása, a két ember eltávolodása nem a megcsalásban ölt testet, hanem sokkal korábban.
Veled teljes lesz az életem
A házasságunk kezdetén többnyire azzal a kimondatlan elvárással lépünk a közös életbe, hogy a másik majd biztonságot ad, mellette megtaláljuk a feltétel nélküli szeretetet; gyógyír lesz a sebeinkre, a belső bizonytalanságunkra, elfogadást nyújt, és hosszú távon is fenntartja a szenvedélyt. Ezek a remények eleinte természetesnek tűnnek, mert a szerelem állapota elfedi a különbségeket, a hiányokat és a végességet.
Ahogy haladunk előre a kapcsolatunkban, az életünkben, előjönnek nézeteltérések, a különbségek, a kihívások, a csalódások és a kiábrándulások. A másik nem tud mindent megadni, és mi sem tudunk mindig olyanok lenni, amilyennek látni szeretne minket. Megjelenik egy feszültség, és ezzel az ember jellemzően nem tud mit kezdeni.
A felismerés, hogy a valóság eltér attól, amit reméltünk, elképzeltünk, feszültséget hoz létre. Feszültség – bennünk és köztünk – születik abból, hogy a két ember nem érzi magát megértve, nem kap vágyaira választ.
Együtt vagyunk?
Amikor a feszültség meghaladja a belső tűrőképességünket, ösztönösen kilépünk belőle. Ez a kilépés nem feltétlenül látványos, és nem feltétlenül jelent fizikai eltávolodást. Sokkal inkább egy belső kivonódás, amelynek számos formája van.
Az egyik leggyakoribb kilépési mód a hallgatás és az elkerülés – amikor a nehéz témák tabuvá válnak, amikor „nem beszélünk róla”, mert félünk a konfliktustól vagy a sebezhetőségtől. Máskor a kilépés viták formáját ölti: elszámoltatás, sértettség, szócsaták jelennek meg, amelyek ugyan levezetik a feszültséget, de nem oldják meg a problémát. Vannak párok, akik humorba menekülnek: mindent „elpoénkodnak”, miközben a mélyebb fájdalmak érintetlenek maradnak. Gyakori kilépési mód a külső elfoglaltságokba való menekülés is: munka, karrier, önfejlesztés, sport, baráti kör, kütyüzés, akár az egyházi szolgálat – mind lehetnek önmagukban jó és értékes dolgok. Lehet kimenekülés az önfejlesztés is. A lényeg, hogy
Mégis veled maradok, és megadom neked, ami jár
Akkor követünk el hűtlenséget, amikor a kapcsolat feszültségét kivisszük erre a külső területre. A pszichológia ezt triangulációnak nevezi: amikor a kettőnk közötti nehézséget nem kettőnk között oldjuk meg, hanem bevonunk egy harmadik felet. Ilyenkor átmenetileg megkönnyebbülünk, de a kapcsolat közben tovább üresedik.
Tapolyai Emőke hangsúlyozza, hogy a hűtlenség sokszor nem egy másik ember keresésével kezdődik, hanem azzal, hogy az ember már nincs jelen. Ott ülünk egymás mellett, de nem osztjuk meg önmagunkat. Nem mondjuk el, mi zajlik bennünk, mitől félünk, mire vágyunk. Ez a jelen nem levés már kilépés a kapcsolatból, még akkor is, ha formálisan együtt maradunk.
A hűség az igazságosság erényének része – mondja Aquinói Szent Tamás. Hétköznapi nyelven: megadom a másiknak, ami jár neki.
A hűség a feszültség elviselésének képessége. Azt jelenti, hogy elbírom azt az érzést, hogy a másik nem ért meg, hogy fáj, hogy hiányom van. Elfogadása annak, hogy nem minden konfliktus javítható, nem minden különbséget tudunk közös nevezőre hozni. Vannak olyanok, amelyeket megtanulunk eltűrni, elhordozni. A hűség a „mégis veled maradok”.
Újra megtaláljuk egymást
A hűség azt kéri, lépjünk vissza a feszültségbe. Leülünk, átbeszélünk dolgokat. Higgadtan, bántás és sebzés nélkül. Elviselve akár a meg nem értés feszültségét, azt, hogy nehéz egymást meghallani. Ebben a folyamatban kulcsszerepe van a vágyak kimondásának. A vágyunk a jövőképünk, talán a legsebezhetőbb oldalunk. A hűségnek ezért szerves része a vágyak megosztása, mert ez mutat előre, a közös jövőre. A vágyainkról sokkal nehezebben beszélünk, mint a hiányainkról. Amikor a vágyaink már nem megoszthatók, amikor szégyelljük vagy félünk kimondani őket, ott kezdődik az eltávolodás. A hűség nem akkor sérül, amikor vágyaink vannak, hanem akkor, amikor már nem merjük megosztani őket.
Az Úr, a te Istened az Isten – hűséges Isten
A mintát Isten adja. Azt mondja Mózes könyvében: „Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened az Isten; hűséges Isten ő, aki megtartja szövetségét.” Isten elénk jön, megalapozza nekünk a hűséget; megmutatja magát, és biztonságot teremt. Isten hűsége kezdeményező, ahogy szeretete is megelőző szeretet. Ha mi hűtlenek vagyunk, ő akkor is hű marad, mert magát nem tagadhatja meg.
„Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy maguknak ciszternákat ássanak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet” – olvassuk Jeremiásnál. Isten elmondja, mit nehezményez: azt, hogy megelégedtünk az utánzással, és nem vagyunk jelen a vele való kapcsolatban. Elég az embernek a pótlék, a „repedezett ciszterna”.
Isten azonban folyamatosan dolgozik a kapcsolatért, ezt adja nekünk is példának. Ha megtapasztaljuk tehát Isten hűségét, ez a kapcsolat felszabadítja a lelkünket az önazonosságra. Az ember erőt és bátorságot él meg, képessé válik arra, hogy bármit ismerjen meg a másikban, elviselje, és képessé válik arra, hogy magát megmutassa; tudja viselni a feszültséget, nem menekül ki, hanem jelen van.
Visszatérni az első szerelemhez
Ez a minta azt kéri az embertől, hogy a hűséget ne elsősorban a másiktól várja, hanem maga is kezdeményezze.
„Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” – a Jelenések könyvéből vett idézettel Tapolyai Emőke azt mutatta meg, hogy Isten, aki szereti az embert, látja, mit csinál; értékeli, hogy fáradozik, hogy kitartó és igyekszik hitelesen jelen lenni. De nincs itt vége: „Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” Nem elég tenni – a családért, a gyerekekért, a házért, a fejlődésért –, jelen kell lenni.
És amikor visszalépünk, már nem oda kerülünk vissza, ahonnan indultunk, hanem annak egy sokkal mélyebb, őszintébb, meghittebb szintjére. Mert az már a megdolgozott első szeretet.
Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila (archív); A hűség nem a meg nem csalás! De akkor mi? Facebook-esemény (képernyőfotó)
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
