Petrécs Anna színművész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja ma ünnepli 80. születésnapját. Olyan sokoldalú művésznőről van szó, aki a magyar színházművészet magas szintű képviseletében és a magyar irodalom Kárpát-medencén túli népszerűsítésében egyaránt meghatározó jelentőségű szerepet játszott. Művészi pályája rendkívül termékeny.
„Panni” – így becézték és becézik Petrécs Annát, a Magyar Területi Színház (MATESZ) egykori művészét, aki Móricz Zsigmond Kismadár című darabjának Mencijeként lépett először színpadra, 1964-ben. Mint minden fiatal művészt, őt is s bizonyítani akarás ösztönözte és segítette abban, hogy megpróbálkozzon a színművészettel. Próbálkozása minden szempontból sikerrel járt, hiszen komoly és vidám hangvételű darabban, vígjátékban, drámában, zenés darabban egyaránt megállta a helyét, sőt: nagy közönségsikert aratott.
Az évtizedekig tartó szerepalkotást azzal fejelte meg, hogy remek érzéke lett a rendezéshez, a dramaturgiai tevékenységhez, milliónyi kitűnő ötlettel gazdagítva a színház, majd később a TEÁTRUM Színházi Polgári Társulás, illetve a Boráros Imre Színház nagyszínpadi és kamaraelőadásait.
Aki színházi ember, az pontosan tudja, hogy ezek az ötletek – ha megvalósulnak az előadásban – meghatározhatják a produkció sikerét. Petrécs Anna különleges képessége volt mindig – és ma is az –, hogy az előadásokat – legyen az monodráma, kamaradarab vagy nagyszínpadi előadás – „kívülről” is látja.
Felül tud emelkedni a szerepalkotáson, a rendező és a dramaturg szempontból is érzékeli, érzi és jobbá teszi az előadást. A színpadi megvalósítást és a mondanivalót együtt látja segítő szándékú szemeivel, és ez nagyon sok színházi előadásnak a javára vált.
Petrécs Anna művészi sokoldalúsága tehát vitathatatlan. Emberségét az is bizonyítja, hogy az említett ötletei mellett mindig határozottan kiállt, de soha nem erőltette rá senkire, bár, ha nem sikerült elfogadtatnia, nem volt vidám ettől, hiszen látta, tudta, érezte, hogy ötletei által sokkal jobb lenne a produkció. A lényeg azonban az, hogy rendezői és dramaturgiai elképzelései a legtöbb előadásba beépültek.
Petrécs Anna 1964-tól 1974-ig a Magyar Területi Színház komáromi társulatánál, 1974-től 1977-ig a kassai Thália Színpadon játszott, majd 1980-tól ismét a MATESZ-hoz került, 1990-től pedig a MATESZ jogutódja, a Komáromi Jókai Színház tagja volt egészen nyugdíjba vonulásáig.
Természetesen ilyenkor, kerek életjubileum alkalmából mindig fel szoktuk sorolni egy színművész szerepeit, főbb szerepeit, legkedvesebb szerepeit, epizódszerepeit, ez azonban mindig lehetetlen feladat volt. Most is az, hiszen egyrészt több mint száz szerepet nincs értelme felsorolni, mert az csak statisztika, és nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Másrészt a főbb szerep lehet epizódszerep is, ha olyan magas szakmai színvonalú az alakítás. Harmadrészt a legkedvesebb szerep is lehet bármi, ami a művész számára igazán emlékezetes, és nem biztos, hogy a főszerep a legkedvesebb szerep. Sőt, legkedvesebb szerep lehet olyan is, ami első látásra nem volt szimpatikus a színész számára, megszenvedett vele a próbafolyamatban, végül nagyon megszerette.
Most mégis megkísérlek néhány jelentősebb szerepét felsorolni, a teljes igénye nélkül. Petrécs Anna színészi tapasztalatait kisebb szerepek eljátszásával szerezte. Komédiás játékosság és szinte fiús csintalanság jellemezte például Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig) szerepében. Fokozatosan egyre igényesebb feladatokat bíztak rá. Iszméné szerepe után (Bertold Brecht: Antigoné) repertoárja az érettebb és bonyolultabb figurák szerepeivel bővült: Madame Crisbay (Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője); Elektra (Gyurkó L.: Szerelmem, Elektra); Juli (Molnár F.: Liliom); Checca (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Marta (Edward Albee: Nem félünk a farkastól); Mina (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Mathilde (Giulio Scarnacci-Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Petyponné (Georges Feydeau-Róna Frigyes-Németh Amadé: Osztrigás Mici); Anya (Barta Lajos: Szerelem); Bettina (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Lisie (N. Richard Nash: Esőcsináló); Katalin (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Kossuthné (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Mujkoné (Huszka Jenő-Martos Ferenc: Gül baba); Nagymama (Szirmai Albert-Bakonyi Károly: Mágnás Miska); Virette-né (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Marléne (Francis Veber: Balfácánt vacsorára); Schön Tóni (Halász Imre-Békeffi István-Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi). Két filmszerepe pedig: Anya (Svetlo) és Helena (Gaulíderi). És még sok emlékezetes szerep…
Boráros Imre Kossuth-díjas színművésszel és más művésztársaival számos zenés-irodalmi előadóestben lépett fel a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, Nyugat-Európa több országában, Svédországban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában. Több – Boráros Imre által színpadra állított – kamaraelőadásban, monodrámában szerepelt: Mindszenty bíboros édesanyja (Állok Istenért, Egyházért, Hazáért), Gróf Seilern Crescence, gróf Széchenyi István felesége (Magyar Evangélium). A 2013-ban megalakult Boráros Imre Színház szinte valamennyi előadásának segítője, segédrendezője (Hantjával sem takar, Meddig ember az ember?) és szereplője: Nő (Hit és hűség), Feleség (Hit és illúzió), Szenyevszka hercegnő (Rákóczi) stb.
A színházat nemcsak szereti, magáénak is vallja. Meggyőződéssel, hittel. Soha nem ácsingózott a díjakért, neki mindig a közönség szeretete volt a legfontosabb, a legnagyobb elismerés. Ha azonban kitüntették, szívesen elfogadta. Tisztességgel dolgozott egész életében. Mindig, mindenkor a magyar közösség és a színházat szerető közönség volt számára a fontos.
Amikor Czimbalmosné Molnár Éva volt nagykövet-asszony a pozsonyi nagykövetségen a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta Petrécs Annának, azt mondta: „Petrécs Anna színművész a magyar színházművészet magas szintű képviseletében és a magyar irodalom Kárpát-medencén túli népszerűsítésében egyaránt meghatározó jelentőségű művészi pályája elismeréseként kapta a díjat. Egész életét az egyetemes magyar kultúra – ezen belül a magyar színházművészet művelésének és népszerűsítésének – szentelte. Csaknem ötven éve játszik a világot jelentő deszkákon. Korát meghazudtoló módon ma is nagy sikerrel szerepel a magyar színpadokon.”
Mély emberi meggyőződésem, hogy ezeket a gondolatokat nem lehet sem kétségbe vonni, sem pedig túlszárnyalni. Jómagam is bizonyítani tudom ezeknek az elismerő gondolatoknak a szakmai hátterét, hiszen számomra nagy megtiszteltetés volt – s ezért örökké hálás vagyok –, hogy évekig dolgozhattam együtt Pannikával a színpadon és nagyon sokat tanulhattam tőle.
S hogy mit jelent számára a színház, azt egyik régebbi vele készített interjúmban a következőket nyilatkozta: „Nagyon szükségem van a színházra, a játékra és igénylem a sikert is. A színész csak a színpadon tud igazén élni. A színész pontosan tudja, hogy mikor sikerült egy szerepet megoldani, hogy azzal megnyerte a közönséget. Sikernek tartom azt, amikor egy ismerős, egy barát, egy ismeretlen néző őszintén gratulál. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem a színház a minden. Ennek oka rendkívül egyszerű: más emberi feladatokat is ellátok, például anya vagyok, családom van.”
Mindezeken túl Petrécs Anna évtizedeken keresztül a pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb irodalmi műsorainak állandó szereplője volt.
1990-ben, a kisvárdai II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválján megkapta „A legjobb női alakítás díját“ R. Nash Az esőcsináló című darabjában alakított Lisie szerepéért, illetve megkapta a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Emellett a Komáromi Jókai Színház Örökös tagja.
Drága Panni! Szép és kerek életjubileumodhoz tiszta szívből és őszinte barátsággal – sokunk nevében – gratulálok, nagyrabecsüléssel köszönöm termékeny életművedet, kiváló színészi alakításaidat, tehetségedet, a fiatal művészek elé példának állítható és állítandó színházszeretetedet és szakmai hozzáértésedet. Kívánok még nagyon sok boldog születésnapot, kitűnő egészséget, egy-két számodra is megfelelő színpadi szerepet, valamint sok jó ötletet még a színpadi megvalósításokhoz. Köszöntünk szeretettel a 2 X 40 alkalmából.
Tarics Péter
Nyitókép és további képek forrása: PA archívuma
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
