Dunda György
A háború negyedik évében járunk, de soha korábban nem volt ilyen válságos és elviselhetetlen a helyzet! Gyors javulásra sincs sok esély, mert az oroszok porrá zúzták a szomszédos Ivano-Frankivszk megyében található burstini erőművet, amely a nyugat-ukrajnai régió áramellátását szabályozza. Félő, amint valamennyire megtoldozzák-megfoltozzák, már jön is az újabb rakétaeső s az újabb „sötétkor”.
Hiába vagyunk ezer kilométerre a frontvonalaktól, s hiába lakunk az Európai Unió tőszomszédságában, fordított az érzés, olyan ez az egész, mintha visszazuhantunk volna a civilizációból a középkorba…
És ha ez még nem lenne elég, egyre több és több a katonatemetés Kárpátalja-szerte. Csak az elmúlt napokban négy – önakaratuk ellenére a seregbe vonszolt – kárpátaljai magyar katona haláláról érkezett jelentés…
Az ungvári kórházak tele vannak a fronton megsérült katonákkal, a belvárosban nem lehet úgy végigsétálni, hogy ne találkoznánk végtag nélküli veteránokkal… Szívet szaggató kárpátaljai valóság…
És az is teljesen egyértelmű, a „hajlandóak koalíciójának” tagjai képtelenek enyhíteni az Ukrajnában élők szenvedésein… Inkább a tehetetlenek gyülekezetére hasonlítanak…
(Csak egy zárójeles megjegyzés: hiába szidják, átkozzák – jogosan – az agresszor állam vezetőjét, attól még nem lesz jobb itt a helyzet, a katonák életét senki nem adja vissza, a háború borzalmaiban megcsonkult katonák és családjaik életük végéig cipelni fogják a terhet, és úgy mellékesen az ellenséges csapások sem kerülik el a már így is romokban heverő energiaszektort. Szerintem semmi, de semmi sem lehet fontosabb az emberéletek megóvásánál, hogy az anyák, asszonyok, gyerekek élve lássák még szeretett gyermeküket, férjüket, apjukat, és hogy a fronttól akár ezer kilométerre is emberhez méltó életet élhessünk!)
Dunda György
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
