Egy ismerős arcú angyal Mészáros Richárd2026. 02. 10., k – 18:42
Van az a pillanat, amikor egy ország népe rádöbben: a politikusai már nemcsak a tévében és a sajtóban köszönnek rájuk lépten-nyomon, hanem teljesen váratlan helyeken is. Olaszországban ez a felismerés egy római templom falának köszönhetően érkezett meg, szárnyakkal, glóriával és túlságosan ismerős arcvonásokkal.
Az olasz fővárosban, a parlament és a kormánypalota szomszédságában található San Lorenzo in Lucina-bazilika egyik angyalalakjának arca kísértetiesen hasonlít az olasz kormányfőre. Egy ártatlannak induló restaurálás során született ez a meglepő eredmény: az egyik kerub hirtelen kísértetiesen hasonlítani kezdett Giorgia Meloni miniszterelnökre. Nem kampányplakát született, hanem egy mennyei lény, aki – mint kiderült – túl földhözragadt arcot kapott.
Innen már csak idő kérdése volt, hogy a freskó nemzeti üggyé váljon. Sorra érkeztek a cikkek, az ellenzék felháborodott, jöttek a vizsgálatok, végül pedig – mint egy rosszul sikerült Photoshopnál – jött a fehér festék. Az angyalarc eltűnt, a mennyország pedig ideiglenesen megmenekült a pártpolitikától.
A történet persze hivatalosan nem erről szól. Hanem arról, hogy a szakrális művészet nem közvetíthet világi üzeneteket. A restaurátor, bizonyos Bruno Valentinetti állítja: két évig dolgozott a freskón, és nem akart provokálni, az egész csak félreértés, optikai csalódás, kollektív képzelgés. Csakhogy van egy apró gond: a mester végül elismerte, hogy igen, tényleg Giorgia Meloni vonásai ihlették meg, akiből angyal lett. Egy 1500 éves templomban. A kulturális minisztériumhoz tartozó műemlékvédelmi felügyelőség jelezte: a festményt az eredeti rajzok szerint kell majd helyreállítani.
Ez az a pont, ahol a sztori már nem egy freskóról szól. Inkább arról, hogy mennyire lehetetlen ma elválasztani a politikát bármitől. Ha egy angyal arca is gyanússá válik, akkor tényleg nincs több semleges felület. Se fal, se vászon. Meloni elegánsan reagált: nevetős emojival közölte, hogy nem hasonlít egy angyalra. Ez egyszerre tekinthető öniróniának és tökéletes politikai reflexnek. Hiszen mi mást tehetne egy miniszterelnök, akiből véletlenül égi küldött lett?
A végén mindenki jól járt. Az egyház megmutatta, hogy még mindig van súlya. A politika bebizonyította, hogy mindenhol ott van. A restaurátor ezzel a húzással több látogatót hozott a templomnak, mint bármelyik húsvéti mise. Olaszország pedig kapott egy újabb, látványos bizonyítékot arra, hogy náluk még az angyalok sem tudnak kimaradni a közéletből.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
