A jeruzsálemi latin pátriárka a Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulójáért felelős nemzeti bizottság rendezvényén szólalt fel a római San Francesco a Ripa-templomban. „Az izraeliek és palesztinok közötti kapcsolatok szétszakadtak, sok időre van szükség. A béke építéséhez nem elegek a szavak.”
Sajnos ebben a pillanatban, mindazok után, ami Gázában történt és történik, nehéz rövid távon megoldást találni az izraeliek és palesztinok között: „A sebek még mélyek, a lakosság tanácstalan, a vezetés pedig gyenge. Nincs világos jövőkép, amelyben a másik melletted és bizonyos értelemben benned van.
Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka – aki a Szent Ferenc halálának 800. évfordulója alkalmából szervezett római találkozón beszélt – szavai nem a beletörődést tükrözik hanem annak konkrét felismerését, mennyire rögös a kiengesztelődéshez és a békéhez vezető út.
Október 7. és az azt követő háború „példátlan események voltak”
„Mi sem értettük meg azonnal a Hamász támadásának horderejét, sem pedig azt, ami az Izraeli Védelmi Erők (IDF) válaszával következett. Azt hittük, ez is csak egy megtorlás lesz a sok korábbi közül, de ekkorra már minden általunk ismert keretrendszer felborult” – ismerte el a pátriárka Maria Giannitinek, a Rai jeruzsálemi tudósítójának nyilatkozva.
Kétségek a Béketanács kapcsán
A Board of Peace (Béketanács) projektre vonatkozó kérdésre a pátriárka kétségét fejezte ki minden olyan művelettel kapcsolatban, amely – úgy tűnik – elsősorban a nagyhatalmak érdekérvényesítését, ellenőrzésre törekvését védi, a palesztin nép és jogaik tényleges elismerése nélkül.
A konkrét cselekvés szükségessége
„A béke és a kiengesztelődés – magyarázta a pátriárka a Trastevere negyedben, Assisi Szent Ferenc „római otthonában”, a zsúfolásig megtelt templomban – gyönyörű fogalmak, de fennáll a veszélye, hogy puszta szlogenek maradnak, ha nem kísérik őket kézzelfogható tettek, gesztusok és tanúságtételek, amelyek konkrétan is megmutatják a bizalom újjáépítésének lehetőségét.” Nem lesz könnyű vagy magától értetődő, de „tudatában kell lennünk annak, hogy
Emellett „olyan politikai és vallási vezetőkre van szükség mindkét oldalon, akik rendelkeznek legalább egy kevés jövőképpel, és tekintélyüket nem csak a haragra és a bosszúszomjra alapozzák.” Ez a folyamat időt igényel: „Addig is ki kell tartanunk, abban a meggyőződésben, hogy a narratívát nem engedhetjük át a szélsőségeseknek, legyenek azok a Hamász tagjai vagy telepesek. Nekünk, a keresztény közösség tagjainak pedig az a fontos ebben a szakaszban, hogy jelen legyünk, önmagunkat adva.
Tudni kell „figyelni, hogy megértsük, mit mond nekünk a hit ebben a bizonyos pillanatban: ami engem illet, az életem Istené és Krisztusé, ezért természetes volt számomra igent válaszolni arra a kérdésre, hogy hajlandó lennék-e felajánlani magam a Gázában fogvatartott túszokért cserébe.” A keresztények az egység jelei lehetnek, „mint Szent Ferenc, aki mindenki számára jellé vált, mert Krisztus mozgatta – hangsúlyozta. – Ezért maradt fenn tanúságtétele évszázadokon át, és szól hozzánk ma is.” XIV. Leó pápa a ferences család miniszter generálisaihoz intézett levelében emlékeztetett arra, hogy „az ő élete a béke hiteles forrására mutat”.
Négyszer járt a Gázai övezetben a háború alatt
Pizzaballa ezt követően felidézte szentföldi tapasztalatait 1990-től kezdve, amikor fiatal diákként érkezett a Ferences Biblikus Intézetbe (Studium Biblicum Franciscanum), egészen a kusztosként töltött évekig, majd mostani szolgálatáig jeruzsálemi latin pátriárkaként.
Paolo Maiello ferences és Davide Rondoni költő köszöntő szavai után beszámolt a háború alatt tett négy gázai látogatásáról. „Az első alkalommal, 2024 májusában megdöbbentő volt, hogy nem ismertem fel az általam jól ismert helyszíneket; láttam az emberek szemében a rettegést és éreztem a gyermekek megrendültségét.” A második alkalommal, „ugyanazon év karácsonya előtt a lakosságon már elhatalmasodott a fáradtság, általános volt a tanácstalanság, nyilvánvaló volt az éhség, a pusztítás egyre nőtt, a kórházak használhatatlanná váltak.” 2025 júliusában „jött a legnehezebb pillanat. Azután érkeztünk, hogy három ember meghalt egy támadásban a Szent Család-plébániáról, és az IDF a Gázaváros elleni offenzívára készült. Arcul csapott a pusztulás és a halál szaga. Soha nem fogom elfelejteni.” Az utolsó alkalommal, tavaly karácsony előtt „már érezhető volt az élet újrakezdésének vágya, méltóságteljes arcokat láttam mindennek ellenére, ami történt.” Az élelmiszersegélyekről „áttértünk a gyógyszerek, különösen az antibiotikumok biztosítására, hogy a kórházak elláthassák az embereket.”
A keresztények helyzete a Szentföldön
A pátriárka kiemelte, hogy a keresztények számára is jelentősek a nehézségek. „Jelenlétünk drámaian lecsökkent a Szentföldön az 1990-es érkezésem óta. Csak a háború kezdete óta legalább száz család távozott Betlehemből. Sajnos sokakban már nincs bizalom abban, hogy a dolgok változhatnak a közeljövőben.
A gázavárosi plébánián is „elmondhatatlan fájdalmakat szenvedtek el az emberek, mindenben szükséget szenvedtek. Ami a legfontosabb, hogy az anyagiakon – mint étel, víz, gyógyszer – túl szívre, empátiára volt szükségük, amit a pápa és az egész Egyház közelségében találtak meg.”
Ehhez adódik hozzá mindaz, ami Ciszjordániában történik, különösen az izraeli telepesek miatt. „Az egyetlen keresztény faluban, Taibéban néhány napja újabb támadás történt; de általános, hogy a palesztinok ellen, legyenek muszlimok vagy keresztények, mindenféle erőszakot elkövetnek: akadályozzák őket a munkavégzésben, megfosztják őket földjeiktől, fegyveres támadások és vandál erőszak éri őket, házaikat feldúlják, lerombolják vagy lefoglalják.” A bíboros emlékeztetett arra is, hogy a 13 jeruzsálemi iskolájuknak állandó problémái vannak a főleg Betlehemből érkező tanárok engedélyeivel. „Fárasztó nap mint nap olyan dolgokért küzdeni, amelyek látszólag banálisak, olyan jogokért, amelyeket már rég el kellene ismerni.”
A kétállami megoldás
Ami a két nép, két állam megoldást illeti, a bíboros elismerte, mennyire bonyolult ezt jelenleg elgondolni és megvalósítani, „mégis ezen kell dolgozni;
Már ennek a lehetőségnek a kimondása is igazságosság cselekedete, segít nekik tovább éltetni az álmot, hogy egy nap saját otthonuk lesz.”
Felhívás zarándoklatok szervezésére
Végezetül a pátriárka a zarándokok visszatérését sürgette. „Itt az ideje visszatérni. Elég a vészhelyzetekből, itt az ideje a bátorságnak.
Szükségünk van most arra, hogy lássuk: az Egyház és a keresztény közösség ott van, fizikailag is jelen van” – zárta szavait. Emellett „ez olyan gesztus is, amellyel üzenjük palesztinoknak és izraelieknek: mi is jelen vagyunk ezen a földön, nekünk is itt vannak a gyökereink.”
Az est folyamán, amelyet egy orgona-tenor duó zenei betétei kísértek, adománygyűjtést is hirdettek a Fondazione Italia per il dono alapítvány számára egy jeruzsálemi projekthez (Christian Women and Youth Empowerment), amelynek célja a helyi keresztény nők és fiatalok foglalkoztatásának elősegítése és vállalkozói kezdeményezéseik támogatása.
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
