Hatvan éve, 1966. február 10-én hunyt el Szabó Ernő színművész, az 1950-es és 1960-as évek magyar filmvilágának egyik emblematikus alakja. A Kassán született művész a klasszikus magyar mozi meghatározó szereplőjeként vált ismertté, emlékezetes alakításokat nyújtva többek között a Hannibál tanár úr, a Jókai Mór regénye alapján készült Az aranyember, valamint a Két emelet boldogság című filmekben. Pályája és szerepei máig a magyar filmtörténet fontos fejezetei közé tartoznak.
A népszerű színész Szabó Ernő a századforduló nyarán, 1900. június 30-án született Márai városában (ugyanabban az esztendőben, mint a halhatatlan szerző – a szerk. megj.), többgenerációs színészdinasztia sarjaként.
Édesapja, Szabó Pál, valamint édesanyja, Szelényi Ilona egyaránt a színpad világához tartoztak, ahogyan anyai nagyszülei is színészként, illetve színész-rendezőként dolgoztak.
A művészi pálya tehát már gyermekkorában természetes közegként vette körül. Szülei házassága azonban rövid életű volt: édesapja még fia születése előtt elhagyta a családot, így Ernő kezdetben apai rokonai gondoskodásában nevelkedett. Később édesanyja új kapcsolatából született féltestvére, Szelényi Lili, aki felnőttként, Neményi Lili néven maga is a színpadot választotta hivatásául, tovább erősítve a család színházi hagyományát.
Fotó: port.hu
Gyermekévei nem alakultak zavartalanul: apai rokonai csak rövid ideig tudtak gondoskodni róla, ezt követően árvaházba került, ahol tizenegy éves koráig élt. Később nagybátyjához került Hajdúböszörménybe, majd anyai nagyanyja, Szelényi Emília vette magához féltestvérével együtt. A család kezdetben Debrecenben élt, később Nagykárolyban telepedtek le, ahol hosszabb időre otthonra találtak.
A város nemcsak lakóhelye, hanem sorsfordító állomása is lett: itt indult el művészi pályája.
Édesanyja házasságot kötött Neményi Lipót Lászlóval, a nagykárolyi színház alapítójával, amelynek társulatában a fiatal Szabó Ernő az 1910-es évek végén lépett először színpadra. Kezdetben táncos komikusként mutatkozott be, később buffói szerepekben is kipróbálhatta magát, megalapozva későbbi színpadi és filmes karrierjét.
Fotó: Mint Földön a csillag Facebook-oldala
Az 1920-as és 1930-as években pályája gyorsan ívelt felfelé: több vándortársulattal járta az országot, miközben egyre ismertebb színpadi szerepeket kapott.
A harmincas évek közepén a Pécsi Nemzeti Színház társulatához szerződött, majd Debrecenben Horváth Árpád társulatának tagjaként nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyíthatott.
Rövid budapesti kitérője során az Erdélyi Mihály vezette társulatban dolgozott, és a Royal Revü Varieté színpadán is fellépett, sokoldalúságát és műfaji nyitottságát is megmutatva. 1922. augusztus 31-én, Erzsébetfalván feleségül vette Topits Máriát – kinek családja a morvaországi Dubicko melletti Horní Olešná községből származott –, aki később élete meghatározó társa lett.
Szabó Ernő (Fotó: Wikipédia)
1940-től Nagyváradon játszott, és Erdély visszacsatolását követően is a városban maradt, később román állampolgárságot szerzett. A II. világháborút követően kulcsszerepet vállalt az erdélyi magyar színházi élet újjászervezésében:
1946-ban alapító tagja lett a marosvásárhelyi Székely Színháznak, amelynek közel egy évtizeden át vezető művésze, majd rendezője is volt.
Ebben az időszakban Tompa Miklóssal, Kovács Györggyel és Delly Ferenccel együtt a társulat művészi arculatát meghatározó rendezői műhelyt hoztak létre – a szakma által is elismert „nagy rendezői négyesként” váltak ismertté.
Munkásságukat állami kitüntetéssel ismerték el, Szabó Ernő pedig Érdemes Művész címet kapott. Később a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet tanáraként a következő nemzedékek képzésében is meghatározó szerepet vállalt.
Fotó: Mint Földön a csillag Facebook-oldala
Tizenöt esztendőnyi erdélyi távollét után, 1955-ben tért haza Magyarországra. Magyar állampolgárságért folyamodott, majd az 1956-os év tavaszán és nyarán ismét kamera elé állt.
Filmes pályájának új szakasza azonnal jelentős szerepekkel indult: a Tanár úr kérem című alkotásban emlékezetes epizódszerepben, antikváriusként tűnt fel, míg Fábri Zoltán klasszikusában, a Hannibál tanár úr-ban Nyúl Béla megformálásával maradandót alkotott.
Alakítása – megrendítő emberábrázolásával és finom eszköztárával – nemcsak a film sikeréhez járult hozzá döntően, hanem a magyar filmtörténet egyik kiemelkedő színészi teljesítményeként is számon tartják.
Hazatérését követően a Néphadsereg Színházában kapott rendszeres feladatokat, majd rövid időn belül a Vígszínház társulatához szerződött.
Színpadi jelenléte az Operettszínházban is meghatározó volt, ám idővel egyre kevésbé érezte kielégítőnek az epizódszerepek kínálta lehetőségeket.
Pályája későbbi szakaszában visszatért a Vígszínházhoz, végül – nyugdíjba vonulása előtt nem sokkal – a József Attila Színházban lépett utoljára színpadra. Hivatalos nyugdíjazását is itt kérte 1964-ben, ezzel zárva le több évtizedes, sokszínű színházi pályafutását.
Ali Csorbadzsi szerepében (balra) Az aranyemberben (Fotó: port.hu)
1959-től haláláig Szabó Ernő alakította A Szabó család című, legendássá vált folytatásos rádiójáték névadó főszerepét, Gobbi Hilda partnereként.
A heti rendszerességgel jelentkező sorozatban nyújtott alakítása generációk számára tette ismerőssé a hangját és karakterét, a rádiózás történetének egyik ikonikus figurájává emelve őt.
Halálát követően – a hallgatók kérésére – a szerep nem tűnt el a műsorból: Szabó Ernő figuráját Rajz János vitte tovább, ami jól jelzi a karakter és az általa megformált figura rendkívüli népszerűségét és beágyazottságát a magyar kulturális emlékezetben.
Szabó Ernő (jobb oldalon ül) 1960-ban, A Szabó család című rádiós szappanopera szereplőivel (Fotó: Wikipédia)
Szabó Ernő a fentebb említett filmes pályafutása során olyan alkotásokban is maradandót alkotott, mint a Fagyosszentek, a Vasvirág, a Dollárpapa, a Fűre lépni szabad és az Angyalok földje, megerősítve helyét a magyar film aranykorának meghatározó alakjai között.
Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: 1954-ben a Román Népköztársaság Állami Díját, 1959-ben Érdemes Művész, 1965-ben pedig Kiváló Művész címet kapott. Hatvanöt esztendős korában, 1966. június 30-án hunyt el Budapesten.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
