Mesénk hőse asszonyának szavait titokban feljegyezte, és később megmutatta másoknak.
Mesénk hőse asszonyának szavait titokban feljegyezte, és később megmutatta másoknak.
Sahrijár szultánt megcsalta a felesége, ezért újra és újra megnősült, és asszonyait bosszúból a nászéjszaka után kivégeztette, mígnem a vezír leányára, Seherezádéra került a sor. A nő azonban éjszaka mesébe kezdett, amit hajnalban félbehagyott, így a szultán nem fejeztette le, mert kíváncsi volt a történet végére. És Seherezádé mesélt, mesélt, sok száz éjszakán keresztül…
Ez az éjjel is úgy alakult, mint az eddigiek. A szépséges Seherezádé lezárta az előző elbeszélését, és gyorsan újba fogott.
– Vigyázz, érdekes legyen, különben elbúcsúzhatsz bájos kobakodtól – fenyegette Sahrijár. – A jogászaim szóltak, hogy fiktív szereplőkről, kitalált sztoriról legyen szó, mert a végén az érintettek beperelnek bennünket.
– Hová gondolsz, uram – csodálkozott a gyönyörű ara. – Olyan mesét fogsz hallani, ami elképzelhetetlen. Egy olyan fickóról fog szólni, amilyen a valóságban nem létezhet. Főhőse annyira abszurd, annyira tenyérbe mászó, következetlen és fránya alak, amit csak írói fantázia találhat ki. Mesém címe: Sokat akar a szarka… Élt egyszer Budán…
– Ez az a Buda, aki egy fügefa alatt megvilágosodott, és száműzte életéből a vágyakat?
– Nem, uram, ez egy város, abban született hősünk, aki, mint tudod, nem létezik, és nem száműzte vágyait. Nos, ez a gyerkőc igen ambiciózus volt, jóllehet soha nem támadt egyetlen önálló gondolata sem. Már az óvodában is csak a társai játékát másolta: ha a legügyesebb pajtása autókat tologatott, hát ő is tologatni akarta. Ha a kreatív srácok legózni kezdtek, neki is legó kellett. Egyszer felült a ringlispílre és amikor leszállt, úgy megszédült, hogy hirtelen azt hitte, körülötte forog a világ. Ez alapélményévé vált. Hazafelé egy tóban megpillantotta a saját tükörképét, és beleszeretett. Aztán látta, hogy a nagypapája a tévében beszél, de úgy érezte, ő többre hivatott, mint hogy az egyes csatornán unalmas műsorokban magyarázzon.
– Magyaráz? Különös szó. Ezt fejtsd ki bővebben!
– Reggel lett, uram. Majd legközelebb…
– Reggel lett, uram. Majd legközelebb…
– Tudod, Seherezádé – szólt másnap este a szultán –, eddig nem csigázott fel eléggé a történeted. Nem vagy te annyira szép. Lehet, hogy mégis fejed vétetem. Én ugyanis bármelyik nőt megkaphatom.
– Örülök, ó fényességes Sahrijár, hogy éppen ezt mondod, hiszen hősöm is így gondolkodott, ami nem tette túl kedvessé az emberek előtt. Nem is volt igaz, hiszen, ha még emlékszel mesém címére: Sokat akar a szarka… De térjünk vissza utolsó szavamra, ami magyarázatra szorul. E szóval ugyanis hősöm anyanyelvén próbálja megvilágítani a fejéből áradó sötétséget, s mivel ez visszaszáll nevére: hazudik, hadovál, megtéveszt, ő így Magyaráz.
– Zavaros a beszéded, gyönyörűségem, térj a lényegre!
– Képzeletünk szárnyán zajos mulatóba repülünk, hol emberek vonaglanak a hangos zene ritmusára. Itt dolgozott egy csapos, aki a következő elbeszélésbe fogott: Élt Buda városában egy kádi, aki a zsarnokság idején egy távbeszélő dobozon keresztül befurakodott minden otthonba. Szakértelmét igénybe vették a nagy efendik, mivel igen erőss érveket sorakoztatott fel. Volt neki egy leleményes unokája. Akkoriban nehéz volt lakáshoz jutni a nyüzsgő nagyvárosban, de a jótett elnyerte jutalmát. Meglátta a fiú egy néni kertjében a virágokat, megdicsérte őket, mire az asszony ráhagyta a házát. Így indult a szarka pályafutása.
– Szarka? – vágott szavába egy mulatozó. – Van itt a telefonomban egy történet a tolvaj szarkáról. Ha akarjátok, megnézhetitek.
A csapos azonban nem engedte, hogy új mesébe fogjanak, míg be nem fejezte az övét.
– Legközelebb megnézzük. Az én históriámban azonban felnőtté cseperedett a kis gézengúz. Egyszerre vágyott nősülni és újabb sikerekre a közéletben. Rokonai tudták, hogy nem minden szarka farka tarka, ám a gyerekszoba falán ott díszelgett a család ősi mondása: „Tanuljanak, dolgozzanak, küzdjenek mások, te csak házasodj, és így szerezz jól jövedelmező állásokat!”
– Nocsak! És bejött ez neki?
– Hajnalodik. A következő éjszakán megtudod, uram!
– Hajnalodik. A következő éjszakán megtudod, uram!
– Folytasd a meséd, Seherezádé – kérte a szultán. – Tegnap ott hagytuk abba, hogy a főhős, akit szarkának neveztél, nősülésre és sikerekre vágyott. Így lett?
– Hallgasd, és döntsd el magad! Talált egy szép asszonyt, akit feleségül vett. Jól fizető állásokat kapott.
– Volt összefüggés e kettő között?
– Bizonyára hallottál már olyasmiről, uram, hogy egyesek hozományért, pozícióért, társadalmi státus kedvéért házasodnak. Én nem tudom. Én csak egy egyszerű teremtés vagyok, aki meséket talál ki, hogy az életét meghosszabbítsa. Mindenesetre ez a mi emberünk nem volt rest a legnagyobb efendik kegyét keresni, hogy kevés munkából sok jövedelemhez jusson. Az vesse meg ezért, aki nem így szokott tenni.
– Akkor tehát sikeres volt a házassága?
– Mi az, hogy siker? Te, uram, kivégeztetted a nászéjszaka után asszonyaidat, mert hatalmadban állt. Nincsen bíróság, aki ezért felelősségre vonjon, mert te magad vagy a jog és a bíró. Hősünk ezt nem tehette meg, ám számtalan módon visszaélt látszólagos erejével. Fizikai és lelki bántalmazás formájában. Asszonyának szavait titokban feljegyezte, és később megmutatta másoknak.
– Ilyen nincs! – kiáltott fel Sahrijár dühösen. – Vigyázz a fejedre, mert ha a meséd nagyon életszerűtlen, hihetetlen butaság lesz, talán ráunok. Még hogy valaki kifecsegje feleségének, gyermekei anyjának bizalmas szavait! Micsoda számító, aljas természet kell ehhez! Mert hogy valaki dühében lenyakaztatja az asszonyt, hát olyanról hallottunk már. Királyokkal is megesett. De hideg fejjel, kiszámítottan ekkora disznóságot elkövetni… Nem, Seherezádé, valóságos férfi ilyet nem tesz.
– Nem is, uram, hiszen a történetem merő kitaláció. Hogyan is mernék valós alakokról ilyesmit állítani, és kivívni haragjukat? Nem, nem, uram. Mindketten tudjuk, hogy ez csak mese. Mint ahogy a folytatás is az lesz, ahol ez a tenyérbe mászó, fura alak egészen magas pozíciókra tör.
– Felcsigáztál, szépségem. Miféle pozíciókra?
– Legközelebb megtudod, uram.
Folytatjuk…
Ungváry Zsolt – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
