1431. május 30-án, 595 éve a franciaországi Rouenban eretnekség és bűbájosság vádjával máglyán megégették Jeanne d’Arcot, az orléans-i szüzet. 19 éves volt. Az említett eseményt felidézve kicsit mélyebb, nem szokványos módon közelítenék a témához.
Egypár részletet előbb mégis érdemes megemlíteni, hogy képbe kerüljön az olvasó. Jeanne a százéves háború idején született, amelyet a franciák az angolokkal vívtak. 13 éves korában rendkívüli látomása volt, melynek során elmondása szerint Isten jelent meg előtte, és arra kérte, hogy szabadítsa fel Franciahont az angol uralom alól. Látomásai egész életét végigkísérték, melyek során Szent Mihály, Szent Katalin és Szent Margit útmutatásokkal, tanácsokkal látta el, így segítve a lányt külső-belső harcaiban. A francia hadsereg élén sok győztes csatában vett részt, majd az ellenség kezére került, akik átadták az egyházi hatóságnak, mely boszorkányság és eretnekség vádjával elítélte, végül máglyán megégette.
Ez dióhéjban a tinédzserkorú lány története. És most merüljünk kicsit a felszín alá!
Egy kérdés mellett nem mehetünk el: mi az az erő, amely a tizenéves, írástudatlan parasztlányt kiragadja az ismeretlenségből, férfiruhát ad rá (később vértet is), lóhátra ülteti, harci zászlót ad kezébe és a tízezres (férfiakból álló) hadsereg élére állítja? Jeanne-t sem származása, sem neme, sem kora, sem képzettsége nem juttatta volna idáig. Akkor mégis mi? A válasz egyszerű: az Istenbe és saját küldetésébe vetett hite. Gondoljunk csak bele: egy tinédzserkorú, törékeny lány fegyvertelenül a seregek élére áll, és megfordítja a háború menetét! Nem hétköznapi történet. És nehéz megmagyarázni, hogy valójában mi is történt.
Az inkvizíciós per jegyzőkönyvéből sok minden kiderül. Jeanne d’Arc nem vérszomjas hadvezér volt. Saját szavai szerint negyvenszer jobban becsülte a zászlóját a kardjánál, és azért vitte a csatában a zászlót, hogy nehogy valakit megöljön. (Zászlóját Jézus és Mária neve, túloldalán A mennyek királyától felirat díszítette.)
Beszédes a tény, hogy a Szűz nem hadvezérként, hanem boszorkányság vádjával került bíróság elé. A korabeli boszorkányüldözési hisztéria – amelyet valójában az inkvizíció intézménye hozott létre és tartott fenn – sajnos már el is döntötte a sorsát. Esélye sem volt élve megúszni a történetet.
Ott áll a lány, a cölöphöz láncolva, lábainál a meggyújtásra váró tüzelővel. Retteg, reszket a rémülettől, nem akar meghalni. Csak 19 éves. És tudja, hogy nincs visszaút, ez itt a vég! Isten azt ígérte neki, hogy megmenti…
És szól az inkvizítor: Égj! Aztán felcsapnak a lángok, elemésztve mindent. A lángnyelvek nagy kérdőjelei merednek ránk: mégis hogyan nem vettük észre, amikor az eszme ilyen életellenessé változott!?
És mondom én is: Égj, lángolj, kicsi szűz! Szellemiséged tüze lobbantsa lángra szívünket, fénye magasba csapjon, elérje beszűkült tudatunk legsötétebb zugát is, hogy eszméljen a mindenkori Ember, mielőtt még szörnyeteggé válik!
Kisgyörgy Benjámin
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
