„Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, ma pedig arra emlékezünk, hogy szülei bemutatták a templomban. Látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, valójában azonban hívő népével találkozott” – mondta Ternyák Csaba egri érsek február 2-án, az egri ciszterci templomban tartott ünnepi szertartás elején.
Megköszönte a jelenlévőknek, hogy elfogadták a meghívást, hogy közösen adjanak hálát és imádkozzanak hivatásokért. Minden egyes szerzetesrend más és más karizmát, a Szentlélek más és más ajándékát hordozza, ezek mind nagy kincsei az Egyháznak.
A szentbeszédet Vitális Gábor szalézi szerzetes, a Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány tartományfőnöke mondta. Tanításában felidézte a képet, ahogy a Szent Család a jeruzsálemi templomba megy, hogy kimondják:
Nem helyezik magukat a törvény fölé, bár megtapasztalják a Gyermekben az isteni misztériumot. Jézus, Isten Fia aláveti magát az emberi hagyományoknak: nem kívülről akarja átalakítani a világot, hanem belülről akarja azt jobbá tenni.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az Egyház egy mély találkozást ünnepel. Egy gyermeket hoznak a templomba, akiben Isten szeretete végérvényesen testet ölt. Jézus itt még nem tanít, nem cselekszik, nem szólal meg, mások cselekszenek helyette. Néma jelenléte mégis sokkal beszédesebb a szavaknál. És itt kapcsolódik össze a mai ünnep a megszentelt élet nagyon mély titkával, a megszentelt élet ugyanis nem elsősorban szerep vagy funkció az Egyházban:
Vitális Gábor rámutatott: az evangélium két mellékszereplője, Simeon és Anna története figyelmeztetés és meghívás egyszerre: a kegyelem ideje nem halasztható.
Jézus nem sugároz látható fényt, Simeon mégis lát: a fény a szívében gyullad fel – erre a látásra kap meghívást a megszentelt életet élő ember.
A rendalapító Don Bosco életében ez a látás nagyon konkrét formát öltött – idézte fel az elöljáró. Amikor először találkozik a fiatallal, akit a sekrestyéből ki akarnak dobni, Garelli Bertalannal, nem egy rendetlen, vallást nem ismerő fiút lát, hanem egy meghívást vesz észre. Valakit, akiben ott rejlik az Isten terve. Ez a fajta belső látás ma is kihívás mindannyiunknak, hiszen olyan világban élünk, amely a látható teljesítményt méri. A megszentelt élet azonban egészen más logikát követ. Csupán csak jel akar lenni és maradni.
A szerzetesség jellé válik, amikor őrzi azt a bizonyos pislákoló mécsbelet. A megszentelt élet hivatása az, hogy ezt a vágyat ne elnyomja, hanem irányt adjon neki. Ne csak beszéljen Krisztusról, hanem engedje, hogy rajta keresztül láthatóvá váljék mások számára.
„Ne féljünk attól, hogy Krisztus világossága megvilágítja lelkünk legmélyebb, legsötétebb zugait is. Ez a világosság nem más, mint az életszentségnek az útja, a remény és a világosság élő jövőjéé, amelyet Krisztus bízott ránk, csak mi hűségesen adjuk tovább és irányítsuk a tekintetet őrá” – zárta tanítását a tartományfőnök.
Szöveg: Bérczessy András
Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió
Forrás: Egri Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
