Userek – a szlovmagy politika újrahasznosított arcai Kulcsár Péter2026. 02. 01., v – 19:21
Létezik az angol szlengben egy kifejezés: user. Nagyon egyszerű és lényegletörő – a szó jelentése: felhasználó. A szlengben pedig „magyarítva” értelmezhető így is: az, aki mások hátán mászik fel, éri el célját. A szlovákiai magyar közösség pedig tele van ilyen userekkel.
De ne rohanjunk előre! Két tényezőt láthatunk a jelenben: egyrészt a Magyar Szövetség elveszítette a többség bizalmát, és Gubík irányítása alatt épp ezt a bizalmat szeretné visszanyerni. Másrészt a Fico-kormány újfent előrántotta a magyarkártyát, és a Beneš-dekrétumokkal újra felfedezte a meleg vizet, vagyis immár sokadszor próbálja felhasználni a magyar kisebbséget – ezúttal talán arra, hogy megossza kicsit a közvéleményt a kormány körüli botrányok kapcsán, vagy egyszerűn csak hozta azt a valós arcát, amelyiket azok a szlovmagy szavazók, akik rá pázarolták el voksukat, valamiért még mindig nem akarják látni.
Nem jó dolog eszköznek lenni, politikailag még kevésbé, de hát ez a kisebbségi sors Kelet-Európában. Két párhuzamos tényező, a párhuzamosok pedig ezúttal találkoztak is a végtelen előtt. Fura konstelláció. Ahogy az sem egészséges, hogy az ember nem tud úgy elmenni történések mellett, pláne nem Szlovákiában, hogy ne látna bele valami „furfangot” az eseményekbe. De mikor az a vélt tevékenység mégis valóra válik – a politikus hazudik, a közszereplő csak más malmára hajtja a vizet –, akkor ott állunk bosszúsan egy „na megmondtam”-mal meg egy újabb adag negatív tapasztalattal.
Az egykori MKP lelkületét továbbvivő Magyar Szövetségnél pedig folyton ez az érzésem, érzésünk, hogy mint Rejtő ikonikus karaktere, a párt megint csak kavarja. Gubíknak, Orosznak nem ez lenne az első rodeója politikai mártírként. Mi, szavazók pedig már nem hisszük el, hogy valami csak rólunk szólna, túl öreg vagyok már a dajkamesékhez.
A köz.ügy aktivistái sem a semmiből jöttek, összefűzi őket Gombaszög, Orosz Örs és a civilkedés, ami valamiért mindig Örs politikai karrierjének megtolásában kulminálódik, pedig a magyar állam ingatlanbiznisze már egyébként is kitömte rendesen „az örök civil rendbontót”.
Orosz emberei soha nem tűnnek el, csak témát váltanak. Mindig van egy közös ügy, ami a miénk, és mindig van egy civil szervezet vagy csoport, ami meg az övé. Aztán valamiért az ő adatbázisai híznak, a mi hitünk meg csökken, ha azt látjuk, hogy értelmesnek tűnő projekteket vált politikai aprópénzre. Ilyen volt a Kétnyelvű Dél-Szlovákia is, ami nemrég a Netflixen kapott egy nekrológot. Vagy a krasznahorkai vár sztorija, ami ma már keveseknek fontos. ´
Felénk az eldobható politikai aktivisták helyett az újrahasznosítható aktivista lett a menő. Stubendek, Kovács, Kotiers, Bárczi – egyikük sem a semmiből mászott elő. Mindük érdeke, hogy Gubík mellett legyen egy Orosz, és a nevét jó sokszor, jó sok helyen le is írják. Csak hát az évek hosszú sora alatt minden név elkopik, és minden kis stiklire fény derül, ez utóbbiról sok polgármester tudna mesélni keleten. Reméljük, a dekrétumok ügye nem lesz egy újabb létrafok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
