Önmagában az adatok nem jelentenek meglepetést, hiszen amint az a felmérés készítői által közzétettekből kiderül, a helyzet nem sokat változott a múlt év nyara óta, a politikai intézmények akkor is sereghajtók voltak a lakossági bizalmat illetően, az elmúlt fél év népszerűtlen döntései pedig csak mélyítették a bizalmatlanságot. Szintén nem segítettek sem a kormány, sem a parlament megítélésén a politikai prérin zajló csaták, kiemelten a szinte állandóan a szakadás, feloszlás határán egyensúlyozó kormánykoalíció, ahogy a törvényhozásban a szélsőségesek alkotta ellenzék cirkuszai, botrányos megnyilvánulásai sem. Még akkor sem, ha látszólag utóbbiakat a társadalom egy része helyesli is. Ami pedig az igazságszolgáltatást illeti, ennek megítélése eddig sem volt túl fényes, a múlt év végén, a Recorder riportfilmjének megjelenése után történtek pedig ismét csak nem segítették a bizalom javulását.
Nincs új a nap alatt – mondhatnánk, tekintve, hogy a politikai intézmények mélyrepülése sokéves jelenség, mely időről időre felszínre kerül, és a jelenlegi válságsorozat (államháztartási, energetikai, gazdasági) közepette azon sem érdemes csodálkozni, hogy még lejjebb csúszott a lejtőn a kormány, de ugyanígy a törvényhozás is. Az egész folyamatban ugyanakkor talán az a legdühítőbb, aggasztóbb, hogy a jobb helyeken intő jelként, sőt, vészcsengőként szolgáló felmérési adatok pont azoknál találnak süket fülekre, akik fölött a közvélemény ítéletet mond: a politikum tagjainál.
Miközben az utcáról, az egyszerű emberektől rendszeresen az az üzenet érkezik, hogy lassanként körömfeketényit sem bízunk bennetek, a kormánykoalíciót alkotó pártok úgy viselkednek, mint boldog békeidőkben. Vérlázító az a nemtörődömség, ahogy a fontos kérdésekben – így a már alaposan halogatott, eltotojázott közigazgatási és gazdaságélénkítési reformcsomagok körül – a politikai iszapbirkózást, a sárdobálást, egymás zsarolását, a koalíció megborításával való fenyegetőzést tartják elsődlegesnek a mihamarabbi döntéshozatal helyett. És talán mondani sem kell, a parlamentben sem sokkal jobb a helyzet, sajnos a törvényhozás nem ritkán sokkalta inkább hasonlít egy zsibvásárra, mint olyan felelős testületre, ahol egy ország normális működésének demokratikus kereteit határozzák meg.
Minden jel szerint Románia mindenkori döntéshozói továbbra sem tanulták meg, vagy többségüket egyszerűen hidegen hagyja, hogy viszonyulásukkal, hozzáállásukkal magát az így is elég ramaty állapotban lévő államot ássák még inkább alá. A gond csupán az, hogy pontosan azon intézmények bizalmi indexét döngölik sokadjára is a földbe a bennük ügyködők, amelyek falai között meg kell hozni azokat a döntéseket, melyek valahogy tűrhető pályára állíthatnák az országot. Leszerepelt, teljesen elhiteltelenedett intézményekkel viszont ez csak vágyálom marad.
Fotó: Facebook / Guvernul României
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
