Szomorú esemény szerzett szokatlan médiahírnevet Nagykapos városának karácsony előtt, huszonharmadikán, a délutáni órákban.
A POH (Pavol Országh Hviezdoslav) lakótelep egyik épületében rászakadt a tető az ott dolgozó munkásokra. Egyikük érkezett kimenekülni, egy közülük megúszta súlyos, negyvenkét napon túl gyógyuló sérülésekkel. Három kollégájukat többórás kutatás után találták meg a romok alatt, de már egyikük sem volt életben. A legidősebb közülük alig negyvenéves volt, ráadásul egyéves ikerpár édesapja, pólyáni illetőségű (Poľany) lakos. A másik két áldozat zétényi (Zatín) származású, egyikük huszonhárom, másikuk harmincegy éves.
Számos kérdés vetődik fel az üggyel kapcsolatban. Az első és legfontosabb természetesen az, hogyan történhet meg egy ilyen primitív baleset egyáltalán? Európa közepén? A huszonegyedik században? Ilyesmik más országokban történnek, például holmi Szerbiában, de nem nálunk… (Sokan még akkor is kételkedtek a hír valódiságában, amikor már minden csatornán peregtek a helyszíni felvételek.)
A sajtó maga is, természeténél fogva hajlamos nem egészen objektív információkat terjeszteni. Az egyik ilyen példának okáért, hogy a szóban forgó épület egy közismert nagykaposi cég tulajdona. Ez egyébként még lehetséges is, de ez a kaposi cég vagy eladta, vagy kiadta bérbe egy bodrogközi vállalkozónak. (Ezért dolgoztak bodrogközi munkások az épületben, ami már egy másik tájegység.)
A másik fontos kérdés az, hogy tulajdonképpen mit csináltak, vagy esetleg inkább mit nem csináltak az alkalmazottak? Esetleg mit csináltak rosszul? Ami bizonyos, hogy rekonstrukciós munkákat végeztek és az adott teret üzlethelyiséggé kívánták átalakítani. Meg nem erősített hírek szerint ez okból eltávolították a közfalat és ezért zuhant le a tető, támasz híján.
Aki rendelkezik némi építőipari tapasztalattal, az azonnal feltenné a kérdést: „Mit mondott a statikus?” Kizárt dolog ugyanis, hogy statikusi jóváhagyás nélkül egy ilyen átalakításba, mely az épület egészét is lényegesen érinti, valaki belefogjon. Amennyiben pozitív véleményt adott, hogy igen, ez az átalakítás az épület biztonsága szempontjából veszélytelen, akkor a statikus bajban van. A mennyiben nem engedélyezte, akkor meg a vállalkozó van eléggé nagy bajban.
Szinte bizonyosra vehető, hogy akármilyen szakvéleményről van szó, legyen az pozitív, avagy negatív, egyik sem vezethetett balesethez. Sem most, sem a mondjuk néhány évtizedre kiterjedő közelmúltban nem hallani olyan esetről, legalábbis az építőiparban, hogy egy hibás szakvéleménynek bármilyen negatív következményei lettek volna. A statikusok – már csak szakmájuknál fogva is – igen-igen óvatos emberek.
Marad a megszokott emberi tényező. Ugyancsak meg nem erősített információk szerint a tetőt nem támasztották alá, ahogy az általában szokás a bontás elvégeztéig. Illetve, hogy az alátámasztást nem hivatalos eszközökkel (csavaros, masszív talppal ellátott, állítható, rendszeresen ellenőrzött) acél támasztékkal végezték, hanem azzal, ami éppen kéznél volt.
Mindezek ellenére egy tető egy sima közfal eltávolítsa után, melyet sokszor csak utólag építettek be az épületbe, még így sem szokott csak úgy beomlani. Plusz terhelést ugyan jelenthetett a számos napelem, amely, mint oly sok helyen, itt is annyi volt a tetőn, ahány ráfért.
Az állami támogatásnak köszönhetően a napelemek száma ugrásszerűen megnőtt, nagy cégek telepítenek olyan helyekre is, ahol a gazdaságosságuk legalábbis erősen vitatható. A napelemek egyébként könnyűfém-szerkezetek, azonkívül nehéz elképzelni olyan napelem-telepítő céget, amely a munka kezdete előtt elsődlegesen nem kéri ki szakember, avagy illetékes hivatalos szerv véleményét. (Vagyis a statikusét.)
A tűzoltókon, rendőrökön és mentőkön kívül nemsokára megjelent a város polgármestere is, aki estig a helyszínen is maradt. A helyi erőkön kívül a szomszédos településekről, illetve városokból is érkezett segítség. Homonnáról a bányászmentő-specialisták érkeztek. Az alakulatok hőkamerával kutatták át a romokat. Az első áldozat megtalálása után még két órán át tartott, míg a másik két holttest is előkerült. A súlyosan sérült pólyáni férfi, aki életben maradt, öntudatánál volt, mikor kihúzták a romok alól. Őt azonnal kórházba szállították.
Szerdán Nagykaposra látogatott Šutaj-Eštok belügyminiszter, de szemmel láthatóan nem a tragédia miatt. Előre eltervezett látogatását a sajtóosztály még kedden, a baleset előtt jelentettebe. Meglátogatta a szolgálatos rendőröket és tűzoltókat, de a balesetről nem nyilatkozott. Kedd este, nyolc előtt a szociális hálón a gálszécsi (Sečovce) önkéntes tűzoltókat méltatta, akik karácsonyi ajándékul egy új CAS 15 Iveco Daily tűzoltókocsit is kaptak. „Sajnos, a balszerencse nem válogat, őszinte részvétem az áldozatok hozzátartozóinak” – mondta szerdán Szobráncon, egyúttal megköszönve az ottani egyenruhás testületek egész évi áldozatos tevékenységét. A miniszter hasonló jellegű látogatást tett Nagymihályban (Michalovce) is.
A tragikus esemény után jótékony koncertekre és segélyszámla-alapításokra került sor, melyek kétségkívül igen látványos események. Szegény vidék ez, a magánszemélyek adnak, amennyit tudnak, a vállalkozók meg sehol sem híresek túltengő jótékonysági hajlamaikról. Történjék bármi, az áldozatokat már senki nem támasztja fel. A vétkes nem szándékos emberölésért négy-tíz évet kaphat.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
