A gond az, hogy Romániában – és benne itt, Székelyföldön is – ezt nem dilemmaként élik meg az emberek: itt egészen egyszerűen alapvető elvárás a jóléti, szociális, gondoskodó állam – lehetőleg nulla vagy nullához közeli adók mellett. Andrei Caramitru közgazdász találóan fogalmazta meg közösségi oldalán: „Mi az alábbiakat egyszerre akarjuk: egészen kicsi adókat, mint Texasban, de olyan szociális szolgáltatásokat, mint Skandináviában. Gazdagságot és közvetlen demokráciát, mint Svájcban, de mindenféle szabályok nélküli életet, mint a dzsungelben vagy a Narcosban. (…) Zenét és kenőpénzt, mint Törökországban, de olyan szervezettséget és hatékonyságot, mint Németországban. (…) Minimális munkát, mint Dél-Olaszországban, de olyan életszínvonalat mindenkinek, mint a Wall Streeten. Betegek vagyunk.”
A sarkításokon túl Caramitru felvetése rávilágít arra a nyilvánvaló ellentmondásra, amelyet viszont a romániai társadalom még nem érzékel a maga nyers valójában: éspedig hogy alacsony adók mellett egész egyszerűen nem lehet szociális államot működtetni. Romániában a gond inkább az, hogy a korrupció és a hozzá nem értés miatt az állam a viszonylag magasnak számító adóterhek mellett sem képes minőségi szolgáltatásokat nyújtani polgárainak. Jogos és érthető ezért az emberek elvárása egy hatékonyabban működő, minőségi oktatást, egészségügyi ellátást, infrastruktúrát és szociális védelmet biztosító állam iránt. De azt is látni kell, hogy egészen egyszerűen nem mond igazat az, aki szerint ezt alacsonyabb adókkal el lehet érni.
A megállapítás pedig részben a helyi adók és illetékek tekintetében is megállja a helyét. A települések polgárai előtt álló dilemma hasonló, bár talán nem ennyire éles még. Némileg egyszerűsítve: olyan várost, községet akarnak-e, ahol minimális adók mellett minimális szolgáltatást kapnak, de sok szolgáltatást maguknak kell megoldaniuk, sok beruházásról le kell mondaniuk, esetenként utazniuk kell más településre, vagy pedig magasabb befizetésért cserébe különféle infrastrukturális fejlesztések, közösségi programok zajlanak, helyben megoldható az ügyintézés, elérhető az alapvető oktatási hálózat, egészségügyi ellátás.
Túlélni vagy élni is minél teljesebb életet – akár így is felvethető a helyi adók kapcsán megfogalmazódó dilemma. Sepsiszentgyörgyön az elmúlt napokban az előbbi utat választók hangja volt az erősebb. Hozzá kell azonban szoknunk a gondolathoz, hogy ha ezen megyünk tovább, akkor nem ugyanabban a városban fogunk élni majd, mint amit az elmúlt években megismertünk. Ha pedig mégis abban szeretnénk élni, akkor meg ahhoz kell hozzászoknunk, hogy több adót kell befizetnünk.
Fotó: Albert Levente
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
