Menekültem, miként Jónás
Küldetésem tagadva,
S voltam Júdás, árulóként
Üdvösségem feladva,
Máskor Tamás, hitetlenből
Bizonyossá levő én,
S ifjú János, ott pihenve
Énuramnak kebelén.
S most mi lennék? Én se tudom,
Oly sok szerep lakik benn,
Lelkemben és köröttem is
Hírdetés
Minden olyan képlékeny,
Az is, rólad mit képzelek,
Mennyit hiszek abból el,
És cserébe, kételyemért
Lelked mégis felemel.
Te tudod csak, mily keresztek
Görbítik a hátamat,
Te ismered, látva bennem,
Mélyre rejtett vágyamat,
S tudod bár, hogy mily Bűnöket
Hordoz-cipel benn e szív,
Mégis maradsz, kitartasz és
Karod-szavad egyre hív.
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
