Harminc éve sújtja Kelet-Kongót az erőszak, súlyos humanitárius válság dúl. Pierre Kabeza, Bukavuban született kongói aktivista – aki évek óta Olaszországban él – az olasz SIR hírügynökségnek elmagyarázta, milyen az a háború, amely ásványkincsekkel van kapcsolatban. XIV. Leó pápa felhívása megerősíti az Egyház elkötelezettségét egy békés és közösen elfogadott megoldás mellett.
Január 18-án, vasárnap XIV. Leó pápa újabb felhívást intézett az afrikai országért: „Ma külön is szeretném megemlíteni azokat a súlyos nehézségeket, amelyeket a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részének lakossága szenved el: az erőszak miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják hazájukat – különösen Burundi felé –, és súlyos humanitárius válsággal kell szembenézniük.”
A pápa jól ismeri az országot: 2009-ben az Ágoston-rendiek legfőbb elöljárójaként járt ott. Az ottani nuncius a napokban jelentette be, hogy a pápa első afrikai útja a Kongóval határos Angolába vezet majd (A Szentszék hivatalosan még nem erősítette meg a hírt – a szerk.)
A legutóbbi hírek szerint a kormányhoz hű Wazalendo milíciák visszatértek a stratégiai jelentőségű Uvira városába, miután az M23 fegyveres csoport – amelyet Ruanda támogat – kivonult onnan.
– XIV. Leó pápa vasárnap felhívást intézett a békéért Kelet-Kongóban. Mit jelent ez Önök számára?
– Nagy remény jele ez számunkra. A kongói nép gyakran úgy érzi, megfeledkeztek róla. Ferenc pápa látogatása újra felkeltette a figyelmet arra a drámára, amit megélünk. Ma pedig az új pápa beszél Kongóról és imádkozik értünk – ez azt jelenti számunkra, hogy az Egyház továbbra is együtt jár népével.
Az a mondata, hogy „El a kezekkel Afrikától, el a kezekkel Kongóról”, rendkívül erős felhívás a nemzetközi közösséghez: hagyják meg Afrikának – és Kongónak – a szabadságát, méltóságát és szuverenitását.
– A Wazalendo milicistái visszatértek Uvirába az M23 kivonulása után. Mi a helyzet most?
– Amíg háború van, a helyzet drámai marad. A humanitárius válság érinti mind a külföldre menekülteket, mind a belső menekülteket. Igaz, hogy a Wazalendo visszatérése örömet váltott ki a lakosság körében, de világosan ki kell mondani, hogy Kongó egy agressziós háború és kizsákmányolás áldozata. Az emberek örömmel fogadták azokat, akik megvédik a földjüket. A nemzeti hadsereg visszatérése azt mutatja, hogy megvan az akarat: véget vetni a háborúnak és a megszállásnak.
– Meglepő, hogy az M23 lázadói előbb elfoglalták Uvirát, majd visszavonultak, azt állítva, hogy az Egyesült Államok kérésére cselekedtek. Mi áll emögött?
Amit itt a területen látunk, az csak a felszín. A kongói háború olyan, mint egy fa: a gyökerei Nyugaton vannak, a törzse Ruandában, a levelei pedig a lázadó csoportok. Amikor a gyökerek nem táplálják többé a fát, a lázadók visszavonulnak. A háttérben megállapodások és geopolitikai érdekek húzódnak meg. Ruanda nem egyedül cselekszik: ott van mögötte az Egyesült Államok támogatása, és Kína is egyre nagyobb szerepet játszik.
– A szokásos „piszkos háború” a ritkaföldfémek és az ásványkincsek ellenőrzéséért. Csak a szereplők arca változik.
– Igen, ez egy harminc éve tartó kizsákmányoló háború. Csakis az ásványkincsekben gazdag térségekben zajlik. Kelet-Kongó olyan erőforrásokkal rendelkezik, amelyek alapvetőek a modern technológia számára: kobalt, koltán, volfrám.
– A lakosság tisztában van ezekkel az érdekekkel?
– Igen, az emberek tudnak róla. Létezhetnek persze helyi nézeteltérések is, de a konfliktus eredete az, hogy ki akarják fosztani az ország gazdagságát.
– Mi lett az Egyházak által tavaly kezdeményezett párbeszédjavaslattal?
– Kongóban a katolikus egyház a nép mellett áll. Az evangélikus egyházzal együtt olyan párbeszédet kezdeményezett, amely minden érintett felet magába foglal. Voltak politikusok, akik személyes érdekek miatt akadályokat görgettek ez elé.
Ezt a javaslatot a civil társadalom és a Nobel-békedíjas Denis Mukwege is támogatja. Ez az egyetlen lehetséges út.
– Vannak konkrét jelei a párbeszédnek?
– A munka a háttérben folytatódik. Az elmúlt napokban Angolában találkozókat tartottak az egyház, az ellenzék és a kormány képviselői. Ez annak a jele, hogy közelebb kerülünk a párbeszédhez.
– XIV. Leó pápa angolai útja segíthet Kongón?
– Meggyőződésünk, hogy igen. A pápa ismeri Kongót és azokat, akik a civil társadalmat irányítják.
Forrás: AgenSIR
Fotó: Jospin Mwisha / AFP
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
