A csütörtök este zajló uniós csúcs fő üzenete az volt, hogy Európa egysége sikeresen elhárította az Egyesült Államok okozta fenyegetést Grönland kapcsán. Ahogy megszokhattuk, az EU vezetői megint erősségként akarják eladni a gyengeségüket. Nincs még vége a grönlandi történetnek, de ők már Washington „visszakozásáról” beszélnek. Nyilvánvaló, hogy Donald Trump nagy árat fog kérni a kapcsolatok rendezéséért. Az uniós csúcs két legfontosabb következménye. Egyrészt, Európa ismét fejet hajtott, és a amerikai fenyegetés ellenére a még szorosabb transzatlanti kapcsolatokat tűzte ki célul. Nyilvánvaló, hogy amikor ekkora különbség van a társuló felek között politikai és katonai erőkivetítésben, akkor az erősebbik fél diktál. Mindezt az EU vezetői társulásként akarják láttatni. A másik következmény, hogy az EU rájött arra, hogy el kell kezdenie önmagáról gondoskodni.
Washington állítólagos „visszakozása” a grönlandi vitában megnyitotta az utat az EU és az USA közötti kereskedelmi megállapodás felújítása előtt. Bár az Európai Unió szeretné újraindítani a munkát a szerződésen, Brüsszel egyértelművé tette, hogy ezúttal sokkal óvatosabban fog eljárni. Az uniós vezetők figyelmeztetnek: további fenyegetések esetén készek határozottan cselekedni. A feszültséget Donald Trump amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései és a magas vámokkal való fenyegetőzése váltotta ki.
Tegyük hozzá, hogy a „határozott cselekvés” nem erőssége Európának. Olyannyira, hogy ezt az európai partnerektől és pénzügyi támogatásoktól nagyban függő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az orruk alá dörgölte Davosban elmondott beszédében. Konkrétan kijelentette, hogy Európa sokat vitázik, semmit sem cselekszik.
A brüsszeli rendkívüli csúcson az európai országvezetők elismerték, hogy a bizalom Amerikában súlyosan sérült. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint az amerikai elnök az „unió szilárd kiállásának köszönhetően engedett”.
Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője azonban úgy fogalmazott, hogy a transzatlanti kapcsolatok „komoly sebet” kaptak az elmúlt napokban. Európa mégsem áll készen arra, hogy feláldozza az évtizedes együttműködést, és hajlandó energiát fektetni annak megőrzésébe.
Fontos kiemelni, hogy ma Európában kevés jelentéktelenebb politikus van, mint Ursula von der Leyen, vagy Kaja Kallas. Kallas távozását egyre többen követelik, Robert Fico szlovák kormányfő nemrég kijelentette, hogy Kallasnak távoznia kell pozíciójából. Pedig Fico általában a döntések zöménél be szokott állni a sorba – Kallas azonban még számára is vállalhatatlanná vált. Hozzátesszük, nem véletlenül. Nincs ma globális olyan gazdasági vagy katonai szereplő, aki fogadná Kallast, aki rövidlátó politikájával kiüresítette az uniós külpolitikai főképviselő pozícióját.
A „stratégiai ébredés pillanata”
Emmanuel Macron francia elnök üdvözölte a helyzet rendeződését, de hangsúlyozta, hogy az EU éber marad. Emlékeztetett arra, hogy az Uniónak kemény kereskedelmi eszközei is vannak, amelyeket kész használni, ha a fenyegetések megismétlődnének. António Costa, az Európai Tanács elnöke kijelentette, hogy az EU megvédi tagállamait és vállalatait a nyomásgyakorlás minden formájával szemben. Diplomaták sora figyelmeztet az amerikai elnök kiszámíthatatlanságára, ami sürgetővé teszi Európa stratégiai önállóságát.
Ez a felismerés már a hagyományosan Amerika-párti országokat is elérte. Friedrich Merz német kancellár és Macron, az EU két legbefolyásosabb vezetője egyetértettek abban, hogy a blokk egy kemény, új valóságba csöppent. „Tudjuk, hogy független Európaként kell dolgoznunk” – nyilatkozta von der Leyen az ötórás csúcstalálkozó után. Még az olyan országok is, mint Észtország vagy Lengyelország, amelyek egzisztenciális kérdésként tekintenek az amerikai védelemre, nyitottabbá váltak az önállósodás gondolatára. Donald Tusk lengyel miniszterelnök például jelezte, hogy kész lenne bevetni az EU kényszerítő intézkedések elleni eszközét.
Egy Politico-nak nyilatkozó kelet-európai diplomata szerint ez a „Rubicon-pillanat” Európa számára. Úgy véli, ez egyfajta sokkterápia, és Európa már nem térhet vissza a korábbi kerékvágásba. Azt állítja, hogy az uniós vezetők „felismerték, hogy a válasznak nem csak egyszeri alkalomra kell szólnia, hanem az egész uniós megközelítést át kell hatnia”. Ez nemcsak az energiabiztonságról vagy a védelemről szól, hanem „mindenről, egyszerre”.
Körkép-vélemény:
Külön cikk témája lehetne, hogy Európa sokat akar, de keveset tud megvalósítani. Évekbe telik, mire érdemi katonai erőt épít ki, addig rá van szorulva az USA-ra. Gazdasági szempontból tönkre tette magát az oroszellenes szankciókkal, a kínaiakkal szembeni gazdasági lépésekkel. Azt gondolni, hogy ez a megtépázott EU képes egyszerre szembeszállni Oroszországgal, Kínával és az USA-val, önmagában is nevetséges.
Fegyverek és vámok árnyékában
A színfalak mögött azonban feszültség húzódik meg a siker kommunikációja körül. Bár von der Leyen a tárgyalási stratégiájának tulajdonította Trump meghátrálását, Mark Rutte NATO-főtitkár szerepét nem említette. Pedig Rutte volt az, aki alkut kötött Trumppal, amely valószínűleg rakétavédelmi rendszerek telepítését és erősebb sarkvidéki jelenlétet takar. Az Európai Bizottság mindeközben bejelentette, hogy átfogó beruházási csomagot készít elő Grönland számára. Az EU olyan védelmi képességekbe is fektetne, amelyek alkalmasak a sarkvidéki körülményekre, például európai jégtörők fejlesztésébe.
A gazdasági fronton Brüsszel továbbra is elkötelezett a kereskedelmi megállapodások mellett. A Tanács utasította a Bizottságot, hogy lépjen tovább a Mercosur-országokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmény ügyében, az Európai Parlament ellenállása dacára. Costa felszólította a Bizottságot, hogy éljen a Tanács döntésével, és kezdje meg a végrehajtást. Von der Leyen megerősítette: „Készen állunk, amikor ők is készen állnak”.
Leválás a kockázatos szövetségesről
A legérdekesebb fejlemény azonban az volt, hogy a kereskedelmi viták immár területi fenyegetéssé fajultak. Grönland annektálásának belengetését Brüsszelben tabudöntésként élték meg. Hirtelen nem a vámok mértéke volt a kérdés, hanem a kontinens területi integritása. Erre válaszul az uniós intézményekben már a „Bazooka” kifejezés keringett, amely a legkeményebb gazdasági fegyvert jelöli. Ez lehetővé tenné az amerikai cégek kizárását a közbeszerzésekből, vagy akár a Big Tech vállalatok elleni támadást is.
Bár ez a fegyver egyelőre nem került elő, a kockázatmentesítés, amelyet eddig Kínával kapcsolatban használtak, most már Amerikára is vonatkozik. Egy diplomata szerint legalább addig nem támaszkodhatnak Washingtonra, amíg Trump hivatalban van. Az üzenet világos: Európának saját kezébe kell vennie a sorsát, az ukrajnai helyzettől kezdve a versenyképességen át a stratégiáig.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA, kollázs: körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
