Január utolsó harmadára a Magyar Szövetség ismét szent semlegességet fogadott, de Beneš-ügyben továbbra is a progresszív PS-t tartja legközelebbi partnerének. Pedig a magyarországi választásokra gyakorolt hatása miatt logikus döntés lett volna Gubík László részéről félretenni kicsit a szivárványos kiszólásokat, tekintettel arra, hogy közelmúltbeli szereplése egy marketingrémálom volt a Fidesz számára. Az elmúlt hetekben ráadásul az is egyértelművé vált, hogy a Magyar Szövetség szimpatizánsai és a felvidéki magyar választók jelentős része (ha nem egyenesen a többség) szintúgy nem díjazta a progresszív oldallal való közösködést, még akkor sem, ha közben a kormánypártok lépéseit is elítélte.
Az sem mellékes, hogy a szlovák progresszív választók is elutasították Gubíkot és vele a pártját is. A PS egyértelmű jelzéseket kapott a választóitól, miszerint a Magyar Szövetség nem az a párt, amellyel növelni lehet az általuk „demokratikusnak” hívott ellenzék szimpatizánsait. A PS vette a lapot, és kihátrált a közös szereplésekből. Látszólag. Valójában jóval több folyik a háttérben, mint amit a PS és a Magyar Szövetség bevallanak a választóknak.
A minap Ódor Lajos buktatta le Gubík Lászlót, amikor egy interjúban elárulta, hogy az egész Beneš-ügy lényege az, hogy ha sikerül a Magyar Szövetséget átállítani az ellenzékhez, akkor az a kormánypártokat gyengíti. Úgy fogalmazott:
„A PS-szel most azt próbáljuk elérni, hogy a Magyar Szövetséggel aláírjunk akár egy olyan egyezményt is, amelyben vállaljuk, hogy amennyiben a PS kormányra kerül, akkor megpróbáljuk megoldani azokat a problémákat, amelyek a magyarlakta területeket is sújtják”.
mondta.
Az elképzelés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a PS szavazatokat akar elvinni a Magyar Szövetségtől. Ha lesz együttműködés a két párt között, akkor a nem konzervatív felvidéki magyar választó fel fogja tenni a kérdést, hogy mi értelme a bizonytalan Magyar Szövetségre szavazni, ha a PS ugyanazt hajlandó felvállalni. Ha nem lesz együttműködési szerződés, akkor pedig a magyar pártra rá fogja sütni a progresszív sajtó, hogy alkalmatlan a koalíciós együttműködésre.
A két párt közötti összhangot maga Gubík sem titkolja, aki Anka Žitná Teraz Takto című műsorában nyíltan elismerte, hogy a Beneš-dekrétumok kérdésében a PS a magyar párt partnere.
Meddig lehet folytatni a politikai könnyűvérűséget?
A magyar párt „stratégiája”, ha lehet ennek nevezni, azt mondja ki, hogy nem kötelezi el magát egyik oldal felé sem, hanem „ügyek mentén” azzal fog együttműködni, aki az adott kérdésben a magyar érdekekkel kompatibilis.
Az elképzeléssel nem az a baj, hogy az ilyen magatartást könnyűvérűségnek szokás nevezni, hanem az, hogy csak a választók megvezetését szolgálja.
A magyar párt a parlamenten kívül nem tud teljesíteni semmit, így nem kerül semmibe ez a stratégia, mert nem kerülhet sor számonkérésre. De ha esetleg bejut a parlamentbe, ott már nincs „ügyek mentén politizálás”. Akkor és ott már csak koalíciós szerződés van, amelybe bele van foglalva, hogy aki az ellenzékkel szavaz, az megsérti az alkut, és következményei lesznek. És az is bele lesz foglalva, hogy mi a külpolitikai irány (háború vagy béke), mi az ideológiai irány (transzgender-progresszivizmus vagy normalitás), amit a párt köteles támogatni.
Akkor miért tartja fenn a stratégiát? A semlegesség a kivárás politikája: az utolsó utáni percig leplezni a választó elől a valódi szándékot, hogy aztán egy bugári harmadik mondattal lepaktáljon akivel éppen tud.
Tudjuk, hogy korunk két nagy kérdésében (identitás és béke) mi a Magyar Szövetség álláspontja: nincs hivatalosan felvállalt álláspontja, rejtőzködik, mert tudja, hogy a válasz, amit leendő koalíciós partnereinek tartogat azonnal padlóra küldené egyébként sem túl izmos pártpreferenciáit.
Gubík László tavaly a Gombaszögi Nyári Táborban elmondta, hogy hogyan képzeli ezt a fajta működést: a magyar frakcióban a képviselők szabad kezet kapnak. Vagyis az a magyar, aki a Magyar Szövetségre szavaz, lehet, hogy a háborúpárti mandátumot juttat be a parlamentbe, holott ezt nem szeretné.
És mi lesz, ha a Smer ellenzékből kirukkolna (csak hogy megbontsa az elméleti progresszív kormányunk sorait) egy olyan javaslattal, ami a magyaroknak fontos? Például a kettős állampolgárság rendezésével. Akkor a Magyar Szövetség ügyek mentén szavazhat a Smerrel? Nem szavazhat, mert ez az ellenzék, pláne ilyen kérdésekben ezt nem fogja megengedni (az ellenzék soraiban ugyanúgy minden párt elutasítja az egyébként alkotmányellenes állampolgársági törvény rendezését).
„Felvidék”, Fidesz, PS – és a politikai túlélés kérdése: Anka Žitná 45 percben bontotta le Gubík László politikai DNS-ét
Ennek csak egy kimenetele lehet
A fenti példákból jól látható, hogy az ügyek mentén való politizálás emlegetése nem több gumicsontnál, politikai önigazolásnál. Azt hirdetik vele: „nem azért nincs véleményünk, mert belsőleg megosztottak és életképtelenek vagyunk, hanem azért, mert mi ellenállunk mindkét oldalnak”.
A megosztottság pedig ebben az értelemben azt jelenti, hogy a párt liberálisai inkább zátonyra viszik az egész pártot, mint hogy konzervatív agendával jussanak be a parlamentbe. Helyette inkább terelgetik a progresszív ellenzék felé. A párt feletti irányítás átvételéhez kevesen vannak, de az ellenzéki klubban a kisebbségben lévő liberális párttagok súlya felértékelődik és ők fújják majd a passzátszelet.
A liberális magyar választók szimpatizálnak ezzel a iránnyal, mert magában hordozza a PS-hez való igazodás lehetőségét. A konzervatív magyar választókat irritálja a Magyar Párt viselkedése, mert magában hordozza a PS-hez való igazodás lehetőségét.
Ha nem változik semmi, a Magyar Szövetség kiírja magát a történelemből. Márpedig semmi jelen annak, hogy bármi is változna. A liberális szavazóknak nem lesz elég liberális, a konzervatívoknak pedig nem lesz elég konzervatív. Így az előbbiek átszavaznak a PS-re, az utóbbiak pedig az új trendeket elnézve a Republikára és a Smerre – de inkább a Republikára.
Gubík László öszödi beszéde: Megtagadta a Fideszt, együttműködne Magyar Péterrel, kormányozna a PS-szel, az autonómia, Felvidék szavaknak nincs politikai jelentése a számára
Ne keverjük a semlegességet a realizmussal
Vannak olyanok, akik a magyar párt magatartását a realitások felismeréseként tálalják. Teszik ezt úgy, mintha az esetleges kudarc elkerülése önmagában is eredmény lenne. Ez az elgondolás még igaz is lehetne, ha a Magyar Szövetség parlamenti párt lenne a kiesés veszélye nélkül, tekintélyes koalíciós potenciállal. Csakhogy a párt nem parlamenti, esélytelen a bejutásra, és napról napra kisebb a koalíciós potenciálja.
Egy bejutni akaró parlamenten kívüli politikai képződménynek az lenne a logikus célja, hogy minél karakteresebben, minél hangosabban, a kornak és stratégiai céljainak megfelelő szókészlettel megmutassa magát és bizonyítsa, hogy neki identitása van. De a Magyar Szövetség nem ezt teszi.
Arra alapoz, hogy ő magyar és délszlovákiai, és ezért jobban képviseli az itt élőket, mint a többi párt. Csakhogy ezt a nyilatkozatain kívül semmivel sem tudja alátámasztani.
Az ellentmondás valójában alibizmus. Ha a jelenlegi parlamenten kívüli állapotból is kényelmesen el lehet tengődni, akkor a sok munkával és nagy kockázattal járó politikai első liga csak akkor vonzó alternatíva, ha azzal tényleg nagyot lehet szakítani. Nagyot szakítani viszont csak akkor lehet, ha a pártot nem kötik gúzsba a nemzetstratégiai elvárások. Vagyis csak akkor érdemes bejutni, ha nem kell felvállalni a magyar stratégiai kérdéseket sem (pl. családpolitika, agyelszívás, külpolitikai kihívások beszivárgó hatásai, kultúrharc, béke stb.).
Ezért olyan vonzó a magyar pártnak a progresszív ellenzék. Az ugyanis nem populista, hanem elitista. Nem a választói akaratot akarja teljesíteni, hanem mandátumot kér a saját elképzeléseihez. Pontosan úgy, ahogy azt a magyar párt teszi.
Éles helyzetben (választáskor) ez a taktika nem fog működni, mert nem elég hiteles, és a magyar választók már kezdenek biztonsági döntéseket hozni: nem szavaznak, vagy átszavaznak.
Ezt az ellenzék és a kormánypártok is tudják. Vagyis a választási kampány felpörgésével a Magyar Szövetséget nem fogják meghívni az asztalhoz – ő lesz az előétel.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
