„Bűn lenne nem emlékezni a magyarországi németek kitelepítéséről”

Bűn lenne nem beszélni a magyarországi németek második világháború utáni elüldözéséről – mondta Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára kedden Budapesten, a magyarországi németek nyolcvan évvel ezelőtt megkezdett kitelepítéséről szóló emlékkonferencián.

Soltész Miklós a Soha többé! címmel, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában megrendezett tanácskozáson azt mondta: ha a kutatók nem fedik fel, nem mondják el a szenvedők történteit, akkor arról – adott esetben – néhány év, évtized múlva senki nem beszél majd. „Ez bűn. Bűn azért, mert annak súlyos következménye lehet” – fogalmazott Soltész Miklós.

Az államtitkár azt mondta, hogy

a nyolcvan évvel ezelőtt kezdődő kitelepítés gyalázat, árulás, kicsinyes és cinikus bosszú volt.

Az elüldözött emberek ártatlanul szenvedtek, és évtizedekig kellett a történtekről hallgatni – mutatott rá Soltész Miklós, aki hangsúlyozta: mindez faji alapon történt, éppen azután, hogy lezárult a második világháború, a szörnyűséges náci Németország zsidóüldözése, kollektív bűnösnek mondták ki a németeket.

A Baltikumtól kezdve, Lengyelországon át, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Magyarország őslakos német nemzetiségi lakóit, mintegy 12 millió ártatlan embert ért a bosszú

– mondta az államtitkár.

Soltész Miklós felhívta a figyelmet, hogy mindez a békekötések után, az alapelvek teljes felrúgásával történt. A háborúk pusztításai és a szenvedések nem érnek véget a békekötésekkor sem, annak hullámai százezrek, milliók szenvedését, halálát okozzák – jegyezte meg.

Az államtitkár azzal zárta beszédét:

„Tanuljunk ebből. Soha többé!”

Hírdetés

Englenderné Hock Ibolya, az emlékkonferenciát szervező Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke arról beszélt, hogy fontos politikai céljuk a korrekt magyarországi emlékpolitika kialakítása. Szükségesnek nevezte a történelem „dogmamentes, semleges” feldolgozását, azt, hogy mennyire járultak hozzá a németek Magyarország fejlődéséhez.

Englenderné Hock Ibolya kiemelte: az a céljuk, hogy a többségi társadalom tagjai megismerjék történelmüket, és a számukra fontos kérdésekben „érzékenyítsék is őket”.

Az emlékkonferenciát szintén ebből a célból szervezték

– mutatott rá.

Freund Tamás, az MTA elnöke arról beszélt, hogy a tanácskozás a magyar történelem egy olyan periódusát tárgyalja, amelyről a magyarországi többségi társadalom kevés információval rendelkezik. A közoktatásban csak a rendszerváltoztatás utáni időszakban jelent meg a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt magyar állampolgárok sorsa és a magyarországi németek Németországba való elűzése – mutatott rá.

Az MTA-elnök emlékeztetett: az elüldözöttek zöme szorgalmas, szakmailag képzett föld- vagy kézműves volt, az ő ismereteik és tapasztalataik a második világháború utáni újjáépítés során „hiányoztak”. Kitért arra is, hogy a diszkriminatív politika következtében az itthon maradottak nagy számban adták fel identitásukat.

A nyolcvan évvel ezelőtti történésekről beszélnünk kell

– hangsúlyozta Freund Tamás.

Joschi Ament, a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségének elnöke azt mondta, hogy az elüldözés során körülbelül 220 ezer magyarországi német vesztette el a hazáját és körülbelül ugyanennyien maradtak Magyarországon.

A magyarországi kitelepítés embereket választott szét, de a német nemzetiségi közösséget nem tudta tönkretenni

– jelentette ki.

Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot a kitelepített német nemzetiségű embereket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.

MTI/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »