Idén négyszáz éves az első, máig fennmaradt teljes, nyomtatott magyar nyelvű katolikus Biblia, amelyet Káldi György jezsuita fordított le a latin Vulgatából. A Káldi-féle bibliafordítás a trentói zsinat utáni latin Vulgata-szöveget ültette át magyarra, és így több mint két évszázadon át meghatározta a magyar katolikus bibliaolvasást.
A magyar jezsuiták Káldi György munkája előtt tisztelegve videósorozatot készítenek a 400. évfordulóra, egy-egy részt emelve ki a Szentírásból, ezzel is bátorítva a Biblia olvasására. Az évforduló kapcsán jelent meg a jezsuita.hu-n Az első magyar katolikus Bibliára emlékezünk című írás is, melyben Gianone Péter – Feke György és Siptár Dániel közreműködésével – többek között a Káldi-féle bibliafordítás születésének körülményeit, máig tartó hatását vizsgálja. Az alábbiakban részleteket közlünk az összeállításból.
Káldi György jezsuita 1605. október 11-én kezdte Erdélyben a Biblia fordítását, és 1607. március 25-én fejezte be Olmützben. Első, „nyers” fordítását később többször is alaposan átjavította; kéziratát legalább kétszer egészen lemásolta és sűrű javításokkal látta el, mielőtt húsz évvel később nyomdába került.
Káldi fordítása a latin Vulgata szövegén alapul, amelyet Kr. u. a 4. század végén Szent Jeromos fordított héberből és görögből, illetve szerkesztett össze és dolgozott át különféle latin nyelvű szentírásszövegekből. Ezt tekintették az 1545–63 közötti, a katolikus megújulást elindító trentói zsinat után hivatalos, autentikus katolikus bibliai alapszövegnek.
A Trentói Zsinat döntése alapján Káldi számára magától értetődő volt, hogy a katolikus papok számára és a hitviták alátámasztása érdekében a Vulgata szövegét kell magyarra ültetni, ugyanakkor mint több nyelven beszélő, képzett jezsuita, eredeti nyelvű szövegeket és korábbi magyar fordításokat is használt. Gyorsan haladt; az Újszövetséget másfél hónap alatt magyarra ültette (…).
Káldi nyelvezetét már kortársai és az utókor is gördülékenynek, csiszoltnak tekintik. Szövege közel áll a kora újkori magyar nyelvű prózaírás stílusához, és a napjainkban is érthetőbb, mint más korabeli fordítások.
A Káldi-féle bibilafordítás 1626-ban jelent meg Bécsben, kétezer példányban. A teljes bőrkötéses kötet címe: Szent Biblia, mellyet az egész keresztyénségben bevött régi deák bötűből magyarra fordította a Jésus alatt vitézkedő tarsaságbéli nagyszombati Káldi György pap. Egy fennmaradt kéziratát a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik. Az első kiadás egyik példánya a magyar provincia rendtörténeti könyvtárában található.
A kiadás költségeihez nemcsak a szintén jezsuita Pázmány Péter esztergomi érsek, hanem a református erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor is hozzájárult. Bethlen egyrészt rugalmas egyházpolitikát folytatott, másrészt jól ismerte Káldit, aki többször közvetítő volt a fejedelem és a császári udvar között, annak ellenére, hogy ezt elöljárói nem helyeselték.
Káldi György
Nagyszombatban született 1572-ben. Rómában lépett be a jezsuita rendbe. Kezdetben Erdélyben szolgált, majd Bocskai felkelése miatt menekülnie kellett; hosszabb külföldi tartózkodása (…) során teológiai és biblikus felkészültsége továbbmélyült.
Káldi György portréja
(Adamszky András SJ a 20. század első felében készült festménye egy 19. századi portré alapján készült, amelynek szintén korábbi portré volt a forrása)
Hazatérése után lelkipásztor és hitszónok volt; szolgálata során nyilvánvalóvá vált számára, hogy a katolikus megújuláshoz elengedhetetlen egy teljes, megbízható magyar bibliafordítás.
A magyar nyelvű Szentírás mellett más, nagyhatású műveket is írt; prédikációi, valamint a tízparancsolatról szóló beszédgyűjteménye is megjelent.
A Káldival párhuzamosan fordító jezsuita
Szántó (Arator) István jezsuita szerzetes (született: Devecser, 1540 körül; meghalt: Olmütz, 1612) elöljárói kérésére a Vulgata magyar nyelvre fordításán dolgozott; 1574-től kezdve foglalkoztatta a Szentírás teljes magyarítása. Egyes kutatások szerint a Besztercebánya közelében fekvő Znióváralján készítette el bibliafordítását. A rendházat 1605-ben Bocskai hajdúi felégették. A hagyomány szerint a romok között veszett el Szántó mintegy harmincéves munkája; ugyanakkor nem egyértelmű, készen volt-e akkor már a fordítással.
A kutatók egy része úgy tartja, hogy a későbbi Káldi-biblia valójában Szántó fordításának másolata és átdolgozása. Ez megmagyarázná a gyors haladást. (…) Egy másik vélemény szerint Káldi önálló fordító volt, aki saját művének tekintette a szöveget, és nem volt birtokában Szántó bibliafordítása.
Az biztos, hogy a Káldi-biblia végleges formájáért a kortársak Káldit tekintették fordítónak; ezt Pázmány Péter is világossá tette. Káldi maga is több helyen sajátjának mondja a fordítást.
Trento és a Vulgata – egyházi háttér
A 16. század közepére a reformáció kihívásai és az egymástól eltérő latin bibliai szövegek sokasága sürgetővé tette a római katolikus egyház számára a bibliai alapszöveg tisztázását, és az anyanyelvű igehirdetéshez szükséges bibliafordítások elkészítését. A dél-tiroli Trento városában ülésező zsinat (Trentói, Trienti zsinat, avagy a Tridentinum) ebben a folyamatban hozott döntő fordulatot.
A Trentói Zsinat 1546-ban kimondta, hogy a latin Vulgata „autentikus”, vagyis a hitvitákban, prédikációkban és teológiai tanításban használható hiteles szöveg. A zsinat azt nem állította, hogy a Vulgata teljesen tévedhetetlen, azért választotta ezt a szöveget alapnak, mert hit és erkölcs dolgában nem tanít tévedésre. A zsinat ugyanakkor nem tiltotta az eredeti héber és görög szentírásszövegek használatát, ha azok rendelkezésre állnak.
A Szentírás magyar nyelvű közvetítése nem a reformációval kezdődött, hanem már középkori, döntően szerzetesi kezdeményezésekhez kötődik. A Káldi-biblia előtt is voltak magyar bibliafordítások, sokszor kéziratos formában. Töredékek máig fennmaradtak, a teljes fordítások azonban elvesztek.
A legrégebbi ismert, nem teljes magyar bibliafordítás az úgynevezett Huszita Biblia, amely három kódexben – a Bécsi (Révai), a Müncheni (Jászai) és az Apor-kódexben – maradt fent. A 15. század első feléből származó szöveg Rút, Judit, Eszter, a Makkabeusok, Dániel és a tizenkét kispróféta könyve, továbbá a négy evangélium és zsoltárok, himnuszok magyar fordítását tartalmazza. Nem lehet biztosan tudni, hogy további könyveket is lefordítottak-e, több mindenesetre nem maradt fenn. Sokáig úgy tartották, hogy a fordítás huszita szerzőkhöz, a Moldvába menekült Újlaki Bálinthoz és Pécsi Tamáshoz köthető. (…) a szövegekben nem fedezhetők fel egyértelmű huszita tanok, ezért több szakértő ferences vagy premontrei szerzetesi műhely munkájának tartja a bibliafordítást.
Az első név szerint ismert, bizonyíthatóan magyar bibliafordító Nyujtódi András székelyföldi ferences, aki húgának, Nyujtódi Judit klarissza nővérnek fordította le Judit könyvét.
Az első országosan elterjedt magyar bibliafordítás a Jordánszky-kódex, amely az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött, 194 levélből álló kéziratban maradt fenn. Az 1510-es években keletkezett fordítás az Újszövetség egészét és az Ószövetség több könyvét tartalmazza magyarul. (…) A fordító ismeretlen, vélhetően egy szerzetes. Munkája Budán, talán a margitszigeti domonkos apácák számára készült.
A pálos Báthory László egyes források tanúsága szerint az egész Bibliát lefordította, emellett sok szent életét is megírta magyarul. A budaszentlőrinci pálos kolostor remetéjeként, a Nagy-Hárs-hegy barlangjában húsz éven át dolgozott 1437–1457 között, böjtben és vezeklésben. Szentírásfordítása azonban nem maradt fent, csak egy pálos tartományfőnök 1525-ben összeállított krónikájából tudunk arról, hogy létezett.
Az első, máig fennmaradt teljes magyar Biblia a Károli-biblia, Károli Gáspár fordítása, amely 1590-ben jelent meg Vizsolyban. Károli és segítőtársai öt év alatt készítették el a fordítást; a költségeket református főurak – Mágócsy András, Mágócsy Gáspár, Ecseri Báthory István, Homonnai Drugeth István – fedezték, a nyomtatást Mantskovit Bálint készítette. A Károli-biblia a kor szintjén hű fordítás, de erősen ragaszkodik az eredeti szavakhoz, ami sokszor nehézkes, magyartalan fordulatokhoz vezet. Ugyanakkor sajátossága, hogy tartalmazza azokat a könyveket is, amelyeket a 16. századi protestáns bibliák többsége már elhagyott. Károli fordítása évszázadokon át meghatározta a magyar protestantizmus nyelvét és bibliaolvasási kultúráját, s a magyar irodalmi nyelv alakulására is nagy hatást gyakorolt.
(…) A 20. század második felében, különösen a II. Vatikáni Zsinat után, már az eredeti héber és görög szövegekre támaszkodó új katolikus fordítások kerültek előtérbe. A Szent István Társulatnál 1973-ban jelent meg a teljesen újrafordított Biblia, amelyet jegyzetekkel is elláttak. Mégis, a Káldi-bibliát, nyelvében megújítva, az eredeti szövegek és a Neovulgáta alapján javítva ma is sokan forgatják, a Szent Jeromos Bibliatársulat 1997-es kiadásában.
Az összeállítás teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: jezsuita.hu
Fotó: Pásztor Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
