2026. 01. 19.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek évtizedeken keresztül közös geopolitikai és gazdasági összhangban működtek együtt. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC – a szerk.) két alapítójának közös érdeke volt a regionális biztonság és a gazdaság stabilizálása. Szövetségük a 2011-es arab tavasznak nevezett felkeléshullám után vált egyre nyilvánvalóbbá, miután mindkét öböl menti monarchia különböző fegyveres csoportokat és mozgalmakat kezdett támogatni a térség konfliktusaiban.
Proxy háborúk Szírián át egészen Szomáliáig
A két öböl menti monarchia rivalizálása mára már több konfliktusövezetben is jelen van. Szíriától Szudánon, Szomálián és Jemenen át a Vörös-tenger térségéig Rijád és Abu-Dzabi egyre inkább szemben áll egymással. A konfliktusokban rivális erőket támogatnak és dominanciára törekednek, gyakran a regionális stabilitás rovására.
A szíriai háború kezdetén Rijád nemcsak anyagi támogatást biztosított a szélsőséges iszlamista csoportoknak, hanem fegyvereket és katonai tanácsadókat, hírszerző tiszteket is küldött a térségbe. Az Egyesült Arab Emírségek más utat választott, jóllehet megszakította diplomáciai kapcsolatát az Aszad vezette szír kormánnyal, de nem nyújtott támogatást szélsőséges szervezeteknek ellentétben Szaúd-Arábiával és Katarral akik Aszad rendszerének megdöntése céljából külön katonai központot hoztak létre.
Abu-Dzabi inkább a Damaszkusz által felfegyverzett kurd erőkkel a Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF) működött együtt, és igyekezett félreállítani a különböző iszlamista csoportokat többek között az al-Kaidából szerveződött Hajat Tahrír as-Sám (HTS)-t akinek vezetője Ahmed Huszejn es-Sár – mozgalmi nevén Abu Mohamed al-Dzsúláni – aki az Aszad-rendszer összeomlása után tavaly önhatalmúlag nevezte ki magát Szíria ideglenes elnökének.
Az emirátusi vezetés mindig is tartott a szélsőséges iszlám terjedésétől, és azon dolgozott, hogy háttérbe szorítsa a Muszlim Testvériség ideológiáját követő frakciók térnyerését.
Nem véletlen, miután a korábbi Szíriai Arab Hadsereg felszabadította az ország területének kétharmadát az iszlamista csoportoktól, Abu-Dzabi elsőként 2018-ban újranyitotta damaszkuszi nagykövetségét azzal a céllal, hogy rehabilitálja Bassár el-Aszad volt szíriai elnök kormányát.
A kőolajban gazdag monarchiák a szudáni polgárháborúban is az egymással szembenálló felek mögé sorakoztak fel. Rijád az Abd el-Fattáh el-Burhán tábornok vezette szudáni fegyveres erőket támogatja. Ezzel szemben az Egyesült Arab Emírségek a Mohamed Hamdán Daglo által irányított Gyorsreagálású Támogatói Erők (RSF) mellé állt. A félkatonai szervezet az iszlamista áramlatokkal való szembenállás miatt alakult még a kétezres évek elején.
2015-ben Omar el-Besír az akkori szudáni elnök az RSF tagjait Jemenbe küldte, ahol az alakulat Egyesült Arab Emírségek hadserege mellett harcolt a jemeni iszlamista csoportok ellen.
Szomáliában mindkét öböl menti állam rivális befolyási övezeteket alakított ki. Abu-Dzabi megerősítette jelenlétét Szomáliföldön és Puntföldön, míg Rijád megerősítette kapcsolatait a mogadishui szövetségi kormánnyal.
A verseny a vörös-tengeri kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, a stratégiailag fontos kikötők és a szigetek birtoklása miatt alakult ki.
A teljes írást itt olvashatják el.
Magyar Jelen
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
