Az alábbiakban Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára írását olvashatják az itthon talán kevéssé ismert Tota pulchra es, Maria (Egészen szép vagy, Mária!) kezdetű himnuszról.
E kijelentés akár Szent József vallomása is lehetne, jóllehet őt magát a Szentírás kimondottan egyszer sem idézi. Mint ahogyan kettőjük eljegyzésének ünnepét sem, melyet pszeudo-Máté apokrif írásából ismerhetünk, és amelyet a jámbor népi hagyomány – különösen régebben – egyes helyeken január 23-i dátummal tartott számon és ünnepelt.
Az „ünnep” alkalmából nemrégiben e szavak jutottak eszembe, mely valójában egy szeplőtelen fogantatás alkalmából használatos gregorián ének kezdete.
A vőlegénynek ezt a szerelmes felkiáltását kedvese felé az Énekek éneke 4,7-ben találhatjuk „Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt” formában, mellyel ez az antifóna a Názáreti Szüzet szólítja meg. Máriára szívesen alkalmaztak már az egyházatyák is ilyen és ehhez hasonló biblikus képeket, kifejezve érintetlenségének, bűntelenségének, „kegyelemmel teljes” mivoltának ragyogó, vonzó szépségét. Méltán, hiszen
A szóban forgó dicséret, mely bár Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepéhez köthető, valójában mindig aktuális. A Liturgikus népénektár a következő fordítást közli az antifónáról:
„Egészen szép vagy, Mária!
És az eredeti bűn foltja nincs terajtad!
Te, Jeruzsálem dicsősége!
Te, Izrael öröme!
Te, népünk tisztessége!
Te, a bűnösök pártfogója!
Ó, Mária!
Ó, legbölcsebb szűz, legkegyesebb anya!
Imádkozzál érettünk, légy a mi közbenjárónk Urunk Jézus Krisztusnál.”
Idehaza ez az antifóna egyelőre kevéssé ismert. Az igazat megvallva, akárhol megismertettem Isten népével – és nemcsak zeneértőkkel –, mindenütt hamar megkedvelték. Felelgetős szerkezete könnyen arra hív, hogy párban, vagy akár az éneklőket két részre osztva, a második „kórus” mintegy visszhangozza az első által énkelt sorokat, persze nem egy az egyben, hanem szövegében és/vagy dallamában már variánssal gazdagítva.
Ha a Szűzanya jegyeséhez hasonlóan mi magunk is mind inkább „igaz emberekként” tekintünk rá, annál inkább felismerjük a megváltás gyümölcseiben előre részesedő Istenszülő személyének szeplőtelen ragyogásában a kegyelem mesterművét, mely végső soron a Teremtő végtelen szépségét tükrözi ránk.
Fotó: Merényi Zita, Fábián Attila; portré: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
