Robert Fico (Smer) szlovák kormányfő szombaton találkozik Donald Trump amerikai elnökkel, hogy aláírja a szlovák-amerikai atomenergia-együttműködési megállapodást. Ez a paktum egy 15 milliárd eurós beruházásról szól, amely amerikai technológiájú atomerőműblokk-építését tartalmazza 1,2 gigawattos teljesítmény mellett. Az ellenzék bírál, Michal Šimečka, a PS elnöke „15 milliárd euróba kerülő közös fotózkodást” emleget a Trump-Fico találkozó kapcsán. A PS – mint mindig – most is képmutató politikát folytat.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Szlovákia valóban versenypályázat nélkül adja oda a projektet az amerikaiaknak. Bár konkrét cégeket még nem sorsoltak ki, egyértelmű, hogy csak egy lehetséges beszállító jöhet szóba: a Westinghouse.
Alternatíva objektív és politikai okokból sem nagyon van. Oroszország a jelenlegi körülmények között szóba sem jöhet. A dél-koreaiak azért estek ki, mert szabadalmi vitájuk van a Westinghouse-szal. Maradtak volna a franciák (EDR és Franatome), de az ő kapacitásaikat lekötik a saját atomerőműbővítésük.
A körülmények miatt és az átalakuló világrend szelei okán csak egyetlen partner jöhetett szóba: az USA.
Az ellenzék megkérdőjelezi a projektet
Az ellenzék természetesen ellenzi az egész eljárást, hiányolták a közvitát a projektről, a finanszírozási modellt és az átláthatóságot szintúgy. Ez mind olyan érvelés, ami időigényes folyamatokat helyezne előtérbe. Szerintük a paktumot Fico csak politikai célokra használja fel. Az SaS azt kritizálja, hogy a megállapodás nem is lesz kötelező érvényű. Az ellenzék azt is felrótta, hogy a kivitelező kiválasztása 2027-ben kezdődik, tehát a folyamat kezdete a következő kormány hatáskörébe tartozik majd – emiatt sem értik a sietséget.
Az egy dolog, hogy az ellenzék dolga a kritika, ez vitán felül áll. Mégis, visszatetszést keltő, hogy az elvileg szakmaiságot hirdető SaS azzal érvel, hogy a memorandum nem kötelező érvényű. Persze hogy nem az, a memorandumok politikai szándéknyilatkozatok, nem szerződések.
Szintén ellentomdásos, hogy egyszerre hiányolják a projekt becsült értékének tételes magyarázatát és a memorandum aláírásának gyorsaságát.
A legárulkodóbb azonban mégis az az ellenzéki érv, hogy Csehországban „egy hasonló projektet féláron végeznének” el. Ezen a ponton regényes összeesküvéseket lehetne szőni. Az ellenzék az egész folyamatot lelassítaná, amely egyetlen amerikai versenytársnak, a francia EDF-nek kedvezne, amelynek így lenne ideje bekapcsolódni a versenybe. A cseh példa belengetése pedig azért érdekes, mert Csehországban ténylegesen az EDF dolgozik egy bővítésen.
Ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék a francia érdekeket szolgálja ki – de azt igen, hogy az ellenzék narratívája a franciáknak kedvezne.
Se egyik, se másik?
Az ellenzék kritikája, mint az átláthatóság megkövetelése és a közvita elindítása teljesen jogosak. Az érvelésük két dolog miatt fut zátonyra. Az egyik az a lehetetlen állapot, amibe az EU manőverezte magát. Erőltetett menetben száműzte az orosz energiahordozókat és akadályoz minden olyan technológiai bővítést, ami az oroszokhoz köthető (pl. Paks vesszőfutása). Most pedig a szlovák ellenzék azt a hatást kelti, hogy az amerikaiakkal sem szabad üzletelni ezen a téren. És itt megbicsaklik a logika. Mert az egész uniós energiapolitika „diverzifikációnak” indult, de végül az orosz függőségből még nagyobb amerikai függőség lett. A történtek után a legtöbb ember számára egyértelmű, hogy ha hirtelen sem az egyik, sem a másik beszállító nem jó, ott valami nincs rendben. Ficot az oroszokkal kollaborációval vádolta eddig az ellenzék – most az amerikaiakkal való együttműködést róják fel neki. A logikai törés pedig rontja az ellenzék alapesetben jogos érvelését.
A legfontosabb összefüggés azonban az, hogy nem a Fico-kormányok, hanem Zuzana Čaputová volt államfő és a Heger- és Ódor-kabinetek hozták kiváltságos helyzetbe az amerikaiakat a szlovákiai energiapiacon az elmúlt négy évben. Mindez az orosz-ukrán háború és európai szankciós politika közvetlen következménye volt.
Az orosz-ukrán háború kitörése után nem sokkal Richard Sulík (egykori SaS) gazdasági miniszter 2022 februárjában és márciusában elkezdett nagy mennyiségű orosz fűtőanyagot felhalmozni és importálni Szlovákiába. Várható volt ugyanis, hogy hamarosan megszakadnak az ellátási láncok Oroszország felől a légtérzár, a háború és a várható uniós szankciós lépések miatt. Ez be is következett.
A progresszívek tárták szélesre a kapukat a Westinghouse előtt
A bevásárlás után elindult az orosz energiahordozók elleni politikai döntések sora, amelyet a lakosságnak meg kell indokolni, lévén, hogy drágább vagy bizonytalanabb alternatívák álltak csak rendelkezésre.
Zuzana Čaputová akkor szlovák államfő 2022 márciusában több interjúban is beszélt arról, hogy a lakosságnak nem kell aggódnia az orosz energiahordozókról való teljes leválástól. Mivelhogy van alternatíva. A nukleáris fűtőelemek terén ez az alternatíva szerinte a Westinghouse.
Čaputová államfő a progresszív PS mai napig legerősebb politikai szereplője, annak ellenére, hogy hivatali ideje lejárta után (2024) nem aktív politikus. A PS alelnökeként indult 2019-ben az elnökségért, és mindvégig szorosan követte a progresszív politikai agendát – egy országban, ahol a lakosság nagy-nagy többsége konzervatív beállítottságú.
Čaputová tehát már 2022-ben tudatosan alapozta meg az amerikai nukleáris vállalat pozícióját. A PS-nek tehát nem Ficot kellene kritizálnia, hanem elsősorban Čaputovát. De erre aligha kerül sor, mert a történet itt nem ér véget.
A háború második évében, a Heger-kabinet idején Szlovákia elkezdte előkészíteni az orosz nukleáris fűtőelemekről való teljes leállást. A Szlovák Villamosművek új tendert írt ki az akkor működő öt atomerőműblokk ellátására (2 apátszentmihályi, három mohi blokk). Ezt a tendert a Westinghouse nyerte meg. A dolog érdekessége – ami egyébként jellemző az európai energia-kiszorítósdira -, hogy az USA saját uránellátásának nagy részét is az oroszoktól vásárolja – így a szlovákiai blokkokba nagy eséllyel kerülhet amerikai címkével orosz fűtőelem.
Az említett közbeszerzési eljárás következményeként megszülető szerződést pedig Ódor Lajos miniszterelnöksége idején írta alá a Szlovák Villamosművek. Ódor Lajos ma a PS politikusa, gazdasági szakértője, EP-képviselője, akit 2023-ban Zuzana Čaputová emelt miniszterelnökké, miután sikerült teljesen lemorzsolni Eduard Heger válságból válságba bukdácsoló kormányát.
A fenti összefüggések elég szemléletesen jelzik, hogy senki, még Robert Fico sem tett annyit azért, hogy az amerikai nukleáris technológia megvesse a lábát Szlovákiában, mint a Progresívne Slovensko. A PS kritikája a mostani atompaktum kapcsán felesleges – és hiteltelen…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
