Nyéki Balázs: Próbálunk a világ előtt járni egy lépéssel Lencsés Zoltán2026. 01. 14., sze – 12:34
Az FTC Telekom férfi-vízilabdacsapata 2024 után 2025-ben is négy címet szerzett. Az év edzőjének választott, BL-, Szuperkupa- és Magyar Kupa-győztes, magyar bajnok Nyéki Balázst a Nemzeti Sport Gála után kérdeztük.
Amikor kihirdették az egyes kategóriák legjobb három jelöltjét, eszébe jutott, hogy idén sikerülhet önnek és a csapatának is, ami tavaly nem?
Nem azzal foglalkoztunk, hogy tavaly nem nyertünk, de úgy éreztem, hogy a játékosokat motiválta ez év közben is. Nagyon szerettek volna ők lenni a legjobb csapat. Örülök, hogy így lett, egyértelműen úgy érzem, hogy jó döntést hoztak a szavazók. Az külön öröm, hogy én lehetek az év edzője. Ezt köszönöm a játékosaimnak, nélkülük ez nem sikerült volna. Büszke vagyok a játékosaimra, mert nagyon nagy munkát tettek bele évközben, hogy elérjük a céljainkat.
Edzőként kell külön foglalkozni azzal, hogy egy már mindent megnyert csapat számára megtalálja az újabb motivációt?
El szoktam mondani, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert olyan játékosokkal dolgozhatok, ahol ezzel szinte nem is nagyon kell foglalkoznom. Bár a megbeszélések nagyon sokszor valamilyen motivációs mondatokkal zárulnak, inkább a mérkőzésen belüli motiváció megkeresése a fontos. Alapvetően az edzésekre is nagyon motiváltan jönnek le és ezért is tudnak ilyen sikeresek lenni. Bízom benne, hogy ez idén is így lesz, de semmi jelét nem látom annak, hogy ez változott volna.
Az ön szívéhez melyik siker áll a legközelebb?
Azt gondolom, hogy a Bajnokok Ligája a csúcs. De a 2025-ös Szuperkupa is mindenképpen plusz élmény volt, hiszen itthon, fantasztikus körülmények között, remek körítés közepette nyertük meg a Pro Recco ellen. Ez egy külön értéket ad ennek a trófeának, de a BL a csúcs a csapatsportágakon belül. Nagyon örülök, hogy azt sikerült megszereznünk, arra vagyok a legbüszkébb.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek
A Ferencváros kapcsán az utóbbi években rendre felmerül, hogy sok újítással próbálkoznak. Például különböző méréseket végeznek, hogy jobb teljesítményre legyenek képesek a játékosok. Ki lehet valahogy fejezni azt, hogy ennek mennyi része van a sikerekben?
Szerintem ezek az egy-egy százalékok számítanak az éles helyzetekben a legtöbbet. Nyilván az alap struktúra és az abban elvárt munka nélkül ez nem működhet, de azok a nüansznyi dolgok, amiket egy ki-ki meccsen, egy döntőben hozzá lehet tenni, így is hozzá kell. Minden csapat próbál fejlődni, próbálnak fölénk kerekedni és csak akkor tudunk sikeresek maradni, ha mindig valami újítást beleviszünk és mi is próbálunk jobbak lenni.
Meg lehet osztani annyi kulisszatitkot erről, hogy a technikai újítások milyen gyakran kerülnek elő a szakmai stáb asztalánál?
Minden edzés után érkeznek a különböző adatok, napi szinten foglalkozunk vele. Kidolgoztunk egy rendszert, analitikusokkal dolgozunk együtt, van hozzá egy saját alkalmazásunk. Ebbe nagyon sok energiát fektettünk bele az elmúlt években, és próbáljuk ezt olyan szintre hozni, hogy mindig a világ előtt járjunk egy picivel. Azt gondolom, hogy ez így is van most, ezt az előnyünket kell megtartani.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Márton Luana 2023-ban robbant be a köztudatba (a tekvandóval együtt), a tavaly nyújtott teljesítményéért, két világbajnoki címéért pedig már az év női sportolója-díjat is megkapta. A 19 éves, spanyolországi születésű sportoló csillogó szemekkel nyilatkozott a gála után az Új Szónak is.
Milyen érzésekkel érkezett a gálára, amelyen a testvére, Viviana is ott volt a top háromban?
Azzal jöttem az Operába, hogy élvezzem ezt a napot. Másodszor lehettem itt, és megint nagyon örültem neki. Úgy pedig, hogy Vivivel mindketten jelöltek voltunk, még inkább. Nagyon jó volt.
Nehezebb volt úgy versenyezni tavaly, hogy most már a (sport)közvélemény is várta öntől az újabb jó eredményeket?
Én mindig, minden helyzetben arra gondolok, hogy haladjak rendesen az utamon és élvezzem azt. Ez a munkám, ami azzal jár, hogy valamikor nyerek, valamikor veszítek. De a legfontosabb az, hogy megyek tovább nyugodtan. Élvezem a pillanatot, és mindig 100%-osan elvégzem a dolgom. Ha ezt így csinálom, igazából még mindig jó eredmények sülnek ki belőle.
Ikertestvérével nemcsak a kinézetükkel tévesztik meg a környezetüket, hanem a súlycsoportok közötti mozgásukkal is, 2025-ben például a 67 kilósoknál lett világbajnok, ahol Viviana olimpiai aranyérmes volt 2024-ben.
Sokan kérdezik, mi lesz, ha találkozunk, de mi mindig figyelünk arra, hogy két különböző súlycsoportban versenyezzünk, függetlenül attól, hogy változtatunk. Úgyhogy ha valamelyikben elkerülik az egyikünket, a másik súlycsoportban ott a másikunk. Nem tudnak menekülni előlünk!
És mi a fő szempont az aktuális súlycsoport kiválasztásakor?
Alapvetően a natúr testsúlyunkat nézzük. Aztán figyeljük, hol lehet több lehetőségünk és pár más apróságot is. Ahol a legjobb, oda megyünk.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a budapesti Operában voltunk részesei a 68. Év sportolója-gálának. Aludtunk rá egyet, mielőtt összefoglaltuk volna a benyomásainkat.
Hóban-fagyban is kitartanak
A megszokott januári időpont ugyan mindig azzal jár, hogy a vörös szőnyeget hősugárzók övezik a Magyar Állami Operaház előtt, de ennyire havas-jeges-fagyos körülmények már rég nem voltak a díjátadó napján, mint idén. Lefogadtuk volna, hogy ezúttal nem találkozunk az autogramvadászok lelkes csoportjával, csak meg-megálló járókelőkkel.
Ehhez képest ugyanúgy ott szobroztak a patinás épület kordonjainál, és várták kedvenceiket. Igazán azonban akkor képedtünk el, amikor 45 perccel (!) a műsor vége után, jóval 23 óra után is ott láttunk egy kisebb csoportot. Egyik kezükben kisebb-nagyobb mappa, másik kezükben toll, topogtak, dideregtek, de kitartottak – nem véletlenül suhant át egy elismerő félmosoly Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökének arcán, amikor távozásakor ő is megállt néhány aláírásra és szelfire.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek Élőben a távolból
Általában visszaveti egy ilyen gála fényét, ha a díjazottak nem vehetik át személyesen a trófeákat. Pozsonyban ezt nem egyszer megtapasztaltuk, a futball-légiósok vagy a tengerentúli hokisok szinte sosem tudtak színpadra lépni és Petra Vlhová programjába sem nagyon fért bele sosem egy szezon közbeni hazaugrás az Év Sportolójára. (Sőt, volt, aki – Peter Sagan – gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy ignorálja az újságírói ankét ünnepélyes eredményhirdetését.)
Magyarországon a leggyakrabban érintett sportágak (úszás, kajak-kenu, vívás stb.) jellege miatt ilyen problémával nem igazán szembesültek. Ezúttal viszont az Év férfi sportolója, a címét megvédő Kós Hubert nem lehetett ott a gálán – edzője, Bob Bowman nem engedte el –, és az Év csapatának választott ferencvárosi vízilabdázók legtöbb ásza is hiányzott az épp zajló belgrádi Eb miatt. Az élő videós bejelentkezéseik azonban kifejezetten jót tettek a műsor dramaturgiájának, Kós és Vogel Soma is frappánsan, jókedvűen köszönte meg a szavazatokat, humorosan, mégis tisztelettudóan nyilatkoztak.
Kínos pillanatok
S ha már a programnál tartunk: az élő adás varázsa mindig magában hordozza a bakik lehetőségét, de ezúttal (is) valahogy túl sok volt belőlük. Befuccsolt kisvideó, rosszkor indított bejátszás, a színpadra időnként besétáló főrendező vagy a közreműködők néha már-már erőszakos „pozícióba állítása” nem emelte az est fényét.
A műsorvezetői páros – a gála ugyancsak visszatérő fájó pontja – teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor inkább felolvasást tartottak a kezükben tartott lapokról, még a legegyszerűbb közlendőknél is, ha pedig „fejből” beszéltek, igen gyakran belebakiztak a mondandójukba. Míg az M4 riporterének, B. Németh Péternek azért testhez álló feladat volt egy-egy miniinterjú készítése, a színész Gubik Petra érezhetően idegenül mozgott a szerepében, szinte kiabálta a neveket.
Volt a megnyitóbeszédnek is egy olyan része, amely kisebb sóhajokat, de legalábbis vegyes érzelmeket váltott ki a nézőtéren: Szöllőssi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke zárásként megemlítette, hogy a hasonlóan jó sporteredményekhez a jövőben is stabilitásra, folytonosságra és – külön kihangsúlyozva – békére van szükség, majd váratlanul még köszöntötte a gálára a legtöbb sportolót delegáló Ferencváros elnökét, Kubatov Gábort, akit „igazgatóként” aposztrofált, ami az érintett pártpolitikai funkciója…
Felemelő pillanatok
A közelgő parlamenti választásra, politikára utaló mondatokat szerencsére gyorsan elhomályosította egy frappáns kiszólása („Na szia, Medárd!”), amikor az egyik páholyban ülő srácra vetült a reflektorfény (ő volt az a 4 éves fiú, aki cukorbeteg édesanyja rosszullétekor ezzel a beköszönéssel felhívta a mentőket, s akinek bátor – és nem utolsósorban életet mentő – tette bejárta a médiát).
Az első komoly tapsot aztán még sok követte, az életműdíjjal kitüntetett Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős vastapsáig bezárólag. A díjazottak őszinte boldogságát, a sport iránti alázatukat ismét felemelő volt látni, a parasportolókat pedig legszívesebben megölelgette volna az ember, mert ők mindig egész közösségüknek igyekeznek juttatni a dicsfényből.
Jó volt a bajnokok bajnokainak társaságában lenni.
Az Év sportolója-díj megnyerése után mivel kell „kiengesztelnie” a testvérét?
Mi már kedden utazunk is vissza Madridba, de egy közös vacsora biztosan belefér majd az időnkbe.
Mennyire szoros a programja, milyen lesz a 2026-os éve?
A legfontosabb az áprilisi Európa-bajnokság lesz, utána pedig a Grand Prix-versenyek következnek, ezek számítanak be a ranglistába.
Utoljára 1987-ben győzött tekvandós az újságírói ankéton Engrich Marianna személyében. Tapasztalja a saját bőrén, hogy most újra visszajött a köztudatba a sportág Magyarországon?
Igen. Az olimpia előtt a tekvandó nem volt túl ismert, de aztán Vivi megnyerte az olimpiát. Az emberek látták a tévében, rákerestek interneten a közvetítésekre, és megismerték a sportágat. Jó lesz a jövő! (nevet)
És mit üzenne egy kisiskolásnak, aki meglátja a tévében, és elhatározza, hogy sikeres tekvandós akar lenni?
Azt mondanám neki, a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál, élvezze az oda vezető utat, és edzzen százszázalékosan mindig. De tényleg mindig. Úgy biztosan el fogja érni, amit akar.
Próbálják már másolni a Ferencvárost, az önök módszereit?
A külföldi csapatoknál nagyon tisztelnek minket és látják, hogy ilyenekkel foglalkozunk. Azt, hogy mennyire tudják ezt lemásolni… Nyilván próbálkoznak, de ha van egy kialakított rendszerünk, azt egyik pillanatról a másikra nehéz átvenni. Azt lehet megtenni, hogy egy-egy dolgot elcsennek, amit észrevesznek akár egy edzésen, mérkőzésen vagy kiszúrnak a videókon. Abból tanulnak és próbálnak újítani. Néha ez sikerül, néha nem. Ez mindenkinek egy hosszabb út, nekünk is sok munkaóránk van benne.
Miközben mi beszélgetünk, zajlik a férfiak Európa-bajnoksága, amelyben új rendszerben küzdenek a négy közé kerülésért a válogatottak. Mennyire lehet kedvező ez a szisztéma a magyar válogatott számára?
Az első meccsek után ezt nehéz megmondani, alakulhat jól és rosszul is. A mai eredmények után, ahol például a spanyolok kikaptak a szerbektől, előfordulhat az is, hogy ez nekünk nem lesz kedvező és nem jutunk be a legjobb négybe. Ez benne van egy ilyen lebonyolítási rendszerben. Hosszabb távon dől majd el, ha ez marad a rendszer, hogy hányszor jöttünk ki belőle jól, hányszor rosszul. Alapvetően az új rendszer nekem tetszik, de nem tudom, hogy a magyar válogatott mennyire lesz sikeres benne.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
