A tau (t, T) a héber ábécé utolsó betűje. Egészen az Ószövetségtől kezdve használták szimbolikus jelentéssel is; már Ezekiel próféta is beszél róla könyvében: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak…” (Ez 9,4)
Ez az a jel, amellyel ha megjelölik Izrael szegényeinek homlokát, megmenti őket a pusztulástól. Ugyanezzel az értelemmel és jelentéssel szerepel a Jelenések könyvében is (Jel 7,2–3). A tau tehát a megváltás jele. Külső jele a keresztény élet újdonságának, amelyet benső módon a Szentlélek pecsétje jelöl meg számunkra, amelyet keresztségünk napján kaptunk ajándékul (Ef 1,13). A keresztények már nagyon korán átvették a taut, két okból is. A héber ábécé utolsó betűjeként az utolsó nap próféciája is volt, és ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a görög ábécé ómega (Ω) betűje, amint azt a Jelenések könyvében olvashatjuk: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.” (Jel 21,6); „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22,13) A keresztények azonban mindenekelőtt azért vették át a Taut, mert formája arra a keresztre emlékeztette őket, amelyen Krisztus feláldozta magát a világ üdvösségéért.
A tau és Szent Ferenc
Szent Ferenc egész életével Krisztusról beszél, az Atya végső és végleges Szaváról az emberiség számára; és mivel a tau hasonlít a keresztre, rendkívül kedves volt számára ez a jel: kiváltságos helyet foglalt el életében és tetteiben. Celanói Tamás szerint „Szent Ferenc ugyanis ezzel a betűvel szokta megjelölni leveleit, ha szükségből vagy szeretetből írt valakinek” (CÉCs [Szent Ferenc csodái] 159); Szent Bonaventura pedig így ír a Legenda minorban: Ferenc „ezzel kezdte meg cselekedeteit”. Sőt: a falakra, az ajtókra és a cellák ajtófélfáira is felrajzolta.
Azt, hogy Szent Ferenc a taut előszeretettel rajzolta fel a falakra, a régészeti kutatások is megerősítik: a Rieti-völgyben található Fonte Colombó-i remeteség Szent Mária Magdolna-kápolnájának helyreállítása során az egyik falon egy vörössel festett tau jelet találtak, amelyet a 15. században fedtek le festéssel. A rajzot magának Szent Ferencnek tulajdonítják.
A Ferences Forrásokból (Szent Bonaventura: Legenda minor)
Egy testvér, név szerint Pacifikusz, érdemesnek bizonyult arra, hogy Ferenc homlokán egy nagy tau jelet lásson, amely a színárnyalatok sokfélesége miatt feltűnő volt, és csodálatosan széppé és díszessé tette az arcát. Ugyanis tudni kell, hogy Isten embere tisztelte ezt a jelet, és nagyon ragaszkodott hozzá; gyakran ajánlotta beszéd közben; ezzel kezdte meg cselekedeteit, és saját kezűleg írta oda azoknak a céduláknak az aljára, amelyeket szeretetből küldött el, mintha egész törekvése – ahogy Ezekiel próféta mondja (Ez 9,1–6) – az volna, hogy „Tau jelet rajzoljon azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és sírnak”, miközben ő maga is őszintén Krisztushoz tér.
A megváltás jele
Szent Ferenc és a tau kapcsolata figyelemre méltó jelenség volt egy olyan korban, amikor a katar, illetve a neomanicheus eretnek irányzatok magától a kereszt jelétől is irtóztak, mivel méltatlannak tartották azt Isten megváltó művéhez.
Ezért nevezték Ferencet olykor „a hatodik pecsét angyalának”: ez az az angyal, aki a Jelenések könyvében magán viseli az élő Isten pecsétjét, és megjelöli vele a kiválasztottak homlokát. Szent Bonaventura pedig így szólt Ferencről annak halála után: küldetése jegyében „sírásra és jajgatásra, (…) a sóhajtozók és szenvedők homlokának Tauval való megjelölésére hívott”. (LM Prol [Legenda maior, Bevezetés] 2) Nem feledkezhetünk meg arról az áldásról sem, amelyet Ferenc írt Leó testvérnek, s amelyet ma Assisiben, a Szent Ferenc-bazilika alsó templomában kialakított ereklyekápolnában őriznek. A tau függőleges szára, amelyet Ferenc saját kezével rajzolt, áthalad Leó testvér nevének betűin. Mintha csak személyesen akarta volna elárasztani őt a kereszt megváltó erejével.
A tau lelkisége
Szent Ferenc számára a tau az egyetemes megváltás jelképe volt. „Szent kereszted által megváltottad a világot”: így zárul az az imádság, amelyet Ferenc és testvérei minden alkalommal elimádkoztak, amikor csak megláttak egy keresztet vagy annak képét.
A tau számára a küldetés és a másokért végzett szolgálat követelménye is, emlékeztet arra, hogy maga az Úr egészen a halálig szolgánkká lett. Végül pedig a tau Ferenc számára Isten jóságának és szeretetének jele, ezért a „tökéletes öröm” forrása.
A tau számunkra napjainkban
Napjainkban Szent Ferenc számtalan barátja – világiak és szerzetesek egyaránt – viseli a taut mint a ferences családhoz vagy ferences lelkiséghez tartozásuk megkülönböztető jelét. Ez a kereszt a keresztény élet iránti elköteleződés „pecsétjévé” válik, és szüntelenül emlékeztet Krisztus győzelmére a rossz és a halál fölött.
Az ellentmondás jele a remény jelévé vált, a földi életünk végéig tartó hűség tanúságtételévé.
Forrás és fotó: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
