Fagyoskodó rajongók, kiabáló műsorvezető és Medárd, a sztár – ilyen volt az Év sportolója-gála Orosky Tamás2026. 01. 13., k – 12:55 Budapest |
Hétfő este a budapesti Operában voltunk részesei a 68. Év sportolója-gálának. Aludtunk rá egyet, mielőtt összefoglaltuk volna a benyomásainkat.
Hóban-fagyban is kitartanak
A megszokott januári időpont ugyan mindig azzal jár, hogy a vörös szőnyeget hősugárzók övezik a Magyar Állami Operaház előtt, de ennyire havas-jeges-fagyos körülmények már rég nem voltak a díjátadó napján, mint idén. Lefogadtuk volna, hogy ezúttal nem találkozunk az autogramvadászok lelkes csoportjával, csak meg-megálló járókelőkkel.
Ehhez képest ugyanúgy ott szobroztak a patinás épület kordonjainál, és várták kedvenceiket. Igazán azonban akkor képedtünk el, amikor 45 perccel (!) a műsor vége után, jóval 23 óra után is ott láttunk egy kisebb csoportot. Egyik kezükben kisebb-nagyobb mappa, másik kezükben toll, topogtak, dideregtek, de kitartottak – nem véletlenül suhant át egy elismerő félmosoly Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökének arcán, amikor távozásakor ő is megállt néhány aláírásra és szelfire.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek Élőben a távolból
Általában visszaveti egy ilyen gála fényét, ha a díjazottak nem vehetik át személyesen a trófeákat. Pozsonyban ezt nem egyszer megtapasztaltuk, a futball-légiósok vagy a tengerentúli hokisok szinte sosem tudtak színpadra lépni és Petra Vlhová programjába sem nagyon fért bele sosem egy szezon közbeni hazaugrás az Év Sportolójára. (Sőt, volt, aki – Peter Sagan – gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy ignorálja az újságírói ankét ünnepélyes eredményhirdetését.)
Magyarországon a leggyakrabban érintett sportágak (úszás, kajak-kenu, vívás stb.) jellege miatt ilyen problémával nem igazán szembesültek. Ezúttal viszont az Év férfi sportolója, a címét megvédő Kós Hubert nem lehetett ott a gálán – edzője, Bob Bowman nem engedte el –, és az Év csapatának választott ferencvárosi vízilabdázók legtöbb ásza is hiányzott az épp zajló belgrádi Eb miatt. Az élő videós bejelentkezéseik azonban kifejezetten jót tettek a műsor dramaturgiájának, Kós és Vogel Soma is frappánsan, jókedvűen köszönte meg a szavazatokat, humorosan, mégis tisztelettudóan nyilatkoztak.
Kínos pillanatok
S ha már a programnál tartunk: az élő adás varázsa mindig magában hordozza a bakik lehetőségét, de ezúttal (is) valahogy túl sok volt belőlük. Befuccsolt kisvideó, rosszkor indított bejátszás, a színpadra időnként besétáló főrendező vagy a közreműködők néha már-már erőszakos „pozícióba állítása” nem emelte az est fényét.
A műsorvezetői páros – a gála ugyancsak visszatérő fájó pontja – teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor inkább felolvasást tartottak a kezükben tartott lapokról, még a legegyszerűbb közlendőknél is, ha pedig „fejből” beszéltek, igen gyakran belebakiztak a mondandójukba. Míg az M4 riporterének, B. Németh Péternek azért testhez álló feladat volt egy-egy miniinterjú készítése, a színész Gubik Petra érezhetően idegenül mozgott a szerepében, szinte kiabálta a neveket.
Volt a megnyitóbeszédnek is egy olyan része, amely kisebb sóhajokat, de legalábbis vegyes érzelmeket váltott ki a nézőtéren: Szöllőssi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke zárásként megemlítette, hogy a hasonlóan jó sporteredményekhez a jövőben is stabilitásra, folytonosságra és – külön kihangsúlyozva – békére van szükség, majd váratlanul még köszöntötte a gálára a legtöbb sportolót delegáló Ferencváros elnökét, Kubatov Gábort, akit „igazgatóként” aposztrofált, ami az érintett pártpolitikai funkciója…
Felemelő pillanatok
A közelgő parlamenti választásra, politikára utaló mondatokat szerencsére gyorsan elhomályosította egy frappáns kiszólása („Na szia, Medárd!”), amikor az egyik páholyban ülő srácra vetült a reflektorfény (ő volt az a 4 éves fiú, aki cukorbeteg édesanyja rosszullétekor ezzel a beköszönéssel felhívta a mentőket, s akinek bátor – és nem utolsósorban életet mentő – tette bejárta a médiát).
Az első komoly tapsot aztán még sok követte, az életműdíjjal kitüntetett Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős vastapsáig bezárólag. A díjazottak őszinte boldogságát, a sport iránti alázatukat ismét felemelő volt látni, a parasportolókat pedig legszívesebben megölelgette volna az ember, mert ők mindig egész közösségüknek igyekeznek juttatni a dicsfényből.
Jó volt a bajnokok bajnokainak társaságában lenni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
