Dunda György
Kezdjük a sort Kirilo Budanovval, az elnöki hivatal új vezetőjével. Egyesek szerint az a tény, hogy a katonai hírszerzés főnöke vette át Andrij Jermak megüresedett posztját, arra utalhat, hogy Kijevben egy elhúzódó háborúra próbálnak berendezkedni. Fiatal kora ellenére – a napokban töltötte be a negyvenet – Budanov rendkívül népszerű, Valerij Zaluzsnij mellett leggyakrabban őt emlegetik Volodimir Zelenszkij lehetséges utódjaként. Új posztja azonban könnyen megtépázhatja eddig felépített tekintélyét. Az elnöki irodák korábbi vezetői nem igazán tudtak politikai karriert felépíteni, többségük botrányok közepette, megtépázva távozott posztjáról, gondoljunk csak Jermak lelépésének körülményeire. Amennyiben Budanov is egyfajta politikai villámhárító szerepre kényszerül Zelenszkij közvetlen közelében, aligha számolhat komolyabb politikai babérokra a folytatásban. Lehet, hogy kinevezésével egyeseknek éppen ez volt a céljuk.
Úgy hírlik, amerikai nyomásra került az elnöki iroda élére. Ne feledjük, állandó tagja volt a béketárgyalói küldöttségeknek, elévülhetetlen érdemei vannak a két fél közötti fogolycserékben. Amennyiben mégis eredményre vezetnének a diplomáciai erőfeszítések, s ebben neki jelentős szerep jutna, abban az esetben viszont lépéselőnybe kerülhet vélt politikai riválisaival szemben, és egy esetleges választáson egész jó lapokkal indulhatna. Az ukrán nép ugyanis – minden más állítással ellentétben – leginkább a békére vágyik, s aki ezt képes lehet előmozdítani, az busás haszonra számíthat a későbbiekben. Budanov sztorijának végkimenetele tehát a start pozíciójában még erősen kétesélyes!
Ennél is összetettebb az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) élén történt változás. Vaszil Maljuk eddigi titkosszolgálati főnök elsőre hallani sem akart menesztéséről, s bár felsorjáztak mellette fajsúlyos katonai, politikai és közéleti szereplők, mégis beadta a derekát és megírta felmondólevelét, amivel nagyot könnyített Zelenszkij helyzetén, akinek így nem kellett a „népharaggal” szemben felmentenie őt. Ideiglenesen Jevhen Hmara, az Alfa speciális egység parancsnoka került a hivatal élére, de első helyettesként a Jermak emberének tartott Olekszandr Poklad kezében futnak majd össze igazából a szálak.
Vaszil Maljuk már a háború kitörése után, 2022 nyarán került az SZBU vezetői székébe, miután elődjének, Jurij Bakanovnak gyanús orosz érdekeltségei miatt sürgősen távoznia kellett. Maljuknak nagyon sok érdemet tulajdonítanak, regnálása alatt a hivatal eredeti szerepén túlnőve gyakorlatilag „leuralta” az ukrán politikumot és a véleményformáló közéleti szegmenst. Egyrészt megtisztította az orosz szálaktól az ukrán titkosszolgálat berkeit, másrészt számos sikeres és hatékony támadást intézett az oroszok ellen. Hivatalának tulajdonítják a Pókháló titkosszolgálati műveletet, amikor orosz területről indított drónrajjal több orosz légibázist ért váratlan támadás, aminek következtében az ellenséges erők nem kevés stratégiai bombázót veszítettek. Az oroszországi energetikai célpontok elleni támadások megszervezése szintén a katonai bravúrok kategóriájába sorolhatók, mint ahogyan a Kercsi híd elleni robbantások vagy a Sea Baby tengeri drónok kifejlesztése, amivel kényelmetlen helyzetbe sodorta a Krímen állomásoztatott orosz fekete-tengeri hadiflottát, a rizikófaktor miatt át is kellett annak egy részét csoportosítaniuk. Az már egy egészen másik kérdés, hogy a sikeres ukrán támadásokra rendszerint érkező orosz válaszlépések mekkora kárt okoztak az ukrajnai energetikai infrastruktúrában, amit elsősorban az itteni háztartások, a békés lakosság szenved meg…
Adódik a kérdés: ha egyszer Maljuk ennyire sikeres volt a titkosszolgálat élén, mi szükség volt az eltávolítására? Itt sokan megint csak Jermakot sejtik a háttérben. Az a hír járja, hogy az államfő jobbkeze csúnyán berágott Maljukra, amiért az nem tudta és az idő előrehaladtával már nem is akarta sikerre vinni a korrupcióellenes hatóságok ellen még a nyáron elkezdett belső háborút, ami végső soron azt eredményezte, hogy az NABU és az SZAP által kirobbantott Mindics-féle korrupciós botrány elsodorta az elnök szűk bizalmasainak nagy részét, az élén éppen Jermakkal. Most érkezhetett el a bosszú ideje, és ezért van különös jelentősége a már említett Poklad személyének, mint ahogyan az elnöki irodában ugyanez a helyzet a Budanov nyakára hozott első helyettessel, Andrij Kiszlicja korábbi külügyminiszter-helyettessel, aki szintúgy megkérdőjelezhetetlenül Jermak kreálmánya.
Érdekes és tanulságos, nemde?!
Dunda György
Fotó: Kárpáti Igaz Szó
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
