Harmadik alkalommal telt meg zenével és énekszóval a hidaskürti Szent Kereszt felmagasztalása templom, ahol január 11-én, vasárnap tartották meg a már hagyománnyá váló újévi koncertet. A hideg, zord időjárás ellenére a templom padsorai megteltek, ami ismét igazolta: a közösség igényli az ilyen lélekemelő alkalmakat.
A koncert főszervezője és karnagya Jalsovszky Mónika, aki immár harmadik éve áll a rendezvény élén. Mint fogalmazott, tudatos cél volt, hogy minden évben új színt vigyenek a műsorba. „Úgy érzem, harmadik alkalommal is sikerült valami újdonságot belecsempészni ebbe a koncertbe, mert az emberek mindig várnak valami újat. Nem szabad beletespedni ugyanabba – még akkor sem, ha az az ‘ugyanaz’ mindig szép” – fogalmazott.
Az est egyik meghatározó szereplője Nagy István orgonaművész volt, aki az év első magyarországi – illetve felvidéki – koncertjeinek egyikét adta Hidaskürtön. Tolmácsolásában a karácsonyi időszakhoz illeszkedő, mégis koncertszerű orgonaművek szólaltak meg, kihasználva a templom kiváló akusztikáját és történelmi hangszerének adottságait. Az orgonaművész kiemelte: minden új templom és hangszer egyszerre jelent kihívást és inspirációt.
A koncerten több kórus is közreműködött, köztük a negyedi Napsugár Énekkar, az Ifjúsági Egyházi Énekkar, valamint a Hidaskürti Női Éneklőcsoport, amelynek vezetését szintén Jalsovszky Mónika látja el. A közös éneklés, a többszólamú kórusművek és az orgonaszó együtt valóban imádsággá formálta a zenét.
A szólisták sorában Anda Dávid is fellépett, aki Ave Maria-feldolgozásokkal és karácsonyi énekekkel járult hozzá az ünnepi hangulathoz. Az est műsora tudatosan építkezett: a kórusművek, az orgonadarabok és a szólóénekek egymást erősítve vezették végig a hallgatóságot az elcsendesedéstől az ujjongó hálaadásig.
A koncert végén Szlávik Antal plébános áldással zárta az alkalmat, megköszönve mindazok szolgálatát, akik fellépőként vagy szervezőként hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
A harmadik hidaskürti újévi koncert ismét bebizonyította: a zene nem csupán kulturális esemény, hanem közösségformáló erő is. Egy olyan találkozási pont, ahol az év elején – a mindennapok rohanása előtt – helye van a figyelemnek, a hálaadásnak és a közös énekszónak.
SZE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
