Ilyenkor, január 12-e táján, szeretettel emlékezek Fábián Ferencre, Feri bácsira, akit volt szerencsém ismerni, s aki már együtt van bajtársaival az égi hazában. Feri bácsi 1920. január 25-én született Szőgyénben.
2013-ban, 94 éves korában több ízben meglátogattam őt, ekkor mesélt a doni pokolban megélt emlékeiről. A Magyar Királyi hadsereg 2. honvéd gyalogezredének katonája volt, és 1942 áprilisában vitték ki a Szovjetunióba.
Az előrenyomulás időszakáról is mesélt, a partizánok folyamatos támadásiról, majd a Don partján hat hónapig tartó frontról, az érzékeny veszteségekről, melyek a magyar gyalogezredet érintették.
„Arhangelszkoje, Jablocsnoje falukban tízes sírokba temették a magyar honvédeket, több falumbeli is ilyen közös sírban nyugszik” – mondta.
Tisztelgés az öreg honvédnek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Feri bácsi, a Don partján töltött nehéz hónapokról, a -30-40 fokos hidegben megélt végtelen gyaloglásról, a Dontól Lengyelországig gyalogva megtett 1500 kilométerről, majd a gyógyulásról és szerencsés hazatérésről Bokor Klára Elrabolt évek című könyvében számol be részletesen.
Idős korában már kizárólag a Donnál megélt történésekről gondolkodott.
94 éves korában, rendkívüli szellemi frissességét talán éppen ennek köszönhette. Elmondta, hogy minden nap pontosan visszaidézi, hogy akkor éppen hol voltak, mit csináltak, naponta, óránként, újra és újra megélte a múltnak ezt az időszakát. Előtte volt az orosz térkép, amelyen újra végig kísérte az ott töltött napokat, órákat, perceket. Hadtörténeti könyvek sokasága volt az asztalon, melyeket olvasott, tanulmányozott. Mellette az imakönyv és a rózsafüzér.
Feri bácsi emlékezik (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Még egy szép emlékem van, melyet az öreg honvéddel, Feri bácsival éltem meg. 2013. május végén, a szőgyéni Hősök napi megemlékezésen jelen voltak a Magyar Királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred Hagyományőrző Egyesület katonai hagyományőrzői. Közülük három résztvevővel ellátogattunk Feri bácsihoz. Ők: Böhm Martin őrmester, Dr. Vizi László szakaszvezető és Rangel István honvéd voltak. Elkísért bennünket még Leboc Szabolcs, szőgyéni katonai hagyományőrző, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrző csapat tagja.
A koraesti órákba, a megemlékezések és a szentmise után, minden bejelentkezés nélkül toppantam be Feri bácsihoz. Meglepően vidám fogadtatásban részesültem, s amikor elmondtam, hogy kiket hoztam látogatóba, az öreg honvéd felvillanyozódva lépett ki az ajtó elé.
A három honvédruhás hagyományőrző tisztelgett az idős honvédnek.
Feri bácsi szemüvege bepárásodott, szinte megrendülve fogadta vendégeit. Majd olyan rövid beszélgetés vette kezdetét, ami visszavitte őket a háborús évekbe, Komáromtól egészen a Don-kanyarig. Annál is inkább, mert a hagyományőrzők édesapjai is megjárták a II. világháború poklát.
Volt szerencsém ismerni Feri bácsit (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Feri bácsi a rövid együttlét után az utcaajtóig kísért bennünket, és többszörösen, meghatódva köszönte a látogatást. Feri bácsi még a találkozás évében, október 14-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Szeretettel emlékezek rá, ezen a szomorú évfordulón, amikor 83 évvel ezelőtta Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg súlyos támadásnak volt kitéve a Don folyónál a Vörös Hadsereg részéről, ami szinte teljes megsemmisülését okozta. 1943. január 12-én indult a katasztrófa, amelyet Magyarország egyik legsúlyosabb hadtörténeti eseményeként tartanak számon.
Szerencsés embernek mondta magát Fábián Ferenc, aki egyike volt azoknak, akik kikerültek a doni pokolból. Élete utolsó éveit szerető családja gondoskodásában, buzgó imádkozással és a bajtársaira való emlékezéssel töltötte.
A II. világháború áldozatainak emlékműve Szőgyénben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
195 szőgyéni áldozat neve van felvésve a II. világháborúban elesett hősök emlékművén, akik idegen földben nyugszanak. Több mint százan a fronton, vagy hadifogságban vesztették életüket.
1994-ben, az emlékmű felavatásakor néhány marék doni földet szórtak szét az emlékmű talpazatánál, melyet egy hozzátartozó hozott a harcok helyszínéről, onnan, ahol apáink alusszák örök álmukat.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
