Nem láttam magyar médiában erről hírt, pedig fontos esemény zajlott a 2014 óta zajló jemeni polgárháborúban.
A múlt héten kimondta megszűnését a dél-jemeni szeparatisták fő szervezete, az – angol rövidítéssel – STC nevű szervezet, mely még 2017-ben alakult Dél-Jemen visszaállítása céljából.
A háttértörténete az eseményeknek nagyjából a következő.
Dél-Jemen egészen 1967-ig brit gyarmat volt, Észak-Jemen pedig 1918-ig Törökország része. Mindig a déli rész volt a gazdagabb terület. Dél-Jemen arról is híres, hogy itt 1969-1988 között kommunizmus volt: a világ egyetlen kommunista arab állama volt.
A gazdagság relatív persze. Valójában ma Jemen van az utolsó helyen életszínvonalban az arab országok között, rosszabbul áll, mint az afrikai arab államok, ráadásul ez ott helyben nagyon látszik, hiszen a két szomszédos állam – Omán és Szaúd-Arábia – kifejezett jóléti állam. Az eltérés Jemen és Omán között nagyobb, mint mondjuk Európában a legszegényebbek és leggazdagabbak – pl. Moldova és Luxemburg – között.
1988-ban a két ország – Észak- és Dél-Jemen – elhatározza az egyesülést, ami meg is történt 1990-ben. Hamarosan azonban kiderült: súlyos ellentétek vannak.
Az első polgárháború 1994-ben tör ki, amikor a déliek egy része vissza akarta állítani a független Dél-Jement, miután a volt északiak domináns szerepre tettek szert az egységes államban. A környező arab államok a délieket támogatták, a távolabbi arab államok pedig az egységpártiakat, a nyugat is az utóbbiak mellett állt ki. Az egységpártiak győztek.
2004-ben megjelenik egy új konfliktus, vallási alapon. A Jemen lakosságának harmadát kitevő siíták autonómiát követeltek. A siíták szinte teljes egészében a volt Észak-Jemen területén élnek.
2014-ben tör ki – az „arab tavasz” keretein belül – a második polgárháború, mely máig folytatódik. A siíta felkelők mára szinte egész Észak-Jement megszerezték, fő támogatójuk a jemeni siíta lakosság, valamint a helyi arab nacionalisták nagyobb része, nemzetközileg pedig Irán. Ellenük harcol egyrészt a nemzetközileg elismert egységpárti kormány, másrészt a déli szeparatisták. 2025-re a lakosság kb. 60 %-a élt a siíta felkelők irányítása alatt, 20-20 % pedig a déliek és az egységpárti kormány alatt.
Az USA az egységkormány mögött van, de Trump óta a segítség csak közvetett, Amerika mára csak Szaúd-Arábián keresztül van jelen. Amerika érdeke tulajdonképpen csak, hogy ne Irán győzzön.
Eddig tehát a helyzet az volt, hogy a siíta felkelők aktívan harcolnak mind a déliek, mind az egységkormány ellen. A déliek és az egységkormány egymással ugyan ellenségesek, de nem folytattak egymás ellen aktív harcot, s mindketten közben jó viszonyban álltak Szaúd-Arábiával.
Fontos nemzetközi esemény 2023-ben, hogy – kínai közvetítéssel – Irán és Szaúd-Arábia kibékültek, azaz normalizálták kapcsolatukat, így egyik se akar már a másik ellen nyíltan fellépni, így Jemenben sem.
Közben, Amerika hátra vonulásával párhuzamosan előjöttek a helyi ellentétek: az Arab Emirátusok a déli szeparatisták mellé álltak, fegyveresen is támogatva őket.
Ez 2025 végén a helyzet megváltozott: a déli szeparatisták úgy érezték, itt az idő a cselekvésre, teljes háborút indítottak az egységkormány ellen. Szaúd-Arábia ekkor közvetlenül is beavatkozott, fegyveresen harcolt a dél-jemeniek ellen, közben sikeresen rákényszerítette az Arab Emirátusokat, hagyják abba helyi embereik támogatását. A szaúdi beavatkozás oda vezetett, hogy január 9-re az STC feloszlatta magát, miután minden területüket elvesztették, az az egységkormány hatalma alá került. Az Emirátusok csak annyit léptek, hogy Szomáliföldön keresztül kimenekítették az STC vezérét, aki ma már Abu Dhabiban él.
Most tehát az a helyzet, hogy 2 fő erő maradt: az egységkormány szaúdi támogatással és a siíta terület, melyet a huti nevű siíta törzs ellenőriz.
Valószínűleg Szaúd-Arábia nem fog közvetlenül háborúzni a hutik ellen, ez ugyanis teljesen tönkre tenné normalizálódott viszonyát Iránnal, s annyit az egész nem ér meg nekik. Marad tehát a rendezetlen állapot: a volt Észak-Jemen szinte teljesen a hutik területe, míg szinte egész Dél-Jemen az egységkormányé.
Amerikai szempontból ez az eredmény rendkívül kellemetlen, hiszen őket itt egyedül az érdekelte, hogy Irán veszítsen, miközben pont ez nem következett be. S közben Amerika követte el az eredeti hibát, mely miatt eleve lehetségessé vált ilyen erős iráni befolyás – az „arab tavasz” amerikai tervnek indult ugyanis.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
