A selmecbányai Szentháromság teret több százéves palota és polgárház szegélyezi. Többségükben napjainkban intézmények, galériák, valamint vendéglátóhelyek találhatók. A Szentháromság-szobor szomszédságában találjuk az idén négyszáz éves Limpacher-palotát. Az épület jól példázza a dicső múlt és a modern kor harmonikus ötvözetét.
A kétszintes impozáns palota reneszánsz stílusban épült kisebb épületek összekapcsolásával a 17. század első negyedében. A bejáratnál ma is látható e korból származó felirat.
A Limpacher-palota karácsonyi fényben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kamaragróf építette
Az épület tulajdonosa és építtetője Johan Gottfried Limpacher kamaragróf, korának kiemelkedő bányatulajdonosa. Az épület ma látható formáját 1625 és 1627 közötti átépítésnek köszönheti. A palota földszintje és első emelete dongaboltozatos. A ház felső szárnyában cölöpökön álló galéria található.
A Limpacher-palota (b.) a Szentháromság téren (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A portálok és ablakkeretek reneszánsz stílusúak. Az egyetlen külső díszítés a reneszánsz portál, amelyen a Limpacher és a Reuter család címerei láthatók.
Az épületet éppen a Limpacher és Reuter családok között köttetett házasság időpontjára fejezték be, amiről a portálé fölé helyezett egyesített címer tanúskodik 1650-ből.
A kétemeletes ház homlokzatán az ablakokat erőteljesen díszítették geometriai motívummal, felső füles keretezéssel és megduplázott vízszintes tetőzéssel. A kapu díszítésében növényi dekoráció uralkodik. A ház mindkét sarkán eredetileg gyémántrusztika volt. A belső tér keresztboltozatát díszített konzolok tartják. Az emelet fűtésére reneszánsz kandalló szolgált. Hátul egy kis udvart alakítottak ki loggiával, amelyet gyámkövekre és oszlopocskákra helyeztek.
A palota előtti terasz a nyári időszakban (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az évszázadok viszontagságai ellenére a mai napig jól látható a történelmi pince, a régi eredeti kapuzat, valamint a mára már befedett belső udvar.
Holokauszt-emlékjel
Az évszázadok során számtalan tulajdonosa volt az épületnek. A második világégés előtti időkben a neves selmecbányai ügyvéd, Hegedűs Gyula lakta a palotát feleségével, a balassagyarmati születésű Winter Ilonával. A palotát Tnadlich Ignác orvostól vásárolták meg. Az épület egyes helyiségeit bérbe adták. Az üzlethelyiségek mellett az emeleten a bányaváros diákjai részére kollégiumot hoztak létre.
A bejárat feletti címer (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Hegedűs Gyula 1939-ben hunyt el, zsidó származású feleségét deportálták, 1945-ben koncentrációs táborban hunyt el.
2024 augusztusában emléktáblát avattak a palota utolsó tulajdonosainak.
Erről ITT számoltunk be.
A második világégést követően többek között lányiskola és vállalat működött benne. Majd a bányászati levéltárnak adott otthont a szebb napokat is átélt impozáns palota.
A palota egyik beltere (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A múlt és jelen harmonikus egysége
Napjainkban a földszinten neves étterem működik.
A több száz éves falak, az eredeti romos dizájn, a stílusos udvar és pince, valamint a Szentháromság-szobor közelsége páratlan miliőt kölcsönöz a helynek.
Az emeleti részen a 21. század technikai vívmányok segítségével kialakított kiállítás vonzza a látogatókat. Egy igazi időutazást kínál a RuinBar és az emeleti tárlat felkeresésre.
Történelmi mementó a palota alsó szintjén (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A történelmi városközpont rengeteg látnivalót kínál Selmecbányán. Elég ha a tér szegletében álló Alexandriai Szent Katalin-templomra, avagy a mellette lévő városházára gondolunk, a már említett Szentháromság-szobrot is megtekinthetjük, s a téren leljük a Július Kollár Galériát csodás alkotásaival. Az óvár,a Klopacska és az Leányvár (újvár) pedig alig pár lépésre található a Limpacher-palotától.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »


