XIV. Leó pápa január 9-én, pénteken a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület hagyományos újévi fogadásán kiemelte, hogy „a háború újra divatba jött”, és hogy a békét egyre inkább az erő által, mint az igazságosság útján keresik. Erőteljes felhívást intézett hozzájuk és a nemzetközi közösséghez, hogy újítsák meg az alázat, a párbeszéd és a multilateralizmus iránti elkötelezettségüket.
Leó pápa arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi együttélés alapjait folyamatosan aláássák, mivel a párbeszéden alapuló diplomácia utat enged az erő és az elrettentés logikájának. „Teljesen aláásták a második világháború után felállított elvet, amely megtiltotta a nemzeteknek, hogy erőt alkalmazva megsértsék mások határait” – mutatott rá a pápa. Nyomatékosította, hogy ez a gondolkodásmód súlyosan veszélyezteti magát a jogállamiságot.
Erős pápai mondatok a világ állapotáról
A pápa és a Szentszékhez akkreditált nagykövetek éves találkozója a Vatikán diplomáciai naptárának egyik legjelentősebb pillanata. Gyakran a „világ állapotáról” szóló beszédként emlegetik a pápák e megnyilatkozásait, amelyek a nemzetközi élet erkölcsi olvasatát adják. Nem az érdekeket nézi, hanem a lelkiismeretet szólítja meg ilyenkor a mindenkori szentatya, az új év kezdetén a felelősségvállalásra, az önmérsékletre és a megújulásra buzdítva.
XIV. Leó pápa ezt az alkalmat „új élménynek” nevezte, mert csak néhány hónappal ezelőtt kapott meghívást arra, hogy „terelje Krisztus nyáját”. A beszéd egyben azt az erkölcsi horizontot is felvázolta, amely szerint a Szentszék a diplomáciát értelmezi: ezt a találkozás türelmes munkája, a sebezhetőek védelme és az igazságban gyökerező béke iránti elkötelezettség jellemzi.
Sajnálatos visszatérés a „fegyverek általi békéhez”
XIV. Leó pápa sajnálatát fejezte ki, hogy
– állapította meg, figyelmeztetve, hogy a békét egyre inkább „fegyverekkel keresik, feltételként a saját uralom érvényesítéséhez”. Ez a mentalitás „súlyosan veszélyezteti a jogállamiságot, amely minden békés polgári együttélés alapja”.
Pontosan ez a torzulás vezette az emberiséget katasztrófához a huszadik században. Megjegyezte, hogy ebből a tragédiából született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyet nyolcvan évvel ezelőtt alapítottak a többoldalú együttműködés központjaként „a béke megőrzése, az alapvető emberi jogok védelme és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében”.
A humanitárius jognak mindig elsőbbséget kell élveznie
A jog alapelveiről XIV. Leó pápa áttért a háború konkrét költségeire – különösen véve azt, amikor a civilek válnak célponttá, és amikor az alapvető infrastruktúra pusztul el. „Szeretném kiváltképpen felhívni a figyelmet a nemzetközi humanitárius jog fontosságára” – mondta a pápa a diplomatákhoz intézett beszédében. Ennek a betartása nem függhet „pusztán a körülményektől és a katonai vagy stratégiai érdekektől”. A humanitárius jog inkább „az államok által tett kötelezettségvállalás”, és „mindig elsőbbséget kell élveznie a hadviselő felek ambícióival szemben”. A Szentatya hangsúlyozta, hogy a „kórházak, az energiainfrastruktúra, az otthonok és a mindennapi élethez elengedhetetlen helyek” elleni támadások súlyos jogsértésnek minősülnek. Megerősítette, hogy a Szentszék elítéli a „civilek bármilyen katonai műveletekbe való bevonását”.
Felhívás a békére világszerte
XIV. Leó pápa az általa felvázolt erkölcsi keretet alkalmazta aztán a világ különböző pontjain zajló konkrét válságokra. Beszélt az ukrajnai háborúról és a civilek szenvedéséről, megismételtem, hogy sürgető szükség van az azonnali tűzszünetre, és párbeszédre szólított fel, „amelyet a békéhez vezető utak őszinte keresése motivál”. Felszólította a nemzetközi közösséget, hogy ne ingadozzon, és megerősítette, hogy
A Szentfölddel kapcsolatban megjegyezte, hogy az októberben bejelentett fegyverszünet ellenére a civilek továbbra is „súlyos humanitárius válsággal” küzdenek. Megerősítette, hogy figyelmet kell fordítani olyan kezdeményezésekre, amelyek biztosítják a gázai palesztinoknak „a tartós béke és igazságosság jövőjét”. Megismételte, hogy továbbra is a kétállami megoldás az intézményes perspektíva mind a palesztinok, mind az izraeliek törekvéseinek kielégítésére. Sajnálatát fejezte ki, hogy fokozódik az erőszak a palesztin civilek ellen Ciszjordániában is, akiknek „joguk van békében élni a saját földjükön”.
XIV. Leó pápa aggodalmát fejezte ki a Karib-tengeren és az amerikai csendes-óceáni partvidéken fokozódó feszültségek miatt, és megismételte felhívását a békés politikai megoldásokra. A venezuelai válságról is beszélt a legutóbbi fejlemények fényében, a nép akaratának tiszteletben tartására, valamint az emberi és polgári jogok védelmére szólítva fel. Két, tavaly októberben szentté avatott venezuelai – José Gregorio Hernández és Carmen Rendiles nővér – tanúságtételét említette inspirációként egy „igazságosságon, igazságon, szabadságon és testvériségen” alapuló társadalom felépítéséhez.
Szólt a haiti erőszakról és instabilitásról is, konkrét nemzetközi támogatást kérve; hasonlóképpen rámutatott az afrikai Nagy-tavak régiójára; Szudánra és Dél-Szudánra; a kelet-ázsiai feszültségekre; valamint Mianmar humanitárius válságára, amelyet a tavaly márciusi földrengés tovább súlyosbított, és „békére és befogadó párbeszédre”, valamint a humanitárius segélyekhez való hozzáférés biztosítására szólított fel.
A nukleáris kockázat és a mesterséges intelligencia etikus irányítása
XIV. Leó pápa szerint e válságok gyökerében az a makacs meggyőződés rejlik, hogy a béke csak erővel és elrettentéssel lehetséges.
Rámutatott a nukleáris fegyverzetek ellenőrzésének sürgősségére, megjegyezve, hogy februárban lejár az új START-szerződés, és óva intett a fegyverkezési versenyhez való visszatéréstől, amely egyre kifinomultabb fegyverekkel történne, beleértve a mesterséges intelligencia által formált fegyvereket is.
– szögezte le.
Migránsok, fogvatartottak és a szentévi lelkület
A pápa az emberi méltóság védelmét kiterjesztette a migránsokra és a foglyokra is – két olyan csoportra, amelyeknek tagjait gyakran problémaként, nem pedig személyekként kezelik.
– világított rá. Nem minden migráció választott döntés. Kifejtette, hogy sokan erőszak, üldöztetés, konfliktusok, sőt az éghajlatváltozás hatásai elől menekülnek. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) létrejöttének hetvenötödik évfordulója alkalmából a pápa figyelmeztetett, hogy a bűnözés és az emberkereskedelem elleni erőfeszítések nem válhatnak ürüggyé „a migránsok és menekültek méltóságának aláásására”.
Szólt a fogvatartottakról is, hangsúlyozva, hogy „soha nem lehet őket az elkövetett bűncselekményeikre redukálni”. Megköszönte azoknak a kormányoknak, amelyek válaszoltak Ferenc pápa szentévi felhívására, hogy a kegyelem gesztusait gyakorolják, és
Leó pápa hangsúlyozta, hogy ez mindenekelőtt magában foglalja a halálbüntetés eltörlését, amelyet a pápa olyan intézkedésnek nevezett, amely „elpusztítja a megbocsátás és a megújulás minden reményét”. Nem feledkezett meg a sok országban politikai okokból fogva tartott foglyokról sem.
A nyelv egyre inkább fegyverré válik
A pápa beszédének egy másik témája a nyelvre vonatkozó figyelmeztetés volt: gyengülésére, manipulálására és a károkozás eszközévé válására. „A szavak jelentésének újrafelfedezése talán korunk egyik legfőbb kihívása”, mert amikor a szavak elveszítik a valósággal való kapcsolatukat, maga a valóság vitathatóvá és végső soron közölhetetlenné válik. XIV. Leó emlékezett arra, hogyan ír le Szent Ágoston két embert, akik kénytelenek együtt maradni közös nyelv nélkül: „buta állatok… könnyebben megértik egymást, mint ez a két ember” – írja Ágoston; sőt, „egy ember könnyebben beszélgetne a kutyájával, mint egy idegennel!” A pápa azonban arra figyelmeztetett, hogy a szemantikai kétértelműség ma nem pusztán véletlenszerű. „A nyelv egyre inkább fegyverré válik, amellyel meg lehet téveszteni, vagy meg lehet ütni és meg lehet sérteni az ellenfeleket” – mutatott rá a pápa. Arra buzdított, hogy
Leó pápa rávilágított egy paradoxonra: a nyelv effajta gyengítését gyakran megvédik „a szólásszabadság nevében”, mégis „közelebbről megvizsgálva az ellenkezője igaz”, mert a szabadságot pontosan akkor védik, ha a nyelv az igazságban gyökerezik. „Fájdalmas látni, hogy különösen Nyugaton milyen gyorsan zsugorodik a valódi szólásszabadság tere” – állapította meg a pápa.
Lelkiismereti szabadság és vallásszabadság
Ezután a pápa a mai társadalmakban egyre inkább fenyegetett jogokra tért át: a lelkiismereti szabadságra és a vallásszabadságra. A lelkiismereti alapú szolgálatmegtagadást a Szentatya a méltóság védelmezésének tekinti és védelmébe vette. Kiemelte, hogy „a lelkiismereti alapú szolgálatmegtagadás nem lázadás, hanem az önmagunkhoz való hűség cselekedete”. Ez tükrözi azt az igazságot, hogy
A pápa szerint a vallásszabadság is veszélyben van. XVI. Benedeket idézve „az első emberi jogként” emlékezett rá. Rámutatott, hogy
A Szentszék a keresztények teljeskörű tiszteletben tartását kéri, és „ugyanezt minden más vallási közösségnek”. A Nostra aetate zsinati dokumentum hatvanadik évfordulóján megismételte „az antiszemitizmus minden formájának kategorikus elutasítását”, és hangsúlyozta a zsidó–keresztény párbeszéd és a mélyebb közös gyökerek jelentőségét.
Hozzátette,
magas vagy szélsőséges mértékű diszkriminációval és erőszakkal párosul. Emlékeztetett a bangladesi, a Száhel-övezeti és a nigériai erőszak áldozataira, valamint a damaszkuszi Szent Illés plébánián tavaly júniusban elkövetett terrortámadásban meghalt emberekre, továbbá a mozambiki Cabo Delgado-i dzsihadista erőszak áldozataira. Rámutatott a keresztények elleni finomabb diszkriminációra is, még a többségi keresztény társadalmakban is, beleértve Európát és az amerikai földrészt, ahol a keresztényeket korlátozhatják az evangélium hirdetésében – különösen akkor, ha „a leggyengébbek, a meg nem születettek, a menekültek és a migránsok méltóságát védik, vagy a családot támogatják”.
Az élethez való jog
XIV. Leó pápa megerősítette, hogy az élethez való jog minden más jog alapja, és figyelmeztetett, hogy a kortárs emberi jogi keretrendszer veszélybe kerül, ha a jogok elszakadnak a valóságtól és az igazságtól. „A jelenlegi helyzetben
– mondta. A pápa a családról mint arról a kiváltságos helyről beszélt, ahol az ember megtanulja szeretni és szolgálni az életet. Két sürgető kihívást írt le: a család szerepének marginalizálására irányuló tendenciát a nemzetközi rendszerben, valamint a nehézségek és a családon belüli erőszak által sújtott törékeny családok fájdalmas valóságát. Leszögezte, hogy az Egyház kategorikusan elutasítja azokat a gyakorlatokat, amelyek „tagadják vagy kihasználják az élet eredetét”, valamint azokat a projekteket, amelyek ebben segítik az embereket. A közforrásoknak az anyákat és a családokat kellene támogatniuk, nem pedig „elnyomniuk az életet”.
A béke magvai és a megbocsátás bátorsága
Bármilyen súlyos diagnózist is állapított meg, XIV. Leó pápa megerősítette, hogy a béke továbbra is „nehéz, mégis reális jó”. Szent Ágostont idézve a békét „a saját javunk céljának” nevezte, amely Isten városának megízlelése a földi városon belül.
Hozzátette, hogy ezek az erények karácsonykor nyilvánulnak meg – amikor az Igazság alázatos testté válik –, és húsvétkor, amikor az elítélt Igaz megbocsát és életet ad Feltámadottként.
Beszédének végén Leó pápa a remény jeleire mutatott rá: a harminc évvel ezelőtt a boszniai háborút lezáró, Bosznia-Hercegovinát létrehozó daytoni megállapodásra; az Örményország és Azerbajdzsán között tavaly augusztusban aláírt közös békenyilatkozatra; valamint a vietnámi hatóságok erőfeszítéseire a Szentszékkel való kapcsolatok javítására. Ezek „a béke magjai”, amelyeket ápolni kell, hangsúlyozta. Assisi Szent Ferenc, „a béke és a párbeszéd embere” halálának októberi 800. évfordulójára előretekintve XIV. Leó pápa a szent alázatosságról és az igazságról való tanúságtételére hivatkozva, az új év kezdetén „alázatos és békeszerető szívet” kívánt mindenkinek.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
