Ferences jubileumi konferenciát rendeztek november 15-én a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A szervezők az esemény mottóját Assisi Szent Ferenc imádságából vették: „érzéket és értelmet, Uram…” Kora délután A ferences család a szociális szférában címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor.
A moderátor Formanek Tamás, a Magyarok Nagyasszony Ferences Rend szociális referense volt.
A résztvevők egyike Hajós Zsófia M. Ágnes nővér, a Ferences Szegénygondozó Nővérek tagja, a szécsényi Ferences Betánia Idősek Otthonának intézményvezetője, a lakók lelki gondozója, ügyes-bajos dolgainak intézője. Szerző Rita Judit nővér Szent Ferenc Kisnővéreihez tartozik, az általa vezetett Elfogadlak Alapítványon keresztül segítik a halmozottan hátrányos helyzetű családokat Arlón. Tevékenységük központi helyszíne a „Befogadlak” Közösségi Ház.
Lengyel Donát OFM a pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia káplánja, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet kórházlelkésze. Szabó Zoltánné Mónika húsz éve dolgozik az Esztergomi Ferences Szociális Otthonban, amelyet 2014 óta vezet. Mészáros Levente ferences szerzetes évek óta szolgál a szociális szférában. Jelenleg Szegeden segédkezik egy októberben megnyílt ingyenkonyhán. Tóth Gyuláné Ágnes a gyöngyösi ferencesek által működtetett Autista Segítő Központ gazdasági és megbízott vezetője.
Az asztal körüli székek egyike üresen maradt: Németh Sándor, a kárpátaljai Nagyszőlős karitászszervezetének vezetője is részt vett volna az eseményen, de a háborús helyzet miatt nem kapott kiutazási engedélyt.
Ott kell lennünk, ahol a rászorulók vannak
Formanek Tamás kérdésére, hogyan jelenik meg a mindennapi munkájukban a ferences jelenlét, Ágnes nővér felidézte a beöltözése napját Szécsényben: a szertartás után magányra vágyott, sétálni indult. A templom előtt megszólította egy ember, és azonnal elmesélte az élettörténetét. Egyértelmű volt, hogy segítségre szorul, még a könny is kicsordult a szeméből. „Némán hallgattam őt, de a történet vége felé már én is könnyeztem a boldogságtól, hogy ferences vagyok. A rajtam lévő habitussal Krisztust öltöttem magamra, és ez a jó ember, aki elmondta nekem az élettörténetét, Krisztussal találkozott. Ott kell lennünk, ahol az emberek rászorulnak a segítségünkre.”
Judit nővértől megtudtuk, hogy az arlói Elfogadlak Alapítvány az iskolás gyerekeknek segít a tanulásban, de sokat is játszanak vekük. A ferences közösség tagjai a gyerekek között élnek, zenét tanulnak velük, dicsőítéseket, imacsoportokat szerveznek nekik. Az örömhírt közvetítik feléjük, de nemcsak a hátrányos helyzetű diákoknak, családoknak, hanem mindenkinek, aki hozzájuk fordul.
Gyermekek és idősek együtt
Donát testvér a Gondviselése Házának lelki vezetője, immár tizenhárom éve. Ebben az intézményben a ferences óvoda is működik, így kapcsolva össze a legfiatalabb generáció életét a legidősebbekével. Egy alkalommal úgynevezett intergenerációs programot szerveztek, ahol egyszerre mutatott be szentmisét az óvodásoknak és a nyugdíjasoknak. Az elé a dilemma elé került, hogy szentbeszédében mit mondjon, amire az életük elején, illetve az életük végén járók is oda tudnak figyelni. Mesélni kezdett, amit a kicsik nagyon élveztek, de az idősek is a maguk módján. A házat egyébként nyugi ovinak nevezték el. Mindennapos látvány, hogy amíg a gyerekek játszanak az udvaron, az öregek körülöttük beszélgetnek. Valahol összekapcsolódik tehát a két generáció. Nagy élmény számára, hogy amikor meglátják őt, mindig integetnek neki, és odamennek hozzá.
Szabó Zoltánné Mónika szavaiból kiderült: az otthonuk kicsi, huszonhat fővel működik. Egy épületrészben vannak a gimnáziummal és a rendházzal. Két ferences szerzetes is teljesített náluk ápolói és gondozói szolgálatot. A lakóiknak rendkívül fontos, hogy jelen legyenek, a testvérek nagyon szeretik őket. A lakók között vannak harmadrendi világi testvérek is, akiknek az állapotuk szükségessé teszi az állandó gondozást. A ferences jelenlét jó értelemben átformálja az embereket, még azokat is, akik nem vallják magukat hívőnek. Ez az egyik legfontosabb építőköve ennek a jelenlétnek.
Az ingyenkonyhán
Levente testvér elmondta: sok helyen szolgált, ahol megélhette, megtapasztalhatta a tevékeny szeretet iskoláját. Szegénykonyhájukon dolgoznak diákok is, akik náluk töltik le ötvenórás, kötelező közösségi szolgálatukat. Így állandó kapcsolatban vannak a kamaszokkal, akik viszont megismerkednek a társadalom perifériájára szorult hajléktalanokkal, a „vacsoravendégekkel”. A ferences testvérek beosztják egymás között, hogy melyik nap ki menjen be közülük a konyhába, hogy személyesen találkozzon a rászorulókkal, beszélgessen velük, az evangéliumról is. A társadalom azon rétegeit érik el ezzel, akikkel egyébként valószínűleg soha nem lenne közelebbi kapcsolatuk.
Az ingyenkonyha októberi megnyitása óta 89 embert értek el, számuk a hideg közeledtével minden bizonnyal több lesz. Ez a konyha olyan szinten önellátó, hogy adományokból tartja fenn magát. A szegedi kenyérgyárból hozzák a kenyeret. Előfordul az is, hogy a termelő nem tudja eladni a két mázsa krumpliját, és leadja náluk. Pénzadományokat is kapnak, és mindig vannak olyanok, akik a szabadidejüket áldozzák fel, hogy segítsenek nekik. Az állandó ferences jelenlét a segítségre szorulók között kiemelkedően fontos ebben a szolgálatban.
Az autizmussal élőkért
Tóth Gyuláné Ágnes emlékeztetett rá: a gyöngyösi Autista Segítő Központ 1999-ben jött létre. Kiemelkedő szerepe volt ebben az intézmény lelki atyjának, Szabó József plébánosnak. Jelenleg Posztós Erik OFM a lelki igazgató. A gyermekotthon, az általános iskola és az átmeneti otthon is a kolostorban van, ezért mindennapos kapcsolatban vannak egymással. Gyöngyös nincs messze Mátraverebély-Szentkúttól, sokat járnak oda. A beszélgetésből kiderült: a ferencesek akkor tudnak igazán segíteni a rászorulókon, ha közben megtapasztalják önmaguk nyomorúságait, megroggyanásaikat is. Beszélhetnek, írhatnak szép szavakat a fájdalomról, de be kell ismerniük: ők is tudnak nagyon esetlenek lenni, ha szenvednek, gyötrő fájdalom kínozza őket.
A világi hívek, illetve harmadrendiek szerepe kiemelkedő, ők a szerzetesek kinyújtott kezei. A szociális szférában szolgálók egyik legnagyobb kihívása, hogy bár ők magvetők, nem mindig látják szárba szökni munkájuk gyümölcsét. Nagyon nagy hitre, türelemre van szükségük, hogy ne veszítsék el a kedvüket és bízzanak abban: az Úr egyszer majd kikelti a magokat. Sokszor előfordul, hogy a fogadó félben nincs meg az akarat, hogy változtasson az életén, így pedig borzasztóan nehéz segíteni rajtuk.
Vannak azonban felemelő, szép pillanatai a ferences szociális szolgálatnak. Ágnes nővér elmesélte: egy állami gondozásban felnövő anyuka rendszeresen jár hozzájuk tanácsot kérni a gyermeknevelésben. Amikor a környezetében kigúnyolták emiatt, így válaszolt: „Olyanok számomra az apácák, mintha mindegyik az édesanyám lenne” – mondta a hölgy. „Anyjuk lehetek a rászorulóknak, és ez csodálatos érzés” – fogalmazott Ágnes nővér. Donát atya pedig leszögezte: „Büszke vagyok arra, hogy olyan közösségnek lehetek a tagja, amely a történelem során mindig gondozta, segítette a szenvedőket.” Így van ez nyolcszáz éve, és így lesz a jövőben is.
Fotó: Kormány Gábor/Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. január 4-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
